Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-146

48 léfi, országos ülés deczember í-én, kedden. 1888. Boros Béni, Bárt'.a Miidós, Chorin Ferencz, Csávohzhy Lajos, Csávosy Béla, Dániel Ernő, Dégen Gusztáv, Dimitrievics Milos, Dobay Antal, Eötvös Károly, Farkas Balázs, Farkas Imre, Földváry Gábor, Goda Béla, Grecsák Károly, Gulácsy Dezső, Gulácsy Gyula, Győrffy Gyula, György Endre, Halassy Gyula, Hanzély László, Hámos László, Hieronymi Károly, Hollaky Imre, Holló Lajos, gr. Horváth- Tholdy Lajos, Huszár István, Istóczy Győző, Iván'.a László, lzákwits Milán, Jakábffy István, Janicsáry Sándor, JeVinek Arthur, b. Jeszenszky Sándor, Kammerer Ernő, Kapisztóry Ferencz, gr. Károlyi htván, gr. Károlyi "László, gr. Károlyi Sándor, Kende Mihály, Kégl Gy'örgy, Kiss Pál, Kiszély Lehel, Komlóssy Ferencz, KonkolyThege Sándor, K»pácsy Árpád, Kossá Dezső, Kovádt László, Kulinyi György, Kudlik János, Kudlovich Imre, Krausz Lajos, Lázár Árpád, gr. Lázár Jenő, Lehoczky Egyed, Lésskó István, Linder György, Lónyay Sándor, Lörinczy György, Markoviért Kálmán, Matkutich Tivadar, Melczer Géza, Meszlényi Lajos, Mihályi Péter, Mikes János, Miklós Gyula, Mikó Árpád, Mikszáth Kálmán, Mohay Sándor, Molnár Antal, Molnár József, Mudrony Soma, Madarász Imre, Neiszidler Károly, Néppel Ferencz, Neumann Ármin, b. Nikolics Fedor, b. Nopcsa Elek, JSovák József, gr. Nemes János. (Szavazás után.) Elnök: 451 igazolt képviselő közül 40 horvát képviselő és az elnök nem szavazván, „igen"-nel szavazott 172, „nein"-mel szavazott 87, távol volt 151 képviselő; és igy a ház 85 szótöbbséggel a bizottság által javaslatba hozott szöveget elfogadta. Ezzel Unger Alajos képviselő urnak e szakaszra vonatkozó módosítványai elesnek. Következik a 12. §. Nagy István jegyző (olvassa a 12. § t és a fejeset czímét, me'y észrevétel nélkül elfog adtatik. Olvassa a 13 §-t). Gróf Csáky László: T. ház ! E szakaszra csak egy észrevételem van, a mennyiben az utolsó bekezdés egyik szavát kívánom kihagyatni. Nekem ugyanis az a nézetem, hogy kártalanítási esetekben a legnagyobb biztonságot kell nyújtani a félnek, hogy a pénzügyi közegek hibája vagy tévedése miatt el ne üttethessék a kártalanítástól. A bejelentéseket e szakasz értelmében márczius 3 l-ig kell megtenni. Ez időpont igen rövid s azért bizonyára igen tömegesen fognak érkezni a bejelentések. Könnyen megeshetik tehát, hogy a legjobb akarattal is hibák fognak történni, irományok félretétetnek, elhányatnak. Hogy a felek ne legyenek kitéve kellemetlenségeknek, indítványozom, hogy az utolsó bekezdés e szava: „kívánatára", elhagyassék, vagyis, hogy a kir. adófelügyelő a bejelentőnek nemcsak kívánatára, hanem minden esetre tartozzék igazolványt adni a kellő időben történt bejelentésről. (Helyeslés.) Elnök: Fel fog olvastatni a módositvány. Madarász József jegyző (olvassa): A 13, §. utolsó bekezdésében a „kívánatára" szót töröltetni indítványozom. Szentkirályi Albert: T. ház! Mielőtt javaslatomat a 13. és 14. §-ra nézve benyújtani bátorkodnám, engedje meg a t. ház, hogy Bokros Elek t, képviselőtársam egy megjegyzésére reflectáljak. 0 azt mondta az ellenzékről, mintha ez azon nézetben volna, hogy mi a parlament ellenőrzési jogát semmibe se veszszük és hogy a többség csak zsebébe nyúl, hogy votuináért fizetését megkapja. Én meglehetős figyelemmel kisértem a vitát, de e padokról ily kijelentést nem hallottam. Mi azt mondtuk, hogy a magántulajdon feletti bíráskodást pártkormányra nem akarjuk bizoi, még pedig azért nem, mert attól félünk, hogy az e hatalmat saját előnyére fogja kihasználni. De e közt és a közt, a mit a képviselő ur mondott, igen nagy a különbség. Minthogy tehát a t. képviselő ur oly vád ellen védekezik, melyet itt nem emelt senki, akkor, ha valaki ebből azt következteti, hogy ha e vád emeltetett volna, ez ellen védekezni kellett volna: csakis magának tulajdonítsa t. képviselőtársam, mert ezen eszmét onnét egyedül ő pendítette meg ezen házban. Különben t. ház, nem szükséges az, hogy mi ilyen vádat emeljünk. Elég szomorú tapasztalatokat tettünk mi ezen törvényjavaslat hosszú tárgyalása alatt. Meghoztunk egy törvényt, melynek 3-ik §-ában meghatározzuk azt, hogy a kártalanítás milyen kulcs szerint fog eszközöltetni, de belátván, hogy e kulcs, tudniillik az 1882 — 1886-ig fizetett adó nem helyes, hogy ez úgyszólván képtelenség, megalkottuk az 5., 8. 10. §-okat, melyek az illető felek szabad elhatározására bízzák, hogy ezen esetek közül egyetlen egy se kerüljön ezen kulcs alapján elbírálás alá. Megszavaztuk a 11. és 12-ik §-okat, melyek e kártalanítás kérdésében a végeldöntést a pénzügyministerre bizzák, annak szabad akaratára hagyván fenn, hogy a legigazságosabb igényeket elutasíthassa, hogy a legigazolatlanabb igényeket kielégíthesse. Erről az igen t. pénzügyminister urnak számolni nem szükséges, ezt számon nem kérheti tőle senki, hogy ezen esetekben, hogy és mint jár el. (Helyeslés balfelől.) Ha már ennek igy kellett lenni, t. ház, én még egyszer kijelentem azt, hogy én megnyugvást találok épen az igen tisztelt ministerelnök ur személyében arra nézve, hogy e művelet ugy fog keresztülvitetni, hogy lehetőleg senki e mellett kárt ne szenvedjen; de itt nem személyről van szó; mi itt nem személyről beszéltünk soha, hanem mi institutiókról beszélünk, a mely institutiókat mi többre