Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-164

392 164. onzágo* ülés Január 18-án, pénteken, 1889. tem, hogy véderő-törvényjavaslatot egyáltalában nem tartok oly természetű térnek, a hol jogokat szerezni vagy elkobozni lehessen. Mert min alapul azon követelésem, hogy a magyar nyelv a tiszti vizsgánál alkalmaztassák? Azt hiszem, épen annyira a hadsereg jól felfogott érdekén, mint a magyar államnak vele járó és feltétlen jogán. (Igás! Ugy van! balfelől.) Mérlegeljük, t. ház, azt az erőt, a melyet háború esetében kiállítunk. Hiszen nem szükséges épen egyenként a számokat megnevezni, mert számokban tévedhet az ember; de ha áll az, hogy a magyar honvédség, a melynek fejlesztésében — s ezt, azt hiszem, minden magyar hazafi készséggel elismeri — az igent, honvédelmi minister urnak elévülhetetlen érdemei vannak, (Általános élénk helyeslés) mondom, a honvédség a szervezett népfelkeléssel együtt, 3 — 400 ezer embert tesz ki, tehát a hadsereg rendes létszámának épen felét: akkor azt hiszem, hogy háború esetében ez a 400 ezer ember, mely magyar vezényszó alatt áll, épen oly fontossággal bir és azt épen ugy kell a hadsereg érdekében támogatni tudni, mint a másik hadsereget, a melynek nyelve a német. Tehát a magyar nyelvnek megtanulása haderőnk fokozásával egyértelmű (Ugy van! a bal- és ssélsö baloldalon.) és azon követelések, melyek itt formáltatnak, nem a hadsereg gyengítésére hanem a hadsereg harczképesséfrének emelésére szolgálnak. (Helyeslés balfelöl.) És, t. képviselőház, az, hogy kellő intézkedések tétessenek a német nyelv megtanulására, minden esetre szükséges, mert nekünk számot kell vetnünk azzal — e kérdést különben bátor leszek később jobban kifejteni — (Halljuk! Halljuk!) hogy Magyarországnak intelligentiája vagyonban nem gazdag; középosztálya aránylag a többi európai államok középosztályaihoz képest szegény. Nálunk ugyanazon dolgoknak megszerzése — melyek a középosztály oknak múlhatatlanul szükségesek — sokkal drágább; drágább tehát maga a nevelés is. (Ugy van! balfelől.) Nem kényszeríthetjük tehát a szülőket arra, a mire a vagyonosabbviszonyok közt levő nemzetek vagyonosabb középosztályait könnyen utasíthatják, hogy t. i. más úton szerezzék meg az ifjak a nyelvismeretet. Ha kellő figyelem nem fordittatik középiskoláinkban a német nyelv tanítására, ennek az eredménye az lesz, hog:y a középvagyonaal biró, a középosztályhoz tartozó emberek gyermekei kevésbé tudják a német nyelvet elsajátítani. Tehát igenis kívánatos, szükséges oly intézkedések behozatala, melyek az ifjaknak ezen nyelv megtanulását ott is lehetővé teszik, a hol — készséggel elismerem — más államok tanügyeikben egyáltalában nem törekednek arra, hogy az ifjak a középiskolákban élő nyelveket elsajátítsanak. De bennünket helyzetünk utal arra, hogy e tekintetben erélyesebb intézkedéseket tegyünk. (Igás! Ugy van! a bal- és ssélsö baloldalon.) És most, t. ház, én legszívesebben és nemcsak a nemzet jogos, természetes követeléseképen láttam volna legszívesebben a törvényben magában az intézkedést a magyar nyelvről, de elismerem és lehetőnek tartom, hogy a magyar nyelvnek a tisztivizsgánál való alkalmazása az instructióba felvétessék s erre a minister ur határozati javaslattal utasíttassák. De megengedi a t. ház, hogy a magam részéről erre vonatkozólag nyiltan és határozottan kimondjam, hogy a határozati javaslatnak azon fogalmazását, melyben előttünk fekszik, kielégítőnek nem tartom. Mert én nem azt kívánom, hogy a minister ur ide vagy oda hasson; én azt kívánom, hogy a minister ur az országgyűlés kívánalmainak érvényt szerezzen. (Helyeslés balfelől.) Ez az egyik. A másik: én nem azt kívánom, hogy mi dissertatiókba bocsátkozzunk a felett, a mit minden vizsgáló bizottság a maga feje szerint fog megmagyarázni, hanem azt kívánom, hogy olyan határozott intézkedés vétessék fel a törvénybe, a mely mellett két dolog legyen constatálható: az egyik az, hogy a német nyelv ismerete és tudása azon mérvben, a mennyiben a katonai szolgálat kívánja, megállapítható legyen, másfelől pedig, hogy az illető magyar állampolgárok, ha a vizsgát leteszik és a német nyelvet kellő mértékben nem birják, magyar nyelven, az állam hivatalos nyelvén vizsgáltassanak meg. (Helyeslés balfelől.) És én, t. ház, az által nem tartom a magyar államnyelvet egyáltalában háttérbe szorítandónak, ha a monarchia túlsó felében félnek ettől. Ha ők irtóznak ettől, ezt én rajok octroyálni nem fogom soha, azért; mert ha ott egyes országokban vagy tartományokban lakó népek igyekeznek megszerezni magoknak azt.a ,-got, hogy az ő nyelvükön is tétethessék le a vizsga, ez rám tökéletesen közömbös. (Helyeslés a baloldalon.) Én egyetlen államnak, egyetlen népnek jogai megszerezhetése elé gátat emelni nem akarok. (Élénk helyeslés a hál- és szélső baloldalon.) De ezzel szemben kivánom és követelem, hogy e nemzet, ezen állam törekvései ellenében gátak szintén ne emeltessenek. (Élénk helyeslés a bal- és ssélsö baloldalon.) És t. ház, most a harmadik, általam érintett kérdésre térek át, tudniillik a tiszti vizsga kérdésére (Halljuk!) és a törvényjavaslatnak azon intézkedésére, hogy ha az önkéntes egy év letelte után a tiszti képesítést nem szerzi meg, még egy második évi szolgálatra köteleztessék. Mindenelőtt megvallom, t. ház, hogy én ebben nagy terhet látok, még pedig a legfájóbb, a legérzékenyebb terhek egyikét, a melyet a legközelebbi jövőben nemcsak minden ifjú, hanem minden szülő is megfog érezni. De nyiltan kimondom, hogy — nem akarva ez által semmit levonni a terhek nagyságának elismeréséből — oly termé-