Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-158

158. orsuágos filés január 11-én, pénteken. 1889. 227 ignorálása volna s ez ellen szerintem a magyar törvényhozásnak óvást kell emelni. Meg vagyok győződve arról, hogy ez ép oly kevéssé lehet apostoli királyunk szándéka, mint a hogyan bizton hiszem, hogy az igen t. honvédelmi minister ur sem fog mereven az eredeti szöveghez ragasz • kodni és hozzá fog járulni azon határozati javaslathoz, melyet eziránt a véderő-bizottság többsége a t. ház elé terjesztett. Ezzel kapcsolatosan legyen szabad egész röviden Bolgár Ferencz t. képviselőtársamnak tegnapi beszédére refleetálni. (Halljuk! Halljuk!) T. képviselőtársam a véderő-bizottság határozati javaslatával foglalkozván, ugy véli. hogy ezen határozati javaslat — szerinte — azért oly lapos, mert annak készítőiben hiányzott a meggyőződés melege. T. képviselőtársamaak ezen állítására az előadó ur tegnap már megfelelt s én, mint a véderő-bizottság egyik igénytelen tagja, csak röviden azon tény constatálására szorítkozom, hogy t. képviselőtársam a véderő-bizottságban az előttünk fekvő törvényjavaslatot elfogadta általánosságban, mig itt a képviselőházban, mint tegnap láttuk, az ellenkező véleményt nyilvánította. (Mozgás baloldalon.) Ne vegye tehát rossz néven t. képviselőtársam, ha kissé szokatlan eljárásnak találom, hogy valaki másnak szemében meglátja a szálkát, mig önmagáéban a gerendát nem veszi észre. (Helyeslés a jobboldalon. Mozgás balfelől.) Ezeket voltam bátor, t. képviselőház, elmondani s miután ismételten kijelentem, hogy az előttünk fekvő törvényjavaslatot, mint édes hazánk s a trón biztonságára szükségeset és a véderő fejlesztésére üdvöset magamévá teszem, ajánlom a véderő bizottság határozati javaslatát elfogadásra. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Bolgár Ferencz képviselő úr személyes kérdésben kivan szólani. (Zaj.) Bolgár Ferencz: T. ház! Személyes kérdésben kérek szót. (Zaj. Halljuk!) Münnick Aurél előadó úr tegnapi felszólalásában és gróf Széchényi Aladár képviselő ur ma azt az állítást tették, hogy én a véderő bizottságban a törvényjavaslatot általánosságban elfogadtam, a házban pedig nem fogadtam el. Kijelentem, t. ház, hogy ez az állítás egyszerűen nem áll. En a véderő-bizottságban nem mondtam sem azt, hogy a törvényjavaslatot elfogadom, sem azt, hogy nem fogadom el; hanem kijelentettem, hogy tekintettel a törvényjavaslat fontosságára és tekintettel sok katonai előnyére, hajlandó vagyok a részletes tárgyalásba bele menni a bizottságban, de egyes módosításokat fogok tenni és ezek elfogadásától teszem függővé szavazatomat a házban. (Élénk helyeslés balfelől.) Ugyanezen szavakat használtam és a módosítványokat a bizottságban meg is tettem. Még pedig egyik módosítványom az volt, hogy a törvényjavaslat 14. §-ába vétessék fel a régi védtörvényből az a határozat, hogy a törvény csak 10 évig marad érvényben; második módosítványom pedig az volt, hogy az egyéves önkéntesek intézménye maradjon meg abban az állapotban, a melyben ma van, kivéve azt, hogy az önkéntesek az elméleti vizsgát magyar nyelven tehessék le. Ezeket a módosításokat a bizottságban meg is okoltam, de a legkisebb ehizékenységet nem találtam velük szemben és nem fogadtattak el. Azt hiszem, a t. ház nem találhatja inconsequensnek, hogy mikor a módosítások elfogadásától tettem függővé szavazatomat, a törvényjavaslatot nem szavaztam meg. (Élénk helyeslés balfelől.) Madarász József jegyző: G-rófApponyi Albert! Gróf Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a velem egy párton levő és pártunkhoz ugyan nem tartozó, de ezen kérdésben velünk egyetértésben álló több t. képviselőtársam megtisztelő bizalma folytán a napirenden levő tárgyhoz általánosságban hozzászólok, hogy közös meggyőződésünknek kifejezést adjak, érzem azon felelősség súlyát, mely reám nehezedik, érzem azon aggodalom súlyát, hogy talán egyéni fogyatkozásaim fogják meggátolni azt, hogj foghatóvá tegyem és oly éles világításba helyezzem a törvényjavaslat által teremtett helyzetet,az abban foglalt veszélyeket, mint a minőknek én azokat magam előtt látom. S azért legczélszerfíbben vélek eljárni akkor, mikor a tárgy fejtegetésébe a magaméból minél kevesebbet vegyítek, de a szót átengedem magának az ügynek, azon tényeknek, melyek részint a törvényjavaslat szakaszaiból, részint abból, a mi abban nem foglaltatik, részint abból, a mi azzal egyidejűleg teendő volna és elmúl asztatik, minden ékesszólásnál világosabban beszélnek. (Halljuk! Halljuk!) Midőn mindezeket a ház elé állítom, kerülve minden rhetoricai díszítést, a hatást kizárólag az ügy erejére és a ház tagjainak lelkiismeretére bízom. (Élénk tetszés balfelől. Halljuk! Halljuk!) Mindenekelőtt azonban egy érv súlyával kell tisztába jönnünk, mely ugy ennél a tárgynál, mint az ezzel rokontermészetű tárgyaknál, azzal az igénynyel lép elénk, hogy előtte minden ellenvetés és aggodalom meghajoljon; és latolgatni akarom, hogy ezen érv mennyiben alkalmazható a jelen törvényjavaslatra s mennyiben nem. Ez az érv a külügyi helyzet. Én elismerem ennek az érvnek súlyát itt ezen tárgynál is; de nem abban az értelemben, a melyben azt elismertem és annak engednem kellett azoknál a rendkívüli hiteleknél, a melyek részint e ház elé, részint a delegatiók eléimminens háború veszélyének hatása alatt terjesztettek, abból a czélból, hogy a fennálló szervezet teljes harczképességének, a mozgósítás minden elofel 29*