Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-159
1K>. országos ttlét január 12-én, siombaton. 1888. 245 mint jelentésében oly többköltségre és jövedelemelmaradásra mutatott rá, melyek a kormány kimutatásában nem foglaltatnak: kitűnik mindebből, hogy Apponyi gróf képviselő ur, midőn e vádat a pénzügyi bizottság ellen emelte, annak jelentését el sem olvasta; (Ellenmondás abaloldalon. Helyeslés a jobboldalon) mert ha elolvasta volna, nem tudom róla feltenni, hogy e vádat emelte volna. És én azt hiszem, hogy gróf Apponyi képviselőtársam az elmondottak után velem teljesen egy értelemben lesz, ha azt a kérdést vetem fel, hogy a pénzügyi bizottság és a képviselő ur eljárása között kit illet inkább a példátlan könnyelműség vádja. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezeket kívántam elmondani, egyrészt a tényállás constatálása végett, másrészt azért, mert nem akartam, hogy az adatok hibás előterjesztése a t. házat elhatározásában befolyásolja. Különben a törvényjavaslatot általánosságban elfogadom. (Élénk helyeslés jobbfélcll.) Elnök: T. ház! Következik most a napirend, még pedig: Madarász József jegyző: Gróf Pongrácz Károly! Gróf Pongrácz Károly: T. ház! Az általános európai helyzet nyomása alatt a közelmúlt években létrejött katonailag fontos törvények, melyek véderönk harczképességének fejlesztését czélozták, a szőnyegen levő törvényjavaslat által nyerendik befejezésüket, a mennyiben haladás katonai téren, hol megállapodás hanyatlást jelent, egyáltalán befejezhető. Az aggasztó helyzet korántsem változott s nem is fog változni mindaddig, mig a fenforgó kérdések a fegyverek hatalma által megoldva nem lesznek. Ezen harez milliók hareza lesz, küzdelem életre-halálra ; az eldöntéstől jövőnk, talán létünk is függ; győzni pedig a valószínűség szerint az fog, ki ellenfelét ha nem is számban, de hadserege helszervezetének tökélyével, szellemi és erkölcsi állapota fölényével felülmúlni képes lesz. Német-, Franczia és Muszkaország, noha hadseregeik saját hadseregünket számra nézve túlhaladják, lázas iparkodást folytatnak, hogy véderejük szervezetének szilárdságát fokozzák, erkölcsi és szellemi erejét emeljék. Mindenki emlékezni fog még ama hatalmas áldozatra, melyet múlt év elején a német birodalmi gyűlés a német véderő érdekében egyhangúlag hozott; emlékezni fog Freycinet franczia hadügyérnek a franczia hadsereg további fejlesztése tekintetében összeállított költségvetéséről, mely e ezélra már szánt 153 millió frankon kívül, még 913 millió frankot fog elnyelni; tudomása van végre mindenkinek Muszkaországnak szakadatlan erőfeszítéseiről, határaink felé irányuló csapatmozgalmairól, erődítési munkálatairól, vasúti építkezéseiről, legújabb kölcsönmtíveleteiről, valamint azon intézkedéséről, mely szerint Európában 47 gyalog, 10 lovas hadosztályt és 6 lövész dandárt, minit működő hadsereget, 24 tartalékhadosztályt; ä második rendű kozák ezredeket pedig várai és hadtáp-vonalai védelmére felállítja; ide nem számítva a még rendelkezésére álló úgynevezett birodalmi védet. Nézhetjük-e, midőn a helyzetnek politikai és katonai gondos megfontolása a legnagyobb erőfeszítésre kell hogy serkentsen, mindezt összekulcsolt kezekkel ? Nem-e legszentebb feladatunk, az önfentartási ösztön intő szavának engedve, véderőnket a tökély lehető legmagasabb fokára emelni, hogy bárkivel szemben félt ellenfelek, bárkire nézve keresett szövetségesek legyünk, mi az egyetlen át arra is, hogy a háború szörnyeit, a meddig azt becsülettel tehetjük, hazánktól távol tartsuk. Lapozgassunk csak hazánk történelmi könyveiben, nem-e a legkönnyelműbb előkészületlenség volt a legtöbb esetben kútforrása a bekövetkezett gyászos, véres catastrópháknak, mely catastróphák egyikének, évszázadokon át húzódó utófájdalmai közt jött létre a mai közjogi helyzet, fejlődtek a fenálló viszonyok, melyeket számításon kivül hagyni nem lehet. A szőnyegen levő törvényjavaslat, több évi tapasztalatok nyomán, meg nem felelőknek bizonyult intézményeknek átalakulását, kiegészítését, vagy pótlását szorgalmazza, az abban foglalt intézkedések életbeléptetés esetén, véderönk fejlesztésére és tökéletesbítésére üdvös hatással lesznek. Nincsen szándékomban, a t. ház türelmével visszaélve, a törvényjaaslat mind a 80 szakaszának fejtegetésébe bocsátkozni; erre a részletes tárgyalás elég alkalmat nyujtand; s csakis a törvényjavaslat azon intézkedésére vonatkozólag leszek oly bátor véleményemet kifejezni, mely hónapok óta a közérdeklődést legjobban leköti, tudniillik az egyévi önkéntesi intézmény tervezett átalakulására nézve. Az általános védkötelezettség elvei szerint, minden hadi szolgálatra alkalmas honpolgár három évi tettleges sorhadi szolgálatra köteles; —a jogegyenlőség elvei szerint pedig kivételnek egyáltalán helye nem lenne. Azonban nemzetgazdasági és culturalis érdekek egyrészt, katonai érdekek másrészt, az európai államokban s ekkép nálunk is az egyévi önkéntesi intézményhez vezettek. Midőn 1868-ban ezen intézményre vonatkozó első törvény hozatott, abban arról gondoskodva nem lön, hogy legalább azon érdekek egyikének, melyekért kiváltság nyújtatott, megfelelve legyen, tudniillik a katonai érdeknek, miután azt, vájjon ki fog a kiváltságban részesítettek közül, későbbi életpályáján a culturalis érdeknek valóban megfelelni, ellenőrizni nem lehet.
