Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-170

1*0. országos üiés jaoi a t. ház, hogy a jelen ügygyei kapcsolatban álló német nyelv kérdésére nézve is pár észrevételt tehessek. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A német nyelv tanításának szigorítását és a német nyelven való előadást a középiskolákban teljesen feleslegesnek tartom és pedig nem azért, mert helytelennek tartanám azt, hogy a magyar iíjak is tudjanak németül, hanem azért, mert, a ki magyar városban magyar iskolában tanul németül, az épen ugy nem tud németül, mint a ki Magyarországban francziául tanul a nélkül, hogy gyakorlott franczia nyelvértő társaságban nevelkednék fel, nem tud francziául. Tagadni nem lehet, hogy „Übung macht den Meister". Ennek az Übungnak leghatalmasabb académiája a közös vámterület, mely a magyar kis- és nagyiparosok végzetes kárára Bécset és az egész lajthántúli gyárakat hazánk pénzéből élteti s ezen gyárak és kereskedői házak ezrekre menő és sikeresen működő német professzort foglalkoztatnak íolyvást hazánkban, hogy ezek helyett a német nyelv érdekében hatályosabban működő tanárokat találni sem lehetne. Ezen örökké vándorló német professzorok és az általuk képviselt ügyletek eléggé bele kényszerítik iparosainkat s kereskedőinket a német nyelv elsajátításába; de sajnos, nem mondhatjuk ezt viszont arra nézve, hogy a inig ezen üzleti kóborlók itt nálunk germanisálnak, ép ugy a magyar gyárosok hajhászai a Lajthán túl magyarisálnának. Középiskoláinkban, de népiskoláinkban is nagy részben tanítják a német nyelv elemeit, de ezen módon, a mint mondám, a német nyelvet alaposan megtanulni nem lehet s azért azon szülők, a kik gyermekeiket a német nyelvben kiképeztetni kívánják, azok gyermekeiket ugy, mint eddig, ezután is Austriába vagy NémeTörszágba küldik. A német nyelv erőszakolása megkiséreltetett már a Bach-korszakban az 1850. év elején. Thun Leo cultusminister ugyanis egy rendeletet bocsátott ki, a melyben meghagyta a középiskoláknak, hogy német előadásokkal kell a magyar ifjúságot hazafiakká nevelni. Ekkor az egész dunáninnen és dunántúli protestáns egyházak iskoláik nyilvánosságától inkább elállottak, semhogy elviselték volna azon szégyent, hogy a felügyeletük alatt álló iskolákban németül tartassanak előadások. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Két-három évig tartott a kísérlet. Végre Thun látván az intézkedés eredménytelenségét, rendeletét szépen visszavonta. De már lehetünk mi németebbek, mint a minők vagyunk ? Nézzünk szét a társadalomban ; ha egy német vetődik tiz magyar közé, azon egy német kedvéért mind a tiz magyar németül beszél, persze, mert a magyar előzékeny és lovagias nép, KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. VIII. KÖTET. ár 35 én, pénteken. 1S*>9. \ 99 de bezzeg elmehet 10 magyar Bécsbe egyetlen egy szál német mellé, de az az egy német sem fog a tíz magyar kedvéért magyarul beszélni, mert nem tud sadualismus alapján még most sem látta szükségesnek az osztrák cultusminister, hogy a német iskolákban a magyar nyelv tanítását és előadását elrendelje. De így állunk a törvénykezés és közigazgatás terén is. Ha Lajthán túlról valamely bíróságtól magyarországi lakos ellen egy német nyelven irt végrehajtási végzés érkezik, azt rögtön foganatosítják a magyar alattvaló ellen ; ellenben, ha a magyarországi bíróságtól a lajthántúli bírósághoz magyar végzés megy, azt egyszerűen visszaküldik. Magam voltam Gráczban egy végrehajtás foganatosítására. Az Amtschef ur ugyan rendreutasított, azt mondván, hogy ha nem akarja az ur, hogy az acta fordítás végett félesztendeig elmaradjon a ministeriumnál, tessék hites tolmács által lefordíttatni. Erre azt mondtam, hogy hiszen önök havonkint száz meg száz ilyen actát küldenek hozzánk német nyelven, mire a válasz az volt: ja die Herren können auch deutsch, wir aber kőimen nicht ungarisch. Hol van itt a paritás, reciprocitás V Tagadhatatlan, hogy mindenben előnyt élvez a német fölöttünk. (Helyeslés a szélsőbalon.) A germanisálás gépezete már századok óta működésben van ellenünk, nem szükséges tehát, hogy azt mi önmagunk szégyenére még hivatalosan is előmozdítsuk. A magyar védegylet felállítási mozgalmak alkalmával a Hallban levő magyar ifjúság ellen már 1844. deczemberben megjelent „Deutsche Allgemeine Zeitung" a következőket irta (Halljuk!) ezelőtt 44 évvel. (Olvassa.) „Ungarn ist an Deutschlands Kosten entstanden. Es muss wieder deutsche Bildung, detttsches Element nach Ungarn hineindringeu, sonst ist Ungarn für Deutschland auf ewig verloren." Azt hiszem, ehhez nem kell commentár. T. ház ! Az én választókerületem Vasmegyében, a szentgotthárdi járás teljesen a stíriai határszélen fekszik, a kerület községeinek csak egy tizedrésze magyar, hét tizedrésze német és két tizedrésze vend lakosokból áll, hanem ezen német és vend ajkú, de lélekben kitűnő jó magyar hazafiak sem tűrnének meg egy oly képviselőt, a ki a németesítésre szavazna; mert ő nekik is fővágyuk az, hogy mint magyar honpolgárok magyarosittassanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nyelvében él a nemzet és a mely állam megengedi, hogy bármely czélból anya- és országos nyelvén csorba üttessék — (Helyeslés a szélső baloldalon) a mint azt ez a törvényjavaslat czélozza — az nem érdemli meg, hogy államnak neveztessék. Kijelentem, hogy ezen törvényjavaslatot azért, mert azt sarkalatos törvényeink rovására, állami nyelvünk, magyar ifjúságunk s a középosztály 17