Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-154

ÍS4. ©räzägos ülés deezember 14-én, szombaton. 1888. ' 4Qj valóban végrehajtva azon napon lesznek, melyen e t. ház a népnevelésről gondoskodott ? (Heyeslés) Ezen kijelentések mellett szemem előtt tartottam ugyancsak báró Eötvösnek 1848. évi augusztus hó 8-án a képviselőházban tett azon felkiáltását, miszerint „kérdem a háztól, akar-e mindent elkövetni, hogy ezen két szó „szabadság, egyenlőség" valósággá váljék? Népnevelés nélkül az egyenlőség semmi nem más, mint puszta szó ; a népnevelés az, mely által az alsó néposztálybeliek az állam által nekik adott jogok élvezetére képesekké tétessenek. Elhalasztani az ide vonatkozó intézkedéseket nem más, mint azon időpontot elhalasztani, melyben a nép azon jogot, melyet az állam adott, valósággal élvezheti. Ennek kiegészítéséül szolgál báró Eötvösnek 1868. évi deezember hó 1-én a főrendiházban tett azon nyilatkozata, miszerint kétséget nem szenved, hogy mindazon jogok, melyeket a törvény a nép oly osztályainak ád, melyek az azok gyakorlatára szükséges műveltséget nélkülözik, illusoriusok maradnak és ép oly bizonyos, hogy politikai jogoknakilyenek által való gyakorlata az államra nézve veszélyes, végre ugyancsak báró Eötvösnek 1870. évi február hó 25-én tartott képviselőházi ülésben tett azon kijelentése, hogy habár magasabb népművelődés lehetetlen oly országban, hol a tudomány nem létezik, mégis fő és első teendő a népnevelés. Az ily eszmemenetben csoportosított nagy tekintélyű kijelentések kifejezik egyfelől saját meggyőződésemet, másfelől azon közérdekű indokot, a mely engem a győrvidéki tanító-egylet kérvényének átvételénéi. illetőleg benyújtásánál vezérelt, oly hozzáadás mellett, hogy az oly nagy fontnsságú népnevelés érdeke első sorban az által lesz előmozdítva, ha a néptanítók anyagi gondoktól és küzdelmektől megmentetnek, ha a néptanítók a báró Eötvös által kilátásba helyezett jutalomban, mihelyt az ország pénzügyi helyzete megengedi, ngy szivünk mint belátásunk sugallata szerint minden haladék nélkül részesülnek. Oly tartozása és erkölcsi kötelessége ez az országnak, a mely ly el nemcsak a néptanítók, hanem első sorban önönmaga, saját nagy érdeke iránt tartozik. (Élénk helyeslés.) Valóban irigységgel lehetett olvasni az egyesült északamerikai államoknak múlt évben közzétett, közoktatásügyi jelentését, mely szerint egyes északamerikai államokban a néptanítók fizetése a városokban bavonkint 40—200 dollár, a vidéken pedig 30—80 dollár, továbbá, hogy a nemzeti congressus nyilvános iskolákra 42 millió dollárt, ezenkívül nyilvános iskolaalap létesítésére 79 millió hold földet ajándékozott. Ha nehéz pénzügyi és egyéb mostoha viszo uyaink miatt mi nem terjeszkedhetünk annyira, hazafias kötelességünk, hogy mihelyt lehet, minden lehetőt elkövessünk, (ügy van! ügy van!) Addig is, mig e részben kellő előkészítés után lényegesebb javítások eszközöltethetnek, szükségesnek tartom, hogy a néptanítók csekély fizetésének és még csekélyebb nyugdíjának, illetőleg az özvegyi gyámpénz- és az árvák segélypénzének pontos kiszolgáltatásáról folytonosan gondoskodva legyen, nevezetesen, hogy addig is, mig a néptanítók nyugdíjazásáról szóló 1875. évi XXXIL törvényczikk és ezzel kapcsolatban a vallás- és közoktatásügyi ministeriumnak 1879. évi 35,111. számú utasítása, illetőleg az ide vonatkozó régibb helytartótanácsi szabályrendeletek czélravezetőleg nem mődosittatnak, kellő gond fordíttassák arra, hogy a néptanítók nyugdíjazásánál eljáró és a törvényben és ministeri utasításban meghatározott bizottságok gyorsan alakulhassanak, gyorsan alakuljanak és eljárjanak és e czélra a kir. tanfelügyelők, megyei közigazgatási bizottságok és az egyházi főhatóságok niegfelelőleg utasíthassanak. Hasonlókép gyors eljárásra utasítandó lenne a vallás- és közoktatásügyi ministeriumnak számvevősége ugy a nyugdíjazási kérvények, mint a néptanítóknak az országos nyugdíjintézetbe való felvételének számszertísítési elintézésére nézve, nehogy ez utóbbi esetben beállott késedelem folytán a néptanítók kénytelenek legyenek az országos nyugdíjalapra több évi járandóságot egyszerre befizetni, a mi magában véve a néptanítókra nézve felette súlyos, eltekintve a végrehajtás kellemetlenségei- és nehézségeitől. Végre szükségesnek tekintem, hogy a fennemlített ministeri utasításban szabályozott „köztörvényhatósági" határozathozatal az alispán, illetőleg a polgármester hatáskörébe utaltassák, szóval, hogy az egész nyugdíjazási eljárás lehetőleg egyszerusittessék és gyorsittassék, kihatólag a nyugdíjazási kérvények felszerelésére is. Tekintve, hogy az országos tanítói nyugdíjas gyámalap a beterjesztett 1887. évi ministeri jelentés szerint már 6.223,749 frt 357* krra felnövekedett és 1887-ik évben 493,350 frt 14 krral szaporodott; tekintve továbbá, hogy az 1887. évi kamatjövedelemből a tőkéhez 62,962 frt 50 kr. csatoltatott; végre tekintve, hogy a beterjesztett jelentés szerint kiutalványozott és a törvényben megállapított nyugdíjak és segélypénzek oly csekélyek, hogy azokból az elöregedett, illetőleg elnyomorodott néptanítók és hozzátartozóik meg nem élhetnek, mindezeknél fogva megfontolást érdemel, vájjon a tanítói nyugdíj, illetőleg segélypénz már legközelebbi időben az ország nagyobb megterheltetése nélkül nem javítható-e. (Általános élénk helyeslés.) Teljes bizalmam lévén az iránt, hogy a mi a néptanítók anyagi helyzetének javítása érdekében