Képviselőházi napló, 1887. VIII. kötet • 1889. január 19–február 21.

Ülésnapok - 1887-169

116 160. országos ülés január H-év, csütörtökön. 18S9. t. képviselőház, amelyet egy törvényhozó testület ügyeimen kívül nem-hagyhat. (Halljuk! Halljuk!) Az én szerény felfogásom szerint a törvényhozás­nak méltóságával nem lehet megegyeztetni, hogy olyant lehessen büntetni, a mi az én akaratomtól nem függ, a minek teljesítését ennem szándékosan mulasztottam el, olyant büntetni a törvényhozásnak nem ildomos, nem lehet és nem szabad. Sőt tovább megyek, a törvényhozásnak még a gonosztevők büntetésénél sem szabad a büntetést, mint bosszú­ál lási tényt, hanem mint javító eszközt alkalmazni. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) És még egy vétsége van ezen megszorításnak, t. honvédelmi minister ur, mert hogyha az önkéntes az első évben nem nyeri meg a képességet a tisztibojt viselésére, hanem az kétségbe nem vonható, hogy a csapat­szolgálatra már alkalmas; akkor miért méltóztatik őt a második évben esetleg az államkincstár meg­terheltetésével további szolgálatra kényszeríteni; mert hiszen azt méltóztatik mondani, hogy még a rendes három évi szolgálatra besorozott ujoncz is, ha előbb képeztetik ki, előbb bocsáttatik haza. Hát hiszen az önkéntes az első évben csak képes a csapatszolgálatot elsajátítani, akkor nincs szük­ség arra, hogy akár büntetésből, akár inegbosszú­lásból az államkincstárt az ő további szolgálata által terheljük. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Mindezekből következtetőleg, nem egészen alaptalan Thaly Kálmán t.képviselőtársam azon fel­tevése, hogy a nisus, a tendenfia az, hogy a tiszti állomások az úgynevezett örökös katonai famíliák javára tartassanak fenn és hogy a hadsereg szel­leme valahogy a nemzetével érintkezésbe ne jöjjön. (ügy van! a szélső balon.) Egy másik, még sérelmesebb intézkedés a nyelv ráerőszakolása. (Halljuk!) Ez, t. ház, szerintem túllő a czélon. Mert kik azok az egyéves önkéntesekből választandó tarta­lékos tisztek? Azok, a kik csupán háború idején hivatnak be. Hogy ezek a tisztek háború idején a vezényletre szükséges gyakorlati ismereteket német nyelven bírják, azt, miután a hadsereg nyelve német, még csak elfogadom; de hogy ők ott a harcztéren elemi tantárgyakból academicus előterjesztéseket tartsanak, erre, azt hiszem, sem idő, sem alkalom nincs, (ügy van! a szélső bal­oldalon.) En tehát eltekintve attól, hogy ez a törvény­javaslatnak legsérelmesebb intézkedése, minthogy ez a nemzetre nézve legfontosabb intézménynek, a hadseregnek kezeléséből kirekesztve az állam nyelvét, ennek az intézkedésnek sem practicus hasznát, sem consequens, logicus voltát belátni képes nem vagyok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Nem szívesen, nem polémia kedveért teszem, t. ház, kénytelen vagyok már most egy igen nagy fába vágni fejszémet, (Halljuk!) tudniillik .aneiazetkoszorusköltőjévelszemben állást foglalni. (Halljuk!) A polémia viszketege vagy az elme­fitogtatás vágya távol van tőlem, ezt én magamnak, különösen oly magas szellemű férfiúval szemben meg sem is engedném. De azt már meg nem áll­hatom szó nélkül, ha oly meg nem állható tanokat, főleg ha olyan megcsuklott logicai következtetése­ket hallok e házban, melyeknek czáfolatlanul maradniok nem szabad. Különösen nem szabad akkor, midőn ezek magasabban álló férfiaktól erednek, mert minél nagyobb embertől jönnek ezek a nyilatkozatok, annál nagyobb kihatásuk van a közvéleményre, (ügy van! a szélső baloldalon.) Azért egyszerűségem érzetének daczára köteles*­ségem az ily nyilatkozatok ellen felszólalni. Hát én kérdem a t. képviselő urat, hogy a midőn azt méltóztatott mondani, hogy most, mikor Európában 4000 milliót adnak ki fegyverkezésre s ennek mi viseljük a legkisebb contingensét — az ö igazságérzetébői, de állásából is kifolyólag, mint a nemzet koszorús költője, kinek nem a földön járva, hanem madártávlatból kellene szemlélni az emberi viszonyokat és osztogatni jobbra-balra igazságot, miért nem méltóztatott ennek a szépítő phrasisnak kiegészítéséül, hogy tudniillik mi visel­jük annak legkisebb eontigensét, egyszersmind hozzátenni azt is, de fájdalom, Európában mi visel­jük azt legsúlyosabban és legterhesebben. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) Méltóztatott hivatkozni politikájuk támogatására európai missiónkra. Hogy a mi politikánknak missiója az, hogy „Európa kele­tén a népek szabadsága fentartassék^, ez oly magasztos eszme, hogy ehhez minden kételkedés nélkül hozzájárulok és elismerem, hogy első sor­ban Magyarországnak vam inkább érdekében e nemes missio támogatása és foganatosítása ; de kér­dem, nem lehetett volna-e azt más eszközökkel létesíteni?(ügy van! a szélső baloldalon.) Lehet-e a logicai következetesség szempontjából is a népek szabadságát ugyanazon népek országainak occu­patiójával összehasonlítani? Hát ha azt mondta volna a t. képviselő ur, igenis kell nekünk e poli­tikát követni azért, mert a ki „á"-t mond, annak kell mondania „b"-t is, ezt a logicai következte­tést magam is elfogadom. Még egy van, a mire reflectálni kívánok. (Halljuk!) A t. képviselő ur azt mondta hozzánk való apellátájában : meggondolták-e önök, uraim, midőn az önálló magyar hadsereget követelik, váj­jon, ha ezt az önálló magyar hadsereget ezüst tál­czán hoznák ide készen, nem volnánk-e kénytelenek azt a magyar hadsereget G-aliczia határszéléről Magyarországra visszavonni. (Halljuk!) T. ház! Ezen állítással szemben jogosítva volnék a nagy költőhöz egy kérdést intézni. (Hall­juk!) Mondja meg, miért volna akkor szükséges Magyarország hadseregét Magyarországra vissza­vonni, de én a t. költő urnak a közvéleményben kivívott népszerűsége iránti kegyeletből a feletetet

Next

/
Thumbnails
Contents