Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-146
148. országos ülés deozenUjar 4-én, kedden. 1SSS. 88 ezt teszi, önkényesen jár el, mert ellentétbe jön azokkal a jogelvekkel, melyeket itt ezen törvényjavaslatnál maga respectálni akar. (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Mikor az állam és a törvényhozás egy ilyen törvényt alkot, a melynek folytán elismeri azt az obligót, hogy a regaletulajdonosokat kártalanításban részesítse — mert hiszen ha nem érezné ezt az obligót, akkor nem hozná be ezt a törvényt — akkor collateralis intézkedések által ennek az értékét csak azért depretiálni, hogy kevesebbet kelljen fizetni, ez azután serami más, mint a jog álarcza alatt az önkény. (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) Tehát t. ház, egy dologijai tisztába kell jönnünk : a jog básisán akarjuk-e ezen dolgot megoldani, vagy a hatalom básisán?Ha a jog básisán akarjuk megoldani, le kell vonni a jogi consequentiákat, ha pedig a hatalom básisán, akkor az mind felesleges; tessék elő venni aspongyát és letörölni az egészet. (Derültség és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Az igazsá<rügyminister ur azt mondotta tegnap, hogy itt általában nincsenek jogi kérdések, tehát az egész nem tartozik a bíróságok elé. Nem akarok, t. ház, azon t. barátaimnak, kik tegnap ez oldalról oly fényesen felszólaltak, szegénységi bizonyítványt kiállítani az által, hogy ezt ma magyarázgassam, csak egyre leszek bátor az igazságügyminister úrral szemben reflectálni. () azt mondotta, hogy ez már azért sem tartozik biró elé, mert itt adó-kérdésekről van szó. Hát téved a t. igazságügyminister ur, ha azt hiszi, hogy azért, mert adó-kérdésekről van szó, ez nem tartoznék a biró elé. Francziaországban, mely ország az állam érdekei, a fiscalitás érdekei iránt igazán nagy érzékkel viseltetik, az indirect adót s az azoknál előforduló contentiosus kérdéseket mind a rendes bíróság elé utalják. Egyszerűen azért, mert itt a törvénynek magyarázatáról van szó, ez pedig csak a bíróságoknak lehet feladata. És meg vagyok győződve arról, hogy az ottani indirect adóknál nem lehetnek oly bonyolódott kérdések, mint a milyenek itt a regálénál előállhatnak. (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Incidentaliter szólt a t. igazságügyminister ur a bírói függetlenségről és elmondotta, hogy ez iránt mily nagy érzékkel viseltetik és hogy tehát a törvényjavaslat a birák és bírósági hivatalnokok felelősségéről szóló törvényt nem sérti. Én természetesen ennek érdemébe nem akarok belemenni. De egyet informatió gyanánt mondhatok a t. igazságügyminister urnak és ez az, hogy e törvényjavaslat a bírósági körökben, még pedig a legkiválóbhakban, a lehető legrosszabb vért csinálta; (Élénk helyeslés balfelöl) és bizonyára, hogy ha ezek olvasni fogják az igazságügyminister ur nyilatkozatát, azt fogják mondani, hogy hát csak hordozza at. minister ur a bírói függetlenség | KÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. VII. KÖTET. iránti érzékét keblében, de manifestálja azt egy kicsit máskép. (Helyeslés balfelöl.) A t. igazságügyminister ur azt mondotta, hogy ez már azért sem tartozik a bíróság elé, mert a méltányosság szempontjából kell az egészet pertractálni. Én a t. minister urnak emlékezetébe idézem, hogy Magyarországon 1848-ig aCuria ex aequitate itélt. Nem akarom azt mondani, hogy ez minden esetben egészen helyes eredményeket idézett elő, de utoljára kinövések mindenütt történnek, hanem ez postulatuma volt az akkori jogrendszernek és én azt hiszem, hogy ha tehát itten oly jogi kérdésekkel és oly jogviszonynyal állunk szemben, a melyek tulaj donképen abból az időből gyökereznek, valójában nem történnék valami nagy sérelem, hogy ha ezeknél a bíróság a méltányossági szempontokat alkalmazná, annyival inkább, mert a méltányosság egy két oldalú dolog és abból nem következik szükségszerüleg, hogy mindig csak az állani húzza a rövidebbet; esetleg az ő előnyére is dőlhetne el a kérdés. Én, t. ház, megmaradok azon állításom mellett, hogy itten tulajdonképen az egyedül eorreet eljárás az lett volna, ezeket a kérdéseket egészen a bíróság elé utalni. Ez azonban nem történt meg. A képviselőház bölcsessége másképen határozott. De azért, mert nem adhatjuk meg a teljes jogvédelmet, nem következik abból az, hogy egyáltalában ne adjunk semmi jogvédelmet. (Helyeslés balfelöl.) És hogy ha a minister ur a tegnapi napon nekünk inconsequentiát vetett szemünkre, azt hiszem, hogy abban nincs semmi ineonsequentia, hogy ha két rossz közül az ember a kisebb rosszat akarja választani. (Helyeslés balfelöl.) Több rendbeli indokok lettek álláspontunk ellen felhozva. Fel lett hozva az, hogy itten mind a magánosoknak, mind az államnak érdeke mentül gyorsabb lebonyolítást kivan. Én azt gondolom, hogy a gyorsaság sohasem történhetik az alaposságnak rovására és az, a ki kárpótlást nyer, nagyon keveset fog örülni annak, hogy ha a kárpótlásban hamarabb részesül, ha azonban sokkal kevesebbet kap, mint a mennyi neki tulajdonkápen competál. De hiszen, t. ház, nem is szükséges, hogy azért az hosszabb pórázra nyúljon, mert a bíróság elé utaltatik; hiszen már a minap Irányi Dániel t. képviselőtársunk igen helyesen mondta azt és megmagyarázta, hogy alig hihető, hogy a ministeriumnál az eljárás gyorsabb legyen, mint a pénzügyi bíróságnál. De ha csakugyan akkor az eljárás kevésbé gyors lenne, mindebből micsoda praejudicium származik az államra? Ha valaki perlekedni akar, akkor o fogja látni annak következményeit, ne akarjunk felettök tutelát gyakorolni. A mi pedig magát az árfolyamot illeti, erre az a körülmény, hogy ezeknek a kérdéseknek egy része függőben marad, mindenesetre csak kedvező 5