Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-171

150 171. nrszágos Blés január 26 án, szombaton. 18&Í). És mi az eredménye már eddig is e törvényjavaslatnak és Csáky t. ministerurrendeletének? Nyilt titok, hogy a fiatal emberek magukat becsületszóra kötelezik, hogy a tiszti vizsgát nem fogják letenni, mert jogsérelmet látnak abban és hazafiságuk tiltakozik az ellen, hogy németül kelljen azt letenniők. Kérdem a kormánypártot, magára veszi-e a felelősséget ezen tettért, hogy ha már olyan nagyon sok felelősséget magára vett. . . . Elnök: Kérek csendet,nem lehetigy tanácskozni. Ilyen nagy zajban nem lehet a szónokokat hallani. (Helyeslés.) Szalay Imre : Hogy megszavazzák a törvényjavaslatot, azt, ugy hiszem, már fait accomplitnak lehet tekinteni, ámbár ha lelkiismeretükre hallgatnának, nem szavazzák meg. De a lelkiismeretnél van náluk egy sokkal erősebb dolog és ez az, hogy megindultak a kerületekben a mozgalmak, halljuk, hogy hol ez a képviselő, hol a másik kapott levelet, hogy ha megszavaznák a törvényjavaslatot, le ne menj ének,mert onnan élve élnem jönnek. (Derültség a szélső halon.) Ha hazafiságuknál fogva nem akarják leszavazni, majd az erősebb argumentum rászorítja őket. (Helyeslés a szélső baloldalon. Mozgás jobbfelől.) Nagyon helyesen mondta tegnapi beszédében gróf Károlyi István t. képviselőtársam és barátom, hogy a tapintat ezen kérdésnél nagyon hiányzik. Haragszanak t. képviselőtársaim a felett, hogy ezen oldalon nagyobb izgatottság van, mint rendesen. Méltóztassék tekintetbe venni, hogy ez az izgatottság még csak előjáték és én nagyon szomorúnak találnám, t. ház, ha az országnak ily fontos kérdésében legalább az ellenzék, mint egy ember, ne tiltakoznék ezen alkotmánytipró törvényjavaslat ellen. (Helyeslésaszélsőbaloldalon.) De, ha eltekintünk a kérdés ezen részétől, méltóztassék, t. ház. csak tekintetbe venni, hogy mit gondoljunk mi önökről, a túlsó oldalról, akkor, a mikor önök közül többen, mint gróf Csáky László, Horváth Gyula, Dárdai Sándor, gróf Zichy Jenő részint magában a conferentiában, részint a házban aggályaikat mondják el ezen törvényjavaslat tekintetében és akkor feláll a gárda, mely kikből áll? a mint Fenyvessy Ferencz t. képviselőtársam nagyon helyesen megjegyezte, a t. mimisterelnök urnak a legközelebbi rokonaiból, gyermekéből, ki felszólal a mellett, a mit az apja csinál. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Pedig nagyon kár, hogy a tisztelt képviselőtársaim, elfeledkeznek arról, hogy nekik itt a házban még semmi positiójuk nincs, hogy őket csak a nagy neveknymbusáért küldték fel, az egyiket gróf Andrássy Gyula nymbusáért, a másikat a régi Tisza Kálmán nymbusáért. (Ugy van! szélső bahn.) A harmadikról nem is szólok, mert azt ugyan nem apja, hanem nagybátyja érdeme ért küldték fel (Ugy van! a szélső balon) s akkor önök csudáíkoznak a nagy izgatottságon, ha feláll az ifjú és fiatal korának egész szenvedélyével akarja leczkéztetni az öreg ég ősz embereket, kik a hazáért szenvedtek, a mikor ők a hatalom fényében sütkéreztek. (Helyeslés a szélső balon.) Nem akarómat, ház türelmét tovább igénybe venni, (Halljuk! a szélső balon) nem fogadom el a törvényjavaslatot, hanem csatlakozom Ugron Gábor t. képviselőtársam határozati javaslatához. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Madarász József jegyző: Szendrey Gerzson! Szendrey Gerzson: T. képviselőház! (Halljuk!) Európa összes államai közt alig képzelek államot, melyben a törvényhozónak oly súlyos és felelősségteljes feladat jutott volna, mint nálunk épen most a szóban forgó törvényjavaslatnál. Már napokig tart e felett a discussio a magyar képviselőházban. Sajnos, hogy ez nem épen kedvező benyomást tett a ház minden tagjára, valamint a házon kivül a magyar nemzetre. Felszólalásomat egyedül azzal indokolom és csodálkozásomat fejezem ki, hogy a t. ház 445 tagja közt legalább 300 fel nem iratkozott, hogy megmondja, miért fog e törvényjavaslat mellett vagy ellene szavazni. T. ház! Való szent igaz s szent meggyőződésem, hogy én semminemű közösügynek barátja nem voltam, nem vagyok, de nem is leszek; engem egyedül a független állam eszméje vezet s azért én politikai tekintetben csak azon párthoz tartozom, a mely ezen eszmékért él és hal; mert nem tudom magamnak elképzelni azt, hogy ha egy állam magára nézve bármily irányban is függetlenséget tartani akar, miképen tarthat közös hadsereget s miért nem önállósítja azt? De, t. ház, én a tárgytól messze eltérni nem akarok, hanem a tárgyhoz szorosan ragaszkodva, ha már a dualismus kényszerhatása alatt élni kénytelenek vagyunk, röviden bátor vagyok a törvényjavaslatot a következő megjegyzésekké] s észrevételekkel kisérni. T. ház! Mint majdnem minden előttem szólott, ugy én is azzal kezdem, hogy a nyelv tekintetében szólok hozzá. Engedje meg nekem a t. ház minden tagja, hogy a mint én nem tekinthetem a magyar nyelvet Csáky szalmájának, ép ugy nem tekinthetem a magyar kocsisok, juhászok, disznópásztorok, csikósok és gulyások számára teremtettnek csak; hanem tartozunk azt megőrizni és tartozunk annak szépségét és jogosságát a királyi palotában ugy, mint a kunyhókban lakóktól elismertetni s annak használatát kötelességgé tenni. Minden nemzet a világon féltékeny, ősi ereklye-kincsként őrzi nyelvét s csak a magyar nemzet lenne az, mely nyelvének megőrzésére nem lenne féltékeny még a hadseregnél is? Hiszen őseink magyar nyelvben hódították