Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-171

171, nrszásros ülés január 26-án, szombaton. 18S9. 155 De addig, mig az általános szavazati jogot életbe nem léptetjük, mig a virilis intézmény fennáll, addig épen ő az egyenlőség nagy elvére olyan nagy hangon ne hivatkozzék, hanem ismerje el, hogy az önkéntességre vonatkozó intézkedése a törvényjavaslatnak a magyar intelligens ifjú­ságra nézve lealázó, meggyalázó. (Ugy van! a 'szélső halon.) Azt mondja a honvédelmi minister ur, hogy nemzetünket nagy csapások fenyegetik. De ha olyan veszélyes helyzetben van a nemzet, akkor úgyszólván a haza ellen követnek el bűnt, midőn a magyar hadseregnek életbeléptetését akadályoz­zák. Hiszen a történet megtaníthatta már arra a honvédelmi minister urat is, hogy a trón és haza mindig akkor volt legbiztosabban megvédelmezve, midőn a magyar nemzet szabadon rendelkezhetett a- maga vérével, mig ellenben akkor mindig gyenge volt, a mikor a helső hagyományos poli­tika érdekében Magyarország erőszakkal szorít­tatott a lajthántúli tartományokhoz. Az osztrák hadsereg Austerlitznál vívta ki utolsó diadalát; azóta mindig csak vereséget szenvedett, vereséget szenvedett, mert a magyar­befolyás a hadviselésben megszűnt. Ha tehát, miként Fehérváry minister ur bizonyítgatja, csakugyan veszély fenyegeti hazán­kat és ha valóban oly magasra csaptak azon hullámok, melyeket a minister ur oly gyakran emlegetett, akkor kérdem, nem fog e nehezedni a nemzetre az öngyilkosság bíínsúlya, az önálló hadsereg felállításának elmulasztása miatt, mely­nek páratlan erkölcsi hatalma, önmegújítási ereje volna képe* határt szabni a vész hullámainak. Mielőtt beszédemet befejezem, kénytelen vagyok még pár szót szólani a túloldalhoz. (Halljuk!) Abban az egyben, azt hiszem, ők is meg­egyeznek velem, hogy ha a férfiak a törvényeket alkotják, a nőktől függ az emberi, polgári és hazafiúi erények dicsősége, hogy ez -n erényeket a magyar nők akkor is nemes lelkesedéssel karol­ják fel, a. mikor a: férfiak úgyszólván gyáván meg­hunyászkodva és a nehéz kerülményekre való hivat­kozással elvesztik önérzetüket, önbizalmukat, ön­becsüket. A legigazabbau tolmácsolja ezt azon fel­hívás, melyet az aradi nők (Élénk éljenzés a bal- és szélső haloldalon) intéztek a férfiakhoz. Az aradi nők azt mondják: (Halljuk! Olvassa.) „Aradi férfiak! Egy szavuk van hozzátok az aradi nőknek. Nekünk ezt a szót ki kell monda­nunk és nektek meg kell azt hallgatnotok. Az egész ország egy kiáltás. Egy tiltakozó kiáltás az ellen, a mit ott fenn, Budapesten, az országházban ter­veznek. Az egész ország azt kiáltja: nem adjuk oda hazánk nyelvét, fiaink vérét idegen érdeknek. Ettől a kiáltástól visszhangzik az egész haza. Ebben a kiáltásban benne van a nemzet fölhábo­rodása, az apák erélye, az anyák aggodalma. Minden városból megerősödve verődik vissza ez a nagy kiáltás." Továbbá igy folytatják: (Halljuk! Olvassa.) „Azzal a kérdéssel fordulunk Arad város férfiaihoz, hogy megegyeztethetőnek tartják e férfiasságuk­kal : összetett kezekkel, szótlanul elnézni, mint szolgáltatják ki nyelvünket és fiainkat az idege­neknek. Kérdezzük tőlük, mit feleljünk gyerme­keinknek, ha majd azt kérdezik tőlünk: Anyám! Miért tanítottál magyarul beszélni, ha nincsen or­szág, a hol e nyelvvel boldogulhassunk, a hol ma­gyarul erezhessünk, magyar katonákul szolgálhas­sunk? Kérdjük Arad város férfi aitól: Mit felelhe­tünk mi az ily kérdésre, ha csak azt nem, hogy : Mi,anyák,megtettük ami kötelességünk, de apáitok nem tették meg. Gyáván hallgattak, mikor egy szavukkal megakadályozhatták volna a nagy ve­szedelmet. Ezt feleljük nékik? Válaszoljatok, Arad férfiai. Az aradi nők." (Élénk helyeslés és éljenzés a hal- és szélső baloldalon.) Ezt akartam én mondani a t. túloldalnak és kérem, hogy mondják ki azt az egy szót, a mely által megakadályozhatják a nagy veszedelmet — e szó : nem! (Élénk tetszés és helyeslés a szélső hal­oldalon.) Kern fogadom el a törvényjavaslatot, hanem csatlakozom Ugron Gábor t. képviselőtársam ha­tározati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélsőbal­ul daion) Madarász József jegyző : Meszlényi La­jos! (Élénk mozgás. Halljuk.' Halljuk! Felkiáltá­sok: Halljuk a rigmust! Halljuk a cadentiát!) Meszlényi Lajos: T. ház! (Halljuk! Hali­juk!) Bocsánat, komolyabb a tárgy, nem fogok mondani rigmust azoknak, kik emelik a militaris­must s nem is fogok mondani itt cadentiákat, ha igy tönkre teszik a finantiákat. (Élénk derültség.) T. kéj)viselőház! Még talán egy nap és a vita, I melyre, nem tagadom, mi itt az ellenzéken büsz­kén, lelkesülten tekintünk vissza — a vita, mon­dom, véget ér és Magyarország törvényhozása j megalkot egy törvényt, a melyet sem az a súlyos európai helyzet nem igazolhat, sem ez a nemzet nem kivánt; (Ugy van! szélső bal fel öl) a kinek szá­mára alkottatott, az nem lelkesülhet érte; (Ugy van!szélső balfelöl) egy törvényt, mely a napnál vi­lágosabban fogja bizonyítani ismét ennek a nem­zetnek, hogy van egy parlament, a melyben hiába mondják a megczáfolhatatlan argumentumok szá­zait; mert van egy hatalom, mely erősebb a jog­nál s az a hatalom ez az egyetlen kis igen szócska, melyet a t. honvédelmi minister ur született érzel­meinél fogva Bécsben, a ministerelnok ur meg­változtatott érzelmeinél fogva szintén ott igér meg, (Ugy van! szélső balfelöl) azután hazajön és magá­val hozza az európai helyzet egész súlyát és bele­dobja a clubba és kezdenek alatta, roskadozni a 20*

Next

/
Thumbnails
Contents