Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-159

159. országos Ülés január 12-én, szombaton. 1889. 257 tesebb fegyvernemeivel láttuk el. S mindezek mellett az ellenség előtt támadható hézagok pótlá­sára egy irtóztató embertömeg-rezervoirt alkottunk a népfelkelésben azért, hogy a béke biztosításának kifogyhatatlan áldozatai ott folyton megtalálhatók legyenek. S mindezek fölött akkor, midőn ép a magyar nemzet „a királyért és hazáért" jelszó alatt a magyar honvédséget alapította meg külön számlára, mintegy külön haderőt alkotott a létező közös hadsereg mellett, (ügy van! szélső balfelől) S ha mindez áldozatok és institutiók mellett még e törvényjavaslatban azt látnám kifejezve, hogy ebben a hadsereg és harczképesség reformja okos, elfogadható módon, a nemzeti intentióknak meg­felelőleg kívántatik átalakíttatni és erősbittetni, legyen meggyőződve a t. minister ur, hogy a párt hangját e pillanatban csupán a királyért és hazáért való lelkesedés szava váltaná fel esnem lenne egy sem, a ki közülünk a véradót a legkészségesebben meg ne szavazná. (Élénk helyeslés szélső balfelől.) De ez nem így van, t. ház, mert midőn mi azt látjuk,, hogy ezen törvényjavaslat intézkedéseinek legtöbbjei azon egy czélzatban futnak össze, hogy ismét irtóztató embertömegek gyűjtessenek össze és ismét csak a polgári társadalom békéjének meg­zavarásával kívánják elérni s midőn azt látjuk, hogy ez nem egyéb czélra történik, minthogy el ne maradjunk azon esztelen és őrültnek nevezhető hajszától, melyet egyik-másik tőlünk politikailag, népesedési tekintetben és vagyonikig különböző államok katonai elemei űznek : (Elénk helyeslés szélső balfelől) akkor mi, t. ház, egész hazafiúi meg­döbbenéssel azt tapasztaljuk, hogy ez intézmény nem azon egyéneknek és köröknek munkája, akik a polgári és katonai érdekek helyes megegyezte­tése mellett üdvös reformokat kivannak a had seregben létesíteni, hanem ekkor e törvényjavaslat nem tekinthető egyébnek, mint ismét egy roham kísérletének a társadalom békéje és a nemzet szabadsága és alkotmányos biztosítékai ellen. (Élénk helyeslés szélső baloldalon.) Mert hiszen nézzük csak, t. ház, a törvény­javaslat cardinalisnak nevezett azon intézkedését, melyben a hadköteles kor a 20. életévről a 21. életévre tétetik át. (Bálijuk! Halljuk!) A t. mi­nister ur a változtatásnak indokolására egy sta­tisticai táblázatot mutat be, a melylyel azt kívánja indokolni, hogy a 20 éves ifjúság mennyire fej­letlen és satnya annyira, hogy hadkötelessége teljesítésére nem alkalmas. Hanem, ha t. minister ur vagy bárki a nép fejlődési proeessusát tüzetesen meg fogja figyelni, ugy át fogja látni, hogy azon táblázatos kimutatás nem ér semmit, mert meg kell győződni arról, hogy általában azok az osz­tályok, melyek az ujonez-contingensnek leg­nagyobb részét képezik, az úgynevezett iparos- és földmíves-osztályok sem 20, sem 21-ik, sőt nem KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. VII. KÖTET, is 22-ik evőkben nevezhetők fejlődőiteknek, hanem 24 — 25. életévök körül szokták, néhány előnyö­sebben situált vidékek kivételével, elérni azon érettségi fokot, melyben a testi épség koczkáz­tatása nélkül a hadi fáradalmaknak megfelelő katonai szolgálatot teljesíteni képesek. Egyéb­iránt nagyon különösnek találom az indokolás mellett, hogy csak nem régen is a népfelkelési törvény megalkotásánál a 19 éves ifjúságot a tör­vény keretébe felvették, pedig tudni való, hogy például hadjárat esetében a népfelkelőre ép oly fáradalmak várnak, mint a rendes katonára, mert azok a hadseregben támadható hézagok pótlására vannak első sorban hivatva. Valamint az is ért­hető, de az eddigi tapasztalat is azt mutatja, hogy az ujonczozások alkalmával a contingensnek leg­nagyobb százaléka az első korosztályból találta kielégítését. Az indokolás azon ellenvetését, hogy azon besorozottak a hadköteles idő alatt elbetege­sednek és a szolgálat hátrányára szolgálnak, én nem az életkor fejletlenségében kívánom meg­találni, hanem először is a munkafelosztás hely­telenségében, másodszor pedig azon silány s való­ban homeopaticus táplálkozásban, mely ezen súlyos és nagy fáradalmakkal arányban nem áll. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) De ezen kérdésnél egy igen fontos körülmény ugy a ministernek, mint a véderő-bizottságnak elkerülte a figyelmét és ez az átmeneti intézkedések helytelen alkalma­zása. Az átmeneti intézkedések értelmében az idén ugyanazon három korosztály kerül sorozás alá, mely a múlt évben képezte a három korosztályt, vagyis azok soroztainak, a kik 1868, 1867 és 1866-ban születtek. Azok, a kik a múlt évben a harmadik korosztályból kikerültek, azon jogos fel­tevésben, hogy katonai kötelezettségüknek eleget tettek, megházasodtak, tűzhelyet alapítottak és foglalkozási körüket berendezték, (ügy van! a szélső balfelől.) Most ezen helytelen átmeneti intéz­kedések következtében azon tapasztalatra ébred­tek, hogy kötelezettségüknek a harmadik korosz­tályban még egyszer eleget kell tenniok, hogy családjukat, iparukat és gazdaságukat ott kell hagyniok. (Ugy van! a szélső balfelől.) Hol van itt, t. ház, a méltányosság és igazságosság elvének keresztül vitele (Tetszés a szélső balfelől.) A mi pedig a minden oldalról hangoztatott egyévi önkéntesi intézményt illeti, itt én is azon kérdés felvetésével kezdhetem, hogy mit gondol a minister ur, hogy az egyévi önkéntesi intézmény­nek czélja mi lehetett: az-e, hogy a hadsereg szá­mára nagy tömegű tiszti anyag szereztessék, vagy pedig az, hogy a culturalis pályákra készülő fiatalságnak a hadkötelezettség teljesítése meg­könnyítessék. Felfogásom szerint mindenesetre a czél az volt, hogy a culturalis pályákra készülők­nek, tekintettel intelligentiájukra, egy év nyújtás-

Next

/
Thumbnails
Contents