Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-171
171, nrszásros ülés január 26-án, szombaton. 18S9. 155 De addig, mig az általános szavazati jogot életbe nem léptetjük, mig a virilis intézmény fennáll, addig épen ő az egyenlőség nagy elvére olyan nagy hangon ne hivatkozzék, hanem ismerje el, hogy az önkéntességre vonatkozó intézkedése a törvényjavaslatnak a magyar intelligens ifjúságra nézve lealázó, meggyalázó. (Ugy van! a 'szélső halon.) Azt mondja a honvédelmi minister ur, hogy nemzetünket nagy csapások fenyegetik. De ha olyan veszélyes helyzetben van a nemzet, akkor úgyszólván a haza ellen követnek el bűnt, midőn a magyar hadseregnek életbeléptetését akadályozzák. Hiszen a történet megtaníthatta már arra a honvédelmi minister urat is, hogy a trón és haza mindig akkor volt legbiztosabban megvédelmezve, midőn a magyar nemzet szabadon rendelkezhetett a- maga vérével, mig ellenben akkor mindig gyenge volt, a mikor a helső hagyományos politika érdekében Magyarország erőszakkal szoríttatott a lajthántúli tartományokhoz. Az osztrák hadsereg Austerlitznál vívta ki utolsó diadalát; azóta mindig csak vereséget szenvedett, vereséget szenvedett, mert a magyarbefolyás a hadviselésben megszűnt. Ha tehát, miként Fehérváry minister ur bizonyítgatja, csakugyan veszély fenyegeti hazánkat és ha valóban oly magasra csaptak azon hullámok, melyeket a minister ur oly gyakran emlegetett, akkor kérdem, nem fog e nehezedni a nemzetre az öngyilkosság bíínsúlya, az önálló hadsereg felállításának elmulasztása miatt, melynek páratlan erkölcsi hatalma, önmegújítási ereje volna képe* határt szabni a vész hullámainak. Mielőtt beszédemet befejezem, kénytelen vagyok még pár szót szólani a túloldalhoz. (Halljuk!) Abban az egyben, azt hiszem, ők is megegyeznek velem, hogy ha a férfiak a törvényeket alkotják, a nőktől függ az emberi, polgári és hazafiúi erények dicsősége, hogy ez -n erényeket a magyar nők akkor is nemes lelkesedéssel karolják fel, a. mikor a: férfiak úgyszólván gyáván meghunyászkodva és a nehéz kerülményekre való hivatkozással elvesztik önérzetüket, önbizalmukat, önbecsüket. A legigazabbau tolmácsolja ezt azon felhívás, melyet az aradi nők (Élénk éljenzés a bal- és szélső haloldalon) intéztek a férfiakhoz. Az aradi nők azt mondják: (Halljuk! Olvassa.) „Aradi férfiak! Egy szavuk van hozzátok az aradi nőknek. Nekünk ezt a szót ki kell mondanunk és nektek meg kell azt hallgatnotok. Az egész ország egy kiáltás. Egy tiltakozó kiáltás az ellen, a mit ott fenn, Budapesten, az országházban terveznek. Az egész ország azt kiáltja: nem adjuk oda hazánk nyelvét, fiaink vérét idegen érdeknek. Ettől a kiáltástól visszhangzik az egész haza. Ebben a kiáltásban benne van a nemzet fölháborodása, az apák erélye, az anyák aggodalma. Minden városból megerősödve verődik vissza ez a nagy kiáltás." Továbbá igy folytatják: (Halljuk! Olvassa.) „Azzal a kérdéssel fordulunk Arad város férfiaihoz, hogy megegyeztethetőnek tartják e férfiasságukkal : összetett kezekkel, szótlanul elnézni, mint szolgáltatják ki nyelvünket és fiainkat az idegeneknek. Kérdezzük tőlük, mit feleljünk gyermekeinknek, ha majd azt kérdezik tőlünk: Anyám! Miért tanítottál magyarul beszélni, ha nincsen ország, a hol e nyelvvel boldogulhassunk, a hol magyarul erezhessünk, magyar katonákul szolgálhassunk? Kérdjük Arad város férfi aitól: Mit felelhetünk mi az ily kérdésre, ha csak azt nem, hogy : Mi,anyák,megtettük ami kötelességünk, de apáitok nem tették meg. Gyáván hallgattak, mikor egy szavukkal megakadályozhatták volna a nagy veszedelmet. Ezt feleljük nékik? Válaszoljatok, Arad férfiai. Az aradi nők." (Élénk helyeslés és éljenzés a hal- és szélső baloldalon.) Ezt akartam én mondani a t. túloldalnak és kérem, hogy mondják ki azt az egy szót, a mely által megakadályozhatják a nagy veszedelmet — e szó : nem! (Élénk tetszés és helyeslés a szélső haloldalon.) Kern fogadom el a törvényjavaslatot, hanem csatlakozom Ugron Gábor t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélsőbalul daion) Madarász József jegyző : Meszlényi Lajos! (Élénk mozgás. Halljuk.' Halljuk! Felkiáltások: Halljuk a rigmust! Halljuk a cadentiát!) Meszlényi Lajos: T. ház! (Halljuk! Halijuk!) Bocsánat, komolyabb a tárgy, nem fogok mondani rigmust azoknak, kik emelik a militarismust s nem is fogok mondani itt cadentiákat, ha igy tönkre teszik a finantiákat. (Élénk derültség.) T. kéj)viselőház! Még talán egy nap és a vita, I melyre, nem tagadom, mi itt az ellenzéken büszkén, lelkesülten tekintünk vissza — a vita, mondom, véget ér és Magyarország törvényhozása j megalkot egy törvényt, a melyet sem az a súlyos európai helyzet nem igazolhat, sem ez a nemzet nem kivánt; (Ugy van! szélső bal fel öl) a kinek számára alkottatott, az nem lelkesülhet érte; (Ugy van!szélső balfelöl) egy törvényt, mely a napnál világosabban fogja bizonyítani ismét ennek a nemzetnek, hogy van egy parlament, a melyben hiába mondják a megczáfolhatatlan argumentumok százait; mert van egy hatalom, mely erősebb a jognál s az a hatalom ez az egyetlen kis igen szócska, melyet a t. honvédelmi minister ur született érzelmeinél fogva Bécsben, a ministerelnok ur megváltoztatott érzelmeinél fogva szintén ott igér meg, (Ugy van! szélső balfelöl) azután hazajön és magával hozza az európai helyzet egész súlyát és beledobja a clubba és kezdenek alatta, roskadozni a 20*
