Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-170
132 170. országos ülés január iá-én, pénteken. 1SS1>. Diadala, diadalt ért, Aratott számtalan babért, Kivált midőn dicső trónján Mátyás király lakott Budán, Kinek állambölesessége Harczban Hannibál érzete Megnyerte a népek szivét, Meghódítá Bécsnek népét. Ha volt is olykor zendülés, Elnyomta az országgyűlés, Adófizető volt elég, Még sem volt e hooban inség, Holott tudósok és bölcsek, Temérdek pénzbe kerültek. (Derültség.) Az igazság istennője Volt a király szeretője. (Nagy derültség. Felkiáltások jőbhfelöl: Eláll! Eláll!) Elnök: Kérném a képviselő urat, ne méltóztassék ily hosszú verset szavalni. (Helyeslés) Csatár Zsigmond: Kérem t. ház, ezek nem nevetni való dolgok, ezek oly dolgok, melyeken gondolkodni kell és méltóztassanak elhinni, hogy nem azért mondom el ezeket a dolgokat, hogy ebből valaki magának tetszelgést csináljon, hanem azért idézem azt, mert mint az idő tudója és látója érezem és tapasztalom, hogy a magas Kárpátoktól le Adriáig teljes megelégedés nincs sehol; és én azt akarom, hogy az a magyar király, a ki iránt odaadó hűséggel és jobbágyi érzülettel viseltetem, ilyen versekkel dicsőíttessék nemzete által, mert ez esetben minden honpolgár e hazában boldognak, szerencsésnek és megelégedettnek fogja magát érezni és akkor nem akad egy olyan közoktatásügyi minister, ki a német szó tanulását elrendeli és nem lesz Tisza Kálmán, ki a közös hadsereg érdekében áldozatokat áldozatokra kérjen, hanem bekövetkezik, hogy mindenkinek az igazság mérlegével fognak mérni és Magyarország minden terhet, melyet viselni köteles, csakis a magyar királyság izmosítására, erősítésére és teljes jólétének megvalósítására fogja fordítani. Ma megfordítva van a viszony, izzadunk, dolgozunk, fáradozunk, adót fizetünk, hogy az osztrák közös hadsereg felsőbb tiszti regiója telhetetlen gyomrát tápláljuk; már pedig kérem alássan, a magyar édes anya és apa azért dolgozik, fárad és ad gyermekeket, katonát az országnak, hogy azt a nagy adót, a melyet fizet, a maga gyermekei, mint hadi tisztek szedjék, ne pedig idegen népek gyermekei. És most, t. ház, átmegyek .... (Mozgás jobbfelől.) Molnár Antal; Ide ne jöjjön! (Derültség.) Csatár Zsigmond .* Ne féljen Molnár képviselő ur, sohasem fog engem ott látni. Isten mentsen meg attól, hogy valaha oda kerüljek. (Derültség a szélső balon.) A tegnapi napon Tisza Kálmán ministerelnök ur, látszik, hogy a dolog természeténél fogva, megható hangon, nem tudván többé saját pártját galvanisálni, előterjesztette, hogy ő akkor is gyanúsítva volt, mikor mint ministereinök Austriával a Deákpárt által megkötött kiegyezési szerződést a törvényhozás elé terjesztette hosszabbításért, hogy tudniillik jogfeladást és közjogi jogsértést követett el. T. ház, 1875-ig, mig a fusio mámora az országot el nem csábította, én is ahhoz a Deákpárthoz tartoztam, mert megvallom, őszintén bíztam gavallériájában, de mivel nem volt talpa alatt egy archimedesi pont, melyet az alkotmány pontjának nevezhetett volna, hogy fel nem adja jövőben a megvalósíthatás reményét, hogy közjogi törvényeket teremthet, melyeken okosan továbbhaladva, a nemzetet végre az.igéret földére lehetett volna vezetni. A t. ministerelnök urnak sem oka, sem joga nincsen arra, hogy ő magának ebből érdemjelet csináljon, hogy ő ezeket a kiegyezési törvényeket még rosszabb alakban, mint a Deákpárt meghosszabbította. Mert azt mindenki tudja, hogy a t. ministerelnök úrhoz egj igen nagy párt, mondhatni egy a szavazatokon kívül álló országos párt, tartozott, mig a bihari pontok alapján állott s ellenzéki beszédeket tartott. Következésképen midőn 1875-ben azt mondotta, hogy elveit ugyan fel nem adja, de egyelőre elnapolja, szegre akasztja, hogy idővel annál hevesebben megvalósíthassa azokat. A nemzet tapsolt örömében s azt mondta, hogy eljött végre az ember, a kit Simeon megjövendölt s a ki Magyarországot az igéret földére fogja vezetni. S mit tapasztaltunk, t. ház, hogy teremtett oly kiegyezési törvényeket, a melyekből Magyarország kenyeret szelni sohasem fog. Azt a reánk nézve szerencsétlen osztrák-magyar bankot a mi magyar törvényeinkbe beczikkelyeztette, tessék módot találni most, hogy azt onnan kiezikkelyeztesse. Ez minden tekintetben csak rontotta a helyzetet. Ezért kár volt az ellenzéki vezérszerepet elhagynia és egy olyan politikának az uralmába | szegődnie, mely nem nemzeti, nem hazafias, nem is királyi párt, hanem osztrák érdeket szolgál, S Az osztrák-magyar bankkal ne is nagyon dicsekedjék, mert az tulajdonképen a kereskedő világnak és azon elemnek kell, melyet Irányi Dániel képviselő ur veszélyes elemnek nevezett. Mert ott jóravaló ember kölcsönt nem kap ; de ha kap is, nincs benne köszönet; mert ha például 5,000 frtot kap is és azt beruházásra fordítja, három hónap múlva köteles ezt az 5,000 frtot járulékaival együtt visszafizetni, vagy ha nem képes erre, hát exequálják. (Élénk derültség.) Azt elmondhatja a t. ministerelnök ur, hogy olyan az osztrákmagyar bank Magyarországra;, mint az a szegény gazda szokta mondani, midőn a szárazság tönkre
