Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-160

160. orsíágos ülés január 14-én, hétfőn. 1889. gj^ J felül hozzája az is köt, hogy őt mindenek felett magyarnak és magunkénak tartjuk. (Helyeslés.) O szép hazánknak szép fővárosában született ; dajkájától magyar szót hallott legelőször; magyar tanítók által magyar szellemben nevelkedett és megtanulta szeretni mindazt, a mi magyar. (Helyeslés.) Őt látra, szinte felidéződik lelkünkben a régi idők emléke, a midőn a magyar királyok leányainak kezéért idegen földről jöttek ide idegen országok fejedelmei. (Tetszés.) Abban az időben őseink bölcs előrelátásából az által is belsőbbé akarták és kívánták tenni a viszonyt a nemzet és uralkodóház közt, hogy ily alkalmakkor nászajándékkal kedveskedtek a királyok leányainak. Tudom, hogy a mi viszonyaink e tekintetben valami sokat nem engednek meg, de hiszen nem is erről van szó, mert a nászajándéknak becset nem mindenkor annak értéke kölcsönöz, hanem kiváltképen az, hogy tiszta szívvel nyújtatott. (Helyeslés.) És, t. ház, annyira szegények még sem vagyunk, hogy legalább a figyelmet ez által kimutatni képesek ne lennénk. Én e tekintetben semmi propositiót sem akarok tenni, mert hiszen a kormányt illeti meg e tekintetben a kezdeményezés joga és én e jognak elébe vágni nem akarok. (Helyeslés.) Én tehát csak egyetlen körülményt óhajtok kiemelni és ez az, hogy a nemzetet megkedvelte mindenki, a ki állandólag közötte tartózkodott. Látjuk azt, hogy habár az uralkodó családnak csak egyetlen ága: József főherczeg ő Fensége és családja tartózkodik állandóan mi közöttünk, ez az egy ág tökéletesen magyarrá lett, érzéseiben és lelkületében. (Élénk helyeslés.) S én nem kívánhatnék jobbat a hazának, minthogy mindenki oly igazán magyarrá legyen, mint ő Fensége és családja. (Élénk helyeslés.) Ez nekünk bizonyos tekintetben ujjmutatást nyújt a mostani alkalomhoz; ha mi az uralkodó család egyes tagjainak oly kellemes otthont nyújtunk ide haza, hogy kellemesebb ne legyen máshol mint itt, ha szép palotáik, szép vidéken lesznek nálunk, akkor itt fognak köztünk tartózkodni s magyarokká lesznek minden érzületeikben. (Tetszés.) Propositiót tenni nem akarok; a kormány joga ez és én propositiómmal a kormány jogának elébe vágni nem kívánok, de erre fel kívántam hivni figyelmét. (Helyeslés.) Irányi Dániel: T. ház! Midőn előre is kijelentem, hogy egész szívvel hozzájárulok a ház t. elnökének indítványához, a mely abból áll, hogy ő felségeiknek a királynak és a királyasszonynak leányuk eljegyzése alkalmából egyelőre írásban, és mikor ő felségeik budai királyi várlakukban meg fognak jelenni, küldöttségileg is fejezze ki a képviselőház örömét, szerencsekívánatait, azon indítványt, melyet Hoitsy Pál t. képviselő ur tett, részemről nem helyeslem. (Felkiáltások a szélső halóidalon: Nem tett indítványt!) A t. képviselő ur azt az indítványt tette, hogy a királyi család öröme alkalmából a főherczegasszonynak valamely, bár csekély nászajándékkal kedveskedjünk. Ez volt indítványa. Nem formulázta, mert a kormánytól várja ez iránt az előterjesztést. T. ház! Azt hiszem, nem szükséges mondanunk, hogy ugy én, mint a párt a királyi család iránt a legnagyobb tisztelettel viseltetünk és részt veszünk az örömben, melyet a szülők ez alkalomból éreznek. Ez az indítvány azonban egészen szokatlan. A magyar nemzet a koronázás alkalmával a fejedelemnek és a fejedelemasszonynak szokott ajándékokkal kedveskedni, melyeket ő felségeik mindig nagylelkűen visszaajándékoznak a nemzetnek. De akár a trónörökösnek, akár a királyi család más tagjainak nászajándékot eddig, legalább tudtommal, soha sem adtak. Nem adtak különösen Gizella herczegasszonynak, nem adtak Rezső főherczeg trónörökösnek. Ez tehát a mily szokatlan, ép oly különös volna, hogy midőn az előbbi alkalommal a törvényhozás erre nem gondolt, ép a legfiatalabb főherczegasszony férjhezmenetele alkalmából kivételt tegyen. Azt hiszem, ő felségeik ezt nem is várják, nem annyival inkább, mert ez eddig a magyar történelemben az első és hallatlan eset volna. Ennélfogva, ismétlem, a t. elnök ur indítványához hozzájárulok, de Hoitsy t. képviselő ur indítványát nem fogadom el. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Én ugy értettem, hogy indítvány, melyet a t. háznak elfogadni, vagy el nem fogadni kell, igazában csak egy van, a t. elnök uré. (ügy van!) Hoitsy t. képviselő ur tehát csak egy eszmét vetett fel (ügy van!) s én részemről elismerésemet fejezem ki azért, hogy ezen, bizonynyal a legtisztább loyalis érzelemből fakadt eszmét felvetette. A továbbira nézve azt hiszem, hogy ma határozni semmi esetre sem lehet. Kár is volna tehát felette vitatkozni. (Helyes'és.) Elnök! Azt hiszem, méltóztatik a javaslatba hozott módot elfogadni. (Általános élénk helyeslés.) Ennélfogva határozatképen kijelentem, hogy az általam ajánlott mód elfogadtatott. Jelentem a t. háznak, hogy a közlekedési bizottság elnökévé báró Nikolics Fedor választatott meg. Tudomásul vétetik. Bemutatom Fackh Károly képviselő levelét, melyben mint a magyar államvasutaknak a nyugoti vasút üzletének vitelére kirendelt osztályának vezetésére ideiglenesen kinevezett ministeri ínegbizott, távozási engedélyt kér. (Helyeslés) Azt hiszem, a t. ház Fackh Károly képviselő urnak egy évre a távozási engedélyt megadni méltóztatik. (Általános helyeslés.) Josípovich Géza jegyző: Neményi Ambrus! Neményi Ambrus, a közlekedési bizott-