Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.
Ülésnapok - 1887-169
-ja>2 K9. orsjiigos ülés január és érdekelve, mint maga az államkincstár, mert érzi, tudja, hogy bizony Kerkapoly ur túllépte a rubicont és arra a térre lépett, melyen őt helyeslőleg a kormány nem követi és a ministerium el is követ mindent, hogy az ügy tisztába hozassék és ez a törvénybe nem jött szerződés a ház asztalára letétessék alkotmányos tárgyalás végett. Vártam egy évig s két évig, mert azt hittem, hogy az az iratcsomó olyan nagy halmaz, hogy tanulmányozása két évbe is belekerül. Két év múlva ismét interpelláltam, interpellatióm ott van az interpellatiós könyvben, akkor ismét felszólalt a minister, mondván, hogy közeledik az iratcsomó áttanulmányozása a megoldáshoz és a szerint fog jelentés tétetni a háznak. A többség a választ tudomásul vette. Most, hogy miképen, fejtegetnem nem kell, de hogy nem törvényesen, mindenki tudja, 6 évig távol voltam a t. háztól és 6 év múlva látom, hogy a naszódvidéki ügy máig sincs elintézve és most annak a kellemetlenségnek lesz kitéve az állam, hogy a 15,545 frtot hozó regalejövedelem után édes testvéreink Naszód vidékén egy rengeteg nagy összeg pénzt kapnak az államtól, talán négyszer annyit, mint a mennyit ők fizetnének ez óriási vagyonért 20 év alatt. Megvallom, hogy bár át vagyok hatva magam is a most szőnye- I gen fekvő nagyfontosságú és nagyhorderejű törvényjavaslat vitájától, de mégis annyira a nemzet érdekében valónak tartottam e dolgot, hogy újból a 1. képviselőház becses figyelmébe ajánlani ez odiosus ügyet kötelességem volt annál inkább, (Helyeslés balfelöl) mert meg vagyok győződve, hogy az államtudományokkal teljesen ellátott férfiú foglalja el az igazságügyministeri széket, a ki ha ki fogja mondani,hogy megvizsgáltatom ezen ügy iratait ezentúl ennyi és ennyi nap alatt, azt bizonyára végre is fogja hajtani. Következésképen ne méltóztassék e dolgot egykedvűen nézni és sajnálom, hogy az egész ház szine előtt nem adhattam elő a dolgot, mert itt körülbelől 2 —3 millió értékről van szó s azt hiszem, hogy szegény államunknak nincs annyi pénze, hogy egyes édes testvéreknek, talán meglehet a közel jövőben, ellenünk való fegyver kovácsolására a magyar állam vagyonát odadobja. 24-én, CíiütörtíSköii. 1889. Interpellatióm a következő. (Halljuk! Halljuk.' Olvassa): Tnterpellatió A naszódvidéki államjavak elidegenítése.tárgyában, az igazságügyi minister úrhoz. Tekintve, hogy Kerkapoly Károly, mint volt pénzügyminister, az országgyűlés hire és tudta nélkül a naszódvidéki államjavakat, 62,000 hold birtokot, 30 nagyobb kincstári épületet és 15,000 frt évi hasznot hajtó regalejogot eladott 100, mond százezer forintért a román egyházi és iskolai alapnak, ugy, hogy az évenkint kamatmentesen 5000 frtot fizet 20 éven át vételárt; Tekintve, hogy ezen jogüzlet az államra káros, a bizottság jelentése szerint e törvénytelen szerződés a képviselőház hozzájárulása nélkül jogi életet nem nyerhet; Tekintve, hogy ez iránt a múltban tett indítványomra, később interpellatiómra a volt igazságügyi minister ur azt válaszolta, hogy a „naszódvidéki" államjavak actái tanulmány tárgyát képezik és ha az acták áttanulmányoztatnak, azonnal alkotmányos tárgyalás végett a t. képviselőházhoz be fognak mutattatni; tekintve, hogy a tanulmány eredménye 13 év óta a képviselőház elé nem jutott, tisztelettel kérdezem : a naszódvidéki elidegenített államjavak iratai tizenhárom hosszú év alatt áttanulmányoztattak-e már? ha igen, mikor lesznek azok a t. képviselőház elé alkotmányos tárgyalás alá beterjesztve? az eddigi mulasztást lehet-e indokolni? Kérem a t. házat, méltóztassék interpellatiómat az igazságügyminister úrral közölni. Megvagyok róla győződve, hogy lelkiismeretem megnyugtatása végett ő nagyméltósága minél hamarabb az igazságnak megfelelően választ fog adni. Ezen ügy felhozásával sérteni senkit nem akartam. Elnöki Az interpellatio közöltetni fogaz igazságügyminister úrral. A legközelebbi ülés napirendje meg lévén állapítva, az ülést bezárom. (Az ülés végződik d. u. 2 óra 5 perczltor.)
