Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-170

134 170. országos ttlés január 35-én, pénteken. 1889. Elnöki (Halljuk!) Én a legnagyobb türelemmel szoktam végig hallgatni a szónokokat és méltóztatnak tudni, a ház is azt teszi. Az efféle dolgoknak, a mikről a képviselő ur beszél, megvan a jelentőségük a maguk idején. Ott van a költségvetés, az országház tárgyalása, akkor tessék róluk nyilatkozni. (Helyeslés.) De mamidon a véderőtörvényjavaslat tárgyalása foly 14 nap óta, ne méltóztassék ilyen, ide nem tartozó kérdésekkel foglalkozni, (Helyeslés) mert azt senki nem kivánhatja a háztól, hogy az ily beszédet nyugodtan hallgassa. (Ugy van!) Kérem tehát a képviselő urat, méltóztassék a t dologhoz beszélni. (Helyeslés ) Csatár Zsigmond: Hiszen ez a dologhoz tartozik! (Zaj. Élénk félkiáltások: Eláll!) Hát, t. képviselőház, nem azért jöttünk-e mi ide, hogy ennek a szerencsétlenné tett hazának a sorsán tanácskozzunk (Derültség.) Azt hiszem, ez a nemzetnek országos tanácskozó terme, a hol az ország tanácsosai, habár nem világrengető szónoklatokban is, de a magok legszentebb meggyőződésének nyilt homlokkal és felemelt fővel kifejezést adni jogosítva vannak. Hova jutunk, t. ház, ha az embernek nem szabad elmondania, hogy miért vannak ott egyesek, a kik megszavazzák ezt a törvényjavaslatot? A nemzet vagyona nem a Csáky szalmája! (Derültség.) Ha nekem, mint képviselőnek nem szabad rámutatnom erre a rettenetes visszaélésre, a mely tényleg elkövettetett, mondja ki az elnök ur, hogy nem szabad és én leülök. (Derültség.) Elnök: Kérem a képviselő urat, ne tessék nekem olyan intentiókat tulajdonítani, a melyek tőlem távol állanak. Én ellenkezőleg azt mondtam, hogy mikor ideje van, akkor tessék az ilyenekre kiterjeszkedni. (Helyeslés.) De a mikor 14 napja tanácskozunk egy más tárgyról, a tanácskozások rendje azt kívánja, hogy erről a tárgyról szóljunk. (Helyeslés.) Ne tessék tehát magát ilyen nyilatkozatokra elragadtatni. (Helyeslés.) Csatár Zsigmond: A jelen törvényjavaslatot a t. kormánypárt részéről a ministerelnök ur fia, Tisza István ur védelmébe vette. Nagyon sajnálom. Én azt az ő helyzetében nem cselekedtem volna; (Derültség) mert nagyon természetes, hogy Tisza Kálmán urnak a fia, Tisza István ur az apja javaslatát csak nem is ellenzi. A mi már most illeti a fiatal Andrássy Gyulagrófot, figyelemmel végig hallgattam őt a regale-törvényjavaslat tárgyalása alkalmával, bár már akkor is kissé sántikált az előadása, mert a szegény kisbirtokost vagyonának ilyen vagy amolyan bevallása végett agyon akarta ütni, a nagybirtokost pedig nem bántotta s habár akkori beszéde után azt hittem, hogy egykoron ő lesz hivatva az osztrák törekvésekkel szemben, ugy mint kedves édes atyja cselekedte, a mennyire az alkotmány keretében lehetett, megvédeni az ország jogait, most ezen reményemről lemondok, mert 27—28 éves korban 70 éves korra valló beszédet tartani (Zajos derültség jobbfelől) s a nemzet legkiváltságosabb, legcardinálisabb, senki által meg nem támadható jogait feladni, annyit tesz, mint a nemzetet megsemmisíteni. A többi szónokok ismét kell, hogy mint a, múltkor, Demkó Pál úrral foglalkozzam. Demkó Pál ur beszédében azt mondta, hogy neki két fia önkéntes s ő nem lát abban semmit, ha azok a fiuk egy év helyett két évet, sőt három évet szolgálnak. Megengedem, hogy Demkó Pál urnak tetszik e felfogás itt, de máskép beszél Nagybecskereken, a hol a fiai vannak. (Derültség.) De feltéve, de meg nem engedve, hogy Demkó urnak igazán tetszésével találkozik e javaslat s ő ilyen szempontból elfogadja azt, ez azért távolról sem igazolja azt

7 hogy ezen törvényjavaslat jó, egészséges, elfogadásra méltó, mert hiszen ezer meg ezer szülő van, a ki azt elveti. T. ház ! Ugy vagyok meggyőződve, hogy a kormány soha alkalmatlanabb időt nem választhatott egy ilyen nemzet közérzületébe ütköző törvényjavaslat tárgyalására, mint épen a jelenlegit. Volt a múlt század végének egy költője, szerény ember volt, azt is kinevették sokszor, pedig majd mindig megjövendölte a jövőt. Azt mondotta Csokonai Vitéz Mihály: „Minden századnak a végén nagy dolgok történnek a föld kerekségén". És én ugy látom, hogy csakugyan e századnak a végén nagy problémák várnak elintézésre. Akkor tehát, t. honvédelmi minister ur, a midőn ilyen nehéz problémáknak nézünk elébe, nem volt észszerű, nem volt egészséges egy ilyen, a bécsi katonatiszt uraknak kedvező törvényjavaslattal a nemzetgyűlés elé jönni, a hol ilyen keserű kifakadások történtek s meglehet, hogy ily nagy megpróbáltatás idejében igen káros hatást fognak előidézni. Okosabb lett volna azt mondani, hogy az 1868: XL. törvényczikk ad hoc ugy, ahogy megmódosittatik, hogy az ilyen kellemetlen támadásoknak a kormány kitéve ne legyen. És én most is arra kérem a mélyen t. honvédelmi minister urat, hogy ha bizik Felséges urunk alkotmányos érzésében, öltse fel díszruháját és jelenjék meg a trón zsámolya előtt s mondja meg: „Uram király, a te leghívebb apostolaid, a független Magyarország hivei ellenzik ezt a törvényjavaslatot és tudd meg, uram király, hogy habár az országgyűlésen nem is, de az országban a függetlenségi és 48-as párt van többségben ". (Zajos helyeslés a tsélsö baloldalon.) Mert hisz hogy többségben vannak, annak ez az oka és nem más. Méltóztassék oda hatni, hogy ha rögtön nem is lehet a magyar nemzeti hadsereget életbe léptetni, de azt a törvényjavaslatot vegye le a ház asztaláról. Mert láthatj honvédelmi minister, hogy az utcza kövezetére lesz már vezetve az az ellentállás, mely e törvény ellen nyilatkozik. Hát