Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-170

170. országos ülés január 25-én, pénteken. 1839. J4J ministerelnököt nem. (Zajos helyeslés és tetszés balfelől.) Ez oly drága ár, liogy ezt nem birja meg Magyarország és hogy ezt nem engedheti lelkiismerete. (Élénk tetszés és helyeslés balfelől.) Különben hagyjuk ezt és térjünk át ismét arra, a mivel előbb foglalkoztam: a tapintatlanságra. (Halljuk! Halljuk!) Hogy a honvédelmi mioister úrtól, a ki Magyarországon született talán, mert nem tudom bizonyosan, hogy itt született-e? .... (Derültség.) Engedelmet kérek, de én nem akarok tréfálni, mert az ügy igen komoly. (Helyeslés.) A honvédelmi minister úrtól — mondom — ki életének legnagyobb részét, mint katona, a hadseregnél töltötte, ép ugy, mint attól a diplomatától, a ki 30—40 évet a külföldön töltött s a ki e miatt nem ismerkedhetett meg a magyar viszonyokkal s a magyar nemzet aspiratióival, nem kívánhatom, hogy az itteni viszonyokat ugy ismerje s tudja, mint az oly ember, aki ehazában lakik: ezért vele szemben türelemmel kell lenni s nem lehet neki mindent ugy imputálni, mint egy oly embernek, a ki a hazai viszonyokat teljesen ismeri. (Helyeslés a bal-és szélső baloldalon) Idő múlva lesz erre is alkalma s meg is fogja ismerni a magyar viszonyokat. De azt már azután lehetetlen föltenni, hogy Magyarország ministerelnöke, a ki egész életét Magyarországon töltötte, a ki ugy ismeri a magyarnak minden bibéjét, mint talán kevés más ember, a magyar viszonyokat ne ismerje, (ügy van! bal- és szélső balfelöl.) Neki tehát ügyelnie kellene arra, hogy ha ezen törvényjavaslat benyujtatik, az ugy nyújtassák be, hogy az ne sértse mindig a magyar nemzet önérzetét, (Élénk helyeslés balfelöl) hogy a magyar nemzet ne legyen mindig kicsinylésnek kitéve és ne legyen az eredmény mindig az, hogy kis dologból is óriásokat csinálnak. (Élénk tetszés és helyeslés bal-és szélső balfelöl.) Mi szükség volt arra, hogy midőn e törvényjavaslat benyujtatott, majdnem ugyanaz nap a eultusminister is kiadja az ő rendeletét. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Nem akarom őt eritisálni, attaquirozni, a hogy németül mondják. (Derültség a bal- és szélső balon) Előre volt látható, t. ház, hogy ez rossz vért fog szülni. (Ugy van! balfelől.) Egy nap azt mondja a eultusminister: ha nem tanultok meg németül, meg fogtok bukni. Ugyanaz nap meg azt mondja a horvédelmi minister ur: ha ki mered nyitni a szádat magyarul, meg fogsz bukni. (Élénk tetszés a bal- és ssélsö balon.) Senki se tagadja, legalább én nem tagadom, hogy a német nyelv tanítása ne volna szükséges. (Ugy van! balfelől.) Belátom, hogy az ily rendelet szükséges. (Ugy van! bal- és szélső balról.) Dehogy mindig fenyegetésen kelljen kezdeni a dolgot, ez talán nem szükséges. (Helyeslés és tetszés balfelől.) Hiszen annak az önkéntessé leendő ifjúságnak még alkalma sem volt megtagadni, hogy nem fog németül tanulni és még kezébe sem vette a könyvet, s már is azt mondják neki: meg fogsz bukni. (Ugy van! bal- és szélső balfelől.) Engemet is neveltek; meglehet, hogy nem olyan jól, mint a eultusminister urat, (Derültség) de soha foglalóul meg nem vertek. (Élénk tetszés a bal- és szélső balon.) Megvertek gyakran, ha hibát követtem el; de azért, hogy ne hibázzam, virgácsot soha nem kaptam. (Élénk tetszés és derültség a bal- és szélső balon.) A tapintat az, a mire szüksége van a kormánynak. (Élénk helyeslés a bal- és szélső balon.) Kérdem továbbá a t. minister urat, tapintatos volt-e előidézni azt a megütközést, mely az egész hazában, de főleg az ifjúság körében lábra kapott? Tapintatos volt-e előidézni, miről most a lapok annyit beszélnek, hogy ma itt, holnap meg ott lesz demonstratio ? Mire való ez ? El lehetett volna intézni az egész dolgot békésen, ha a eultusminister ur várt volna és ha a ministerelnök ur ugyanazon szívósságot, ugyanazon következetességet gyakorolta volna odafenn a magyar nyelv érdekében, ezen alkotmány-csorbítás kikerülése érdekében, mint a mily consequentiávai és logicával itt ennek megszavazását tőlünk követeli. (Élénk helyeslés bal- és szélső balfelől.) De tudja-e —- kérdem most a t. ministerelnök urat — hogy kinek tesz ezzel legrosszabb szolgálatot? Nem nekünk magyaroknak itt Magyarországon, de teszi a közös hadseregbeli tiszteknek; (Igaz! Ugy van! balfelöl) mert azok a tisztek—-nem beszélek csak a levegőből és ha nem is beszélek oly okos emberekkel, mint a minister ur, de mégis összejövök olyanokkal, a kik tudnak helyesen ítélni — azok ma panaszkodnak már, hogy nekik lesz a legnagyobb bajuk a vizsgáknál, mert ha a legigazságosabban fognak egy magyar fiatal embert megbüntetni, ha meg is érdemli, azt fogják mondani nálunk: Megjósoltuk ! Ezennektermészeteskövetkezménye.fEZenA; helyeslés a bal- és szélső balon. A honvédelmi minister tagadólag int.) Ezt nem hiszi talán a honvédelmi minister ur, de a nagy többség és igen sok ember még a katonaságnál is igy gondolkozik. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső talon.) Azt mondják mindig, utálja a magyar a németet és utálj'a a német a magyart. Engedelmet kérek, ezt kereken tagadom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) A magyar és a német igen jól tudja felfogni helyzetét, igen jól tudják, hogy ha nehéz idők állanak be az országban, csak karöltve fogják megvédhetni a trónt és a dynastiát; hanem hibás mindkét részről a vezetés, mert csupán ingerültség keltés folytán válnak egyszerre — mint már mondottam — ily óriásokká kis dolgok is. (Helyeslés a bal- és a szélső baloldalon.) Hangoztatják aloyalitást. (Halljuk! Halljuk!) Igen szép az a loyalitás, de én csak azt tartom. hogy nem mindig a legjobb időben hangoztatják ; mert abban én nem találok loyalitást, ha az alkot-