Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-170

126 170. országos ülés január "2ö-én, pénteken. ISSít. nagyravágyásból a törököt is nyakunkra zúdították; voltak, kik haszonlesésből muszkavezetőnek is ajánlkoztak, voltak, a kik karddal a kézben ellenségeinkhez csatlakoztak és testvérvért ontottak, de nem volt jogfeladó kormányunk, jogfeladó parlamentünk. (Élénk helyeslés a szélső Italon.) Ezzel szemben voltak osztrák főherczeg-nádoraink, kik egész lélekkel védték a magyar nemzet igazát és ran egy Felséges királyunk, ki bár a magyar nemzet ellenségévé neveltetett, mégis ma szabadságunk, alkotmányunk egyedüli őre, kinek midőn gyenge szavammal egy hosszú és dicsőségteljes életet kívánok — hitem szerint — ezt az egész nemzet riadója fogja visszhangozni. (Elérik tetszés a szélső halon,) Ámde ha mindezt meggondolom, elkeseredik a lelkem, mert látom, hogy nincs magyar kormány, nincs magyar parlament. Én uraim, már hosszú idő óta szomorú szívvel tekintek azon oldalra, (a jobboldal felé mutat). A nemzet valóban elkeserítő harezot ví ezen törvényjavaslat ellen, melyben méltán jogainak csorbítását látja s önök a legkomolyabb s igazán hazaszeretet jelző kifejezésekre is csak mókáznak. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Megvallom, uraim, én azon hitben vagyok, hogy önöknek nem kell már sokattenniök,hogy ami támadásaink elől meneküljenek, csak még egy kis ideig kell ezen modort továbbra fentartani és meg lehetnek győződve a felől, miszerint e párt összes tagjai le fogják tenni megbízó leveleiket, mert egy oly házban, melyben gúny tárgyává tétetnek a nemzet legszentebb jogai, tovább nem maradhatnak. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Engedje meg a t. ház, hogy költeményem egy kis strófájával fejezzem be beszédemet, a melyeta túloldalhoz kívánok intézni: „Ámde nem odáig, ti magyarok vagytok, S e hont íiáágon örökön kaptátok; Ha azt megvédeni pártotok nem vágyna, Lelketeken szárad az utódok átka." A törvényjavaslatot nem fogadom el. (Élénk, hosszantartó zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon. Számos képviselő üdvözli a szónokot. Mozgás és zaj jobbfelöl.) Elnök: Figyelmeztetnem kell a ház t. tagjait, hogy senki sincs feljogosítva egyedül magát hazafinak tartani. (Zajos felkiáltások a szélső balfelöl: Magunkévá teszsznk báró Jeszenszky nyilatkozatát! Nagy zaj. Felkiáltások a szélső balfelöl: Tanuljanak hazafiságot!) Többet szenvedtem én a hazáért, mint az urak; nem tanulok senkitől hazafiságot. (Tetszés jobbfelöl. Zajos ellenmondások a szélső balfelöl: Ez nem elnöki beszéd! Ez sértés! Növekedő zaj. Élénk félkiáltások jobbfelöl: Rendre! Rendre! Elnök csenget. Halljuk az elnököt!) Én bizonyára nem azért szólalok fel, hogy Magyarország parlamentjében zavart idézzek elő. A t. ház tagjai jól tudhatják azt, hogy mi azért vagyunk ide küldve, Magyarország parlamentjébe, hogy az ország ügyeit intézzük és az ország érdekét előmozdítsuk. Midőn tehát azt látom, hogy egymás intentióit támadják meg a t. képviselő urak, akkor kénytelen vagyok kijelenteni, hogy ez jogosulatlan eljárás. Méltóztassék a t. képviselő uraknak elolvasni a történelmet s azt fogják találni, hogy ha Magyarország egyik része a másikát valamely dologban meg nem értette, nem egyszer történt, hogy az egyik párt a másikat hazafíatlansággal vádolta; (Nagy zaj. Élénk helyeslés a jobboldalon. Mozgás és felkiáltás a szélső baloldalon: Mindig voltak árulók! Elnök csenget) de nehéz időkben együtt volt mindig az egész nemzet. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Zaj a bal- és szélső baloldalon.) Arra kérem tehát a t. ház tagjait, ne méltóztassék odáig vinni a dolgot, hogy nehéz időre epe maradjon az egyik vagy másik párt kebelében és hogy ne tudjanak azután a haza érdekében együtt működni. (Igaz! JJgy van ! jobbfelöl. Mozgás és zaj balfelöl.) Magyarország nem oly nagy birodalom, hogy annak széttépett részei is képesek legyenek a haza érdekeit megvédeni. Múlhatatlanul szükséges, hogy Magyarország fiai együttesen működjenek. (Igaz! JJgy van! Élénk helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj a bal- és szélső baloldalon.) Ezeket, t. ház, azon állásnál fogva, melyre megválasztani méltóztattak, kötelességemnek tartottam elmondani. (Élénk helyeslés jobbfelöl. Nagy zaj és mozgás balfelől.) Szederkényi Nándor: T. ház! A házszabályokhoz kívánok szólani. (Nagy zaj. Mozgás. Felkiáltások: Rendre! Helyre! Halljuk.') Azt gonI dolom, t. ház, hogy mi itt e padokon mindig olyan I állást foglaltunk el és olyan magaviseletet tanúsítottunk, melyért e szemrehányást meg nem érdemeltük, és ha egyik vagy másik irányban a heves hazafiúi érzés hevesebben tört is ki, az elnök | ur rendreutasítását mindig kellő tisztelettel vetj tűk. (Élénk helyeslés szélső balon. Felkiáltások jobb • \ felől: Kötelességük is volt! Halljuk! Halljuk!) De I most a házszabályok alapján arra kérjük a t. elnök | urat,hogyha kötelességén felül még több mondani I valója is van, akkor vegye szólásjogát, mint képviselő igénybe, különben, mint elnököt nincsen jogunkban őt bírálni és vele vitázni; de ismétlem, ha a házszabály adta jogán kivül még egyéb mondani valója is van, (Nagy zaj a jobboldalon. Rendre! Rendre!) akkor csak arra kérjük egész tisztelettel az elnök urat, hogy tegye nekünk lehetővé, hogy a vita keretében azon véleményt, melyet velünk szemben nyilvánít, mi isdiscussio tárgyává tehessük és reá megfelelhessünk. (Zajos helyeslés a szélsőbalon. Felkiáltások a jobboldalon: Ohó! Az nem járja!) Elnök: Méltóztatik azt elfelejteni, hogy nekem a házszabályok nemcsak jogot adnak, ha-