Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-164

164. országos fllés Január 18-án, pénteken. 1889. 381 senkisem állított; hiszen mi ismételve mondjuk, hogy igenis helyes, hogy tanulják ezt a nyelvet, de kérdem, vájjon mit mondanának a németek, ha azt mondanák nekik: nem oda Buda, nem elég, hogy francziául tanulj, hanem a tiszti vizsgát fogod franczia nyelven letenni, vagy megfordítva mit mondanának a francziák, ha azt mondanák nekik, hogy: ha a hadseregbe akarsz lépni, a tiszti vizsgát németül fogod letenni. (TJgy van! TJgy van! a szélső baloldalon.) És most t. ház, eljutottam a törvényjavaslat legsötétebb pontjához: a 14. §-hoz, a mi tulajdonképen helytelenül van mondva, mert nem a 14. §. képezi a nagy sérelmet, hanem az, a mi belőle kihagyatott, mert kevesen említették fel azt a körülményt, hogy az a mostani 14, §. benne van a 68-ikiben is a 13-ik szám alatt; ele most itt ki van hagyva a 68-iki törvény 11. §-a, mely a legfőbb garantiát tartalmazza. (TJgy van! a szélső baloldalon.) Sok szó folyt itt az alkotmány -garantiákról s az én nézetem erre nézve az, hogy a garantiákat mindig azon tárgy nagyságához kell alkalmaznunk, a melyet valakinek rendelkezésére bocsátunk. Minél nagyobb és minél fontosabb a tárgy, melyet rábízunk, annál nagyobb garantiáknak kell lenni. {TJgy van! TJgy van! a szélső baloldalon.) Mi az utolsó évtized alatt rendkívül fokoztuk véderőnket; alig volt eset rá, hogy ez a ház valamely követelést a hadsereg szükségleteire nézve készséggel meg ne szavazott volna. Voltak olyanok is, pedig nagy terhek, melyeket valóságos lelkesedéssel szavaztunk meg. Mi következik ebből a folytonos fokozásából a tehernek? az, hogy ugyanabban az arányban kellett volna fokozni a garantiákat is, mi pedig ellenkezőleg jártunk el: fokozzuk áldozatainkat és kevesbítjük biztosítékainkat. (TJgy van! TJgy van! a szélső baloldalon.) A t. kormánypárt, különösen a t. minister ur igyekezett bebizonyítani, hogy tulajdonképen ami benne vau most a 14. §-ban az újonczjutalékra nézve, az teljesen egy és ugyanaz az előbbeni 11. §-szal, tudniillik a hadi létszám megállapításával. Sok mondatott el erre nézve, de röviden összefoglalva az egészet, azt mondom, hogy az egyszerű különbség abban áll, hogy eddigelé Magyarországnak teljes befolyása volt az egész véderőre; Magyarország állapította meg a hadsereg lételét és létszámát, nélküle hadsereg nem létezhetett és ennek az egésznek egy részletét képezte az évi xíjonezjutalék felajánlása, most pedig az igazság az, hogy a magyar országgyűlésnek a véderő intézményhez, mint ilyenhez a maga egészében többé szava nem lesz. Szabad lesz a magyar törvényhozásnak újonezokat felajánlani, 10 évenként beszélhet az újonczjutalék nagyságáról, de magához az egész intézményhez, a mint az most előttünk van, az új törvényjavaslat szerint Magyarországnak hozzászólása nem lesz. (Igaz! TJgy van! a szélső balon.) Ebben van a nagy különbség a régi és az új törvény intézkedései között; és ez az, a mire azok a körök törekszenek, melyekkel a t. minister ur eompromissumra jutott. T. ház! Ez a törvényjavaslat ezen csorbításokkal, a melyeket most érinteni bátor voltam, szerintem valóságos provoeatió a magyar nemzettel szemben, mintha csak azt mondaná a nemzetnek ez a törvényjavaslat: te magyar nemzet, nem voltál megelégedve az eddigi véderő-törvénynyel, te azóta nagy áldozatokat hoztál a véderő fokozására, (Halljuk! Halljuk!) ime én azt mondom, hozzál még nagyobb áldozatokat, a befolyást, melyet eddig gyakoroltál, azt én csökkentem és hogy jövőre hasonló kellemetlenségem ne legyen, megfosztlak azon lehetőségtől, hogy jövőre hozzá szólhass a véderő intézményéhez a maga egészében, megengedem azonban, hogy az újonezokat pontosan kiállítsd. (Igaz! TJgy van! a szélső balon.) Ez a törvényjavaslat megtámadása az önök által megállapított és alaposnak nevezett 1867. évi XII. törvényezikknek, a mely még magyar hadseregről szólt, de mely minden esetre meghagyta a közös véderőre a teljes befolyást Magyarországot illetőleg, mint az Magyarországot mint egyik szövetséges államot megilleti. Ez a törvényjavaslat világos tagadása az 1868-iki törvénynek, a mely legalább az annak 11. §-ában foglalt intézkedésében tartalmazott garantiát meghagyta és nem habozom kimondani, hogy ez a törvényjavaslat egy forradalmi törvényjavaslat, (Igaz! TJgy van! a szélső balon) forradalmi azért, mert felforgatja a bár megcsonkított alkotmánynak egyik legfontosabb pillérét. De forradalmi e javaslat hatásában is, mert az által, hogy elvesz egy fontos alapjogot a nemzettől azért, hogy kizárólagos jogává tegye a koronának, üszköt dob abba a békés, jó és szívélyes viszonyba, mely már évek hosszú sora óta a nemzet és korona közt létezik. ('Igaz! TJgy van! a szélső balon.) T. ház! A múlt napok egyikén egy ifjú szónok, nem mondom fényes, de mindenesetre sok routinnal elmondott és parlamenti jövőt igérő beszédében erősen raegleczkéztette az ellenzék tagjait, ugy egyenként, mint tömegesen s azután némi kárpótlásképen atyai oktatásban részesítette őket. Legyen tehát szabad nékem, mint a parlament egyik öregebb tagjának aleczkéztetés helyett egy szerény, de szívből eredő kérést intéznem a t. túloldalhoz. (Halljuk ! Halljuk!) Azok a viták, melyek az önök pártkörében szokatlan élénkséggel öt estén átfolytak, világosan bizonyítják, hogy önök teljes tudatában vannak annak, a mi itt történik és ellenünk készül. Méltóztassanak megengedni, hogy utóvégre bármily nagy legyen is egy ember, az mégis csak halandó,