Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-147
147. országos ölés deezember 5-én, szerdán. 1888. 68 1848 iki törvényekkel az úrbéri maradványok egy része eltöröltetvén, beállott a nemzetgazdasági viszonyokban is az átalakulás korszaka, az akkori kormány intézkedett s megengedte, hogy a bor zárt edényekben, tehát zárt üvegekben is, szóval kis mértékben kimérethessék. Az alkotmány visszaállítása után a törvényhozás ezen intézkedést elfogadta és azt a bortermelőkjavára s általában a bor értékesítésének előnyére napjainkig is mindig fentartotta. E fennállott nagy előnynyel akar most szakítani a törvényhozás és egy újabb — mondhatnám a bortenyésztőkre nézve — szomorú korszakot nyit meg, midőn mindazon vívmányokat és kedvezményeket, melyeket évtizedek, sőt évszázadok óta a törvényhozás a bortermelők számára megállapított és elfogadott, ma egy tollvonással eltöröl. (Helyeslés halfelöl.) Én azt hiszem, t. ház, hogy a bortermelésre vonatkozó ezen intézkedés nagy fontosságát és kiható káros következményeit talán maga a kormány sem fogta fel egész terjedelmében, mert lehetetlennek tartanám különben, hogy egy, a nemzet közgazdasági életébe annyira beleszövődött gyakorlatot egyszerű tollvonással eltöröljön és iiy ellenkező elhatározásra jusson, ha ennek következményeit komolyan megfontolta. S igazat fog nekem adni ebben mindenki e házban, a ki figyelemmel kiséri különösen a mai bortermelők helyzetét és azon calamitásokat, melyekkel küzdeniök kell, hogy ha komolyan meggondolja a dolgot, a törvényjavaslat ezen része és intézkedése fentarthatlan. (Helyeslés balfelől,) r Én constatálhatom, t. ház, hogy Európa, ezen a nemzetgazdasági érdekeket ennyire sértő intézkedéseknek párját felmutatni nem képes. Csak nem régiben történt a bor, pálinka és egyéb szeszes italok után fizetendő fogyasztási adóknak nagymérvű felemelése. S midőn az akkori követelmények értelmében kívántuk és óhajtottuk, hogy a szabad kereskedelem és szabad forgalom érdekében kedvezményeket állapítsanak meg, ily súlyos adónemek behozatala után most újra a legsúlyosabb terheket involváló intézkedés léptettetik életbe. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Minden országban, hol a közszükség kívánta az adó behozatalát és a fogyasztási adók emelését, az legalább fokozatosan történt. Hiszen sokat elbir egy nemzetnek az ereje, sőt az egyes emberé is, ha apránként szoktatják hozzá, de ha egyszerre dobnak vállaira nagy terhet, összeroskad alatta. (Tetszés a szélső baloldalon.) Francziaországban, mikor a nagy catastropka bekövetkezett, szintén nagy adóemelésekre volt szükség. Ott is hozzá nyúltak a fogyasztási adók, a szeszes italok, különösen a bor adójának reformálásához. De hogy az emelés ily mértékben történt volna, mint most nálunk e törvény által contempláltatik, arra példa nincsen. Francziaországban a termelő nem fizet fogyasztási adót; nem is a bornak mennyisége után történik a megadóztatás, hanem igenis fizetik az értéknek 12%-át. És ebben van ratio, t. ház, (Ugy van! a szélső baloldalon) ebben van igazság és méltányosság. (Helyeslés a szélső báloldalon.) De kivetni a 6 forintos borra és a 200 forintos borra ugyanazon terhet, ez — mondhatni — a nemzetgazdasági józanság elveinek teljes megtagadása. És, t. ház, a mire különösen fel kell hivnom a t. ház figyelmét, a mire már Szalay Imre t. barátom is rámutatott, az az, hogy nálunk rendkívüli körülményekkel is számolni kell, melyek előtt e törvényjavaslat szemet hunyt. T. barátom ugyanis utalt arra, hogy a bortermelés Magyarországon ma nincs abban a helyzetben, hogy újabb terheket bírhatna el, sőt inkább szükséges arról gondoskodnunk, hogy ruikép könnyíthessünk raj ta, mikép segítsük elő Magyarország szőlőtermelésének reorganisatióját. És ne méltóztassék talán azt hinni, t. ház, hogy akkor, midőn a bortermelők ilyen terhekkel sújtatnak, mert ez mind az ő vállaikra háramlik, midőn a helyzet rájuk nézve ily szomorú, midőn ők ilyen küzdelmeket folytatnak, a t. kormány a maga kezdeményezéséből, vagy a törvényhozás utján valami ellenszolgáltatásban részesíti őket és igyekszik kárpótolni őket azon nagy megterheltetésért, mely reájuk rovatik. Nem hogy ilyesmi történnék, t. ház, de még constatálnom kell, hogy a t, kormánynak a phylloxera ellen szénkénegezés által való védekezés czéljából még csak arra sincs gondja, hogy szénkéneg Magyarországon kapható legyen. (Wekerle Sándor pénzügyministeri államtitkár tagadólag int.) A t. államtitkár ur úgy látszik, ezt nem hajlandó elhinni. Hát ha nem hiszi el, utalom őt a földmivelési ministeriumhoz, a hová az Eger városi szövetkezet részéről hónapok óta folyamodunk és a honnan megkaptuk azt a választ, hogy Magyarországon szénkéneg nincsen, hanem Németországból tettek legutóbb megrendelést, hogy az majd az itteni keresőknek kiosztassék. Ilyen ellenszolgálatok azok, a melyeknek fejében most a szőlőtermelés ily súlyos és kiszámíthatatlan következményekkel járó adóval sujtatik. Hanem azt fogj a erre mondani a t. ministerelnökur — mert ez a házban már hangoztatva lett — hogy ez nem újabb teher, a mi itt előadatik; mert hiszen a regale-bérlet fejében fizettek az illetők. Hallottam, hogy nem is ennyit, hanem többet fizettek és tán ez kedvezmény is a fennálló terhekkel szemben. Először is constatálom rögtön ezen felfogással szemben, hogy ez tán nem eléggé meggondolt, mert először Magyarország bortermelő közönsége fel volt jogosítva pecsétes és zárt üvegekben borait
