Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-160

Í60. országos ülés jamiár 14-én, hétfőn. 1889. 279 Á hadmentességi adóra ugyanis azt mondja a bizottság a t. minister ur beleegyezésével, hogy az államnak ebből elmaradó haszna körülbelül 400,000 frtra rug, a mennyiben 30 — 40 ezer lesz azoknak a száma, a kik hadi szolgálatra bevonatván, a hadmentességi adó alól kiszabadulnak. Itt praecis adatokkal szolgálni azért nehéz, mert a hadmentességi, adó 3 és 120 frt között váltakozik. De combinatiókat, mint a t. kormány, mi is tehetünk. Már most, t. képviselőház, ha én ezen 30—^ 40 ezer ember átlagát vészeim hogy sem egyikünk nek, sem másikunknak igaza ne legyen s ezen 400 ezer frtot a 35 ezer emberrel arányosítom, kitűnik, hogy átlag hadmentességi adó fejében egy emberre 11 frt 42 kr. esik. Jól van, t. minister ur, mondjuk, hogy igy van. De méltóztassék figyelembe venni, a t. minister urnak és Dániel Ernő t. képviselőtársamnak azt, hogy a bizottsági jelentésnek ez a tétele még csak összhangba sem hozatott a bizottság jelentésének egy másik tételével, a hol a póttartaléknak mennyisége constatáltatik. (Igaz! Ugy van! balfélől.) Azt mondja a t. minister ur, hogy a póttartalék Magyarország részéről 11,000 ember lesz; és most már méltóztassék ezen póttartaléknak, a mely évenkint bekerül s ez által a hadmentességi adó alól kiszabadul, 10, illetőleg 9 évi contingensét venni; mert mig a sorozáson valaki végig nem megy, addig hadmentességi adót nem fizet s akkor a t. minister ur számítása szerint 95,000-re rug azoknak a száma, a kik hadmentességi adót fizetni nem fognak. Már most méltóztassék erre a 11 frtos scálát alkalmazni . . . Báró Fejérváry Géza, honvédelmi minister: Kegy forintos! Horánszky Nándor: Bocsánatot kérek, említettem, hogy a jelentés szerint ez az átlagos . összeg s a mi áll az egyikre, az áll a másikra is. Majd áttérek arra is, de kétféle számmal nem dolgozhatunk, csak egyfélével. Hát mondom, méltóztassék rá alkalmazni saját scáláját és látni fogja a minister ur, hogy nagyon messze van a négy százezer forint a valóságtól, a mely valóság ezen törvényjavaslat elfogadása által a hadmentességi adó tekintetében be fog következni. Azonban, t. minister ur, sem az egyik, sem a másik nem áll. Nem áll az — beismerem — hogy a hadmentességi adónak átlagos összege ennyit tesz; de nem áll az sem, hogy a póttartalék és ezzel felszaporodó létszám oly csekély lesz, a milyennek a törvényjavaslat indokolásában jelezve van. Valóság igenis az, hogy^ egy millió forintot tetemesen meg fog haladni a hadmentességi adó czímén való veszteség, meg fog haladni azon alapon, mert a besorozandó létszám ugy a sorhadnál, mint a póttartaléknál tetemesen nagyobb, mint a hogyan az indokolás tartalmazza először; másodszor a hadmentességi adó nem 11 frt, hanem rendelkezésünkre álló statistikai adatok szerint átlag 6 frtot tesz és ha már most ezen két tényezőt egymással összevetjük, nyilván való, miszerint a hadmentességi adó czímén való veszteség Magyarországra nézve 1 millió frtot okvetlenül és múlhatlanul fölül fog haladni. Ha már most a felsorolt tételeket összevetjük és egyfelől a közös hadseregre nézve előforduló többletkiadások azon quótáját vesszük, a mely Magyarországot terhelni fogja, másfelől vesszük azon veszteséget, a mely Magyarországra nézve hadmentességi adó czímén kétségbevonhatlanul előáll, akkor a költségek azon emelkedései e tekintetben minimalis negyedfél millió forintot fognak tenni, a miket ezen törvényjavaslat, ha komolyan végre lesz hajtva, teljes hatásában maga után fog vonni. Itt most már, t. képviselőház, be akarom fejezni beszédem ezen részét (Ralijuk!) és még csak a honvédségnél előforduló költségtöbbletre vonatkozólag vagyok bátor kitérni. A t. minister ur erre vonatkozólag szintén számításokat tett, vagy legalább tétetett a pénzügyi bizottságban, teljesen kifelejtve és kihagyva a póttartalékra nézve azon nagy eontingenst, a mely a közös hadseregből átlépvén a honvédséghez, kell, hogy szintén részt vegyen a fegyvergyakorlatokban. Ez teljesen ki van hagyva, amely contingens pedig bizonyára nem csekély lesz és akár a minister ur számítása álljon, akár az enyém, kell, hogy a honvédségi költség tetemes szaporodását idézze elő. A t. minister ur és a bizottság ezek után arra hivatkozik — mit azonban szintén nem tudott, vagy nem akart megfejteni — melyik eset forog fenn, nem tudom •— hogy hiszen esetleg administrativ utón lehet megtakarításokat elérni. Én ezt . is megvizsgáltam; de az administrativ utón való megtakarításnál a közös hadügyminister ur előterjesztése szerint, a fősály azon élelmezésre esik, mely élelmezés tekintetében koronkint kevesebb a szükséglet. Ha e megtakarítást a szaporodó legénységre alkalmazzuk s a ministeri scálát elfogadjuk, való lesz, hogy e tekintetben tekintélyes, tovább menő megtakarítás alig lesz elérhető s igy erre hivatkozni absolute nem lehet. T. ház! Befejezem beszédemnek ezen részét, (Halljuk! Halljuk!) Én akkor, midőn az ország pénzügyi helyzete — a mint általánosan el van ismerve — oly súlyos, mint a milyen valóban, akkor, midőn mi innen sohasem szabadkoztunk attól, hogy a monarchia biztonsága érdekében, ha kell, az ország egyéb viszonyaival összhangban levő áldozatok hozassanak, hajlandó volnék most is vizsgálat alá venni a kormány előterjesztéseit; de ily előterjesztések után azokat ily komolyan legalább nem vehetem. Itt még csak a közgazdasági és társadalmi szempontokra kívánok röviden reflectálni. (Halljuk! Halljuk!) Nem szólok arról,