Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-152
152. országos ülés tlée»eiirt»er 12-én, szerdán. 1888. j^y sul venni méltóztassék. (Helyeslés jobbfelöl Élénk derültség és mozgás a bal- és szélső baloldalon.) Madarász József: T. ház! Két kérdést voltam bátor intézni a t. belügyminister úrhoz. Egyik kérdésem az volt, mint ezt a t. belügyminister ur is felolvasta, való-e, hogy a temesmegyei főispán a fentjelölt vagy ilynemű levelet küldött volna, melyben a fehértemplomi választásra nézve anyagi és erkölcsi támogatást kér, ha igen, mit tett a minister ur ? Az első kérdésemre a minister ur azt válaszolta, hogy azon levél, mely a lapokban közöltetett, az ő kezében soha sem volt — és igy az valótlan (Felkiáltások. Azt nem mondta! azt nem tudhatja]) Bocsánatot kérek, meglehet, rosszul vettem ki szavait, de én legalább ugy értettem, mintha azt mondotta volna: valótlan, hogy azon állítólagos levél a minister kezei közt volt. Báró Orczy Béla, mint belügyminister: Soha! Madarász József: Természetes dolog, hogy miután a jelen minister urat kérdeztem, ha később kivilágosulna az, hogy azon levél előbb és a minister ur működése előtt volt ott, véleményem szerint természetesen más interpellatio tárgyát fogja képezni. Én a minister úrtól kérdeztem és e tekintetben azon választ, hogy a lapokban közölt azon levélről, miután kezei közt nem volt és róla tudomása nincs, lehetetlen kérnem a t. házat, hogy ezen választ tárgyalásra tűzze ki. (Derültség jobbfelöl) Azonban én nemcsak ezt kérdeztem, hanem kettőt kérdeztem a minister úrtól. És a minister a második kérdésemre nem válaszolt. És e kérdésem az, hogy ha nem való a lapok közleménye, mit tett és mit szándékozik tenni a minister ur a kormány és közegeit olyan súlyosan vádolókkal szemben? (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ezért a minister ur válaszát még azon esetre sem vehetem tudomásul, ha, a mit az első kérdésemre adott válaszul, tudomásul veszem azt, hogy a minister urnak, mint belügyministernek erről nem volt tudomása. Miért? Azért, mert bizonyos, hogy ha a ministernek nincs is róla tudomása és nem volt kezei közt, azon levélben oly adatok vannak elősorolva, melyek botrányos, (Ugy van! a balés szélső baloldalon) erkölcstelen, (Ügy van! a balés szélső baloldalon) tisztátlan helyzetet fognak rá Temesmegye főispánjára és fognak rá ennek következtében a kormányra is. Ugyanis én nemazt kérdeztem és ma sem kérdezem, hogy vájjon nemessé tétetette egy bizonyos ember, hanem azt kérdeztem a belügyminister úrtól, hogy való-e az, hogy a főispán azon levelében maga is azt mondja, hogy erkölcsi támogatást kér, hogy egy bizonyos főbirót vagy szolgabirót miképen utasítson. Tehát maga is bevallja, hogy kért egy erkölcsi és valószínűleg anyagi, tehát erkölcstelen támogatást. Kérdeztem, való-e az, hogy a szabadelvű párt kormánya azt a bizonyos pénz-összeget, melyet egy egyén ad közczélokra, tisztességes dolognak tartja-e saját pártja érdekében felhasználni, igen vagy nem? (ügy van! Ugy van ! a szélső baloldalon.) Való-e, hogy alkotmányosnak tartja a kormány azt, hogy a főispán egy-egy alispánra vagy szolgabiróra hasson oda, hogy nem az ő meggyőződése szerint, hanem annak ellenére avatkozzék bele a választásokba. Ez volt az első kérdésem. Kérdeztem ezután ezek következtében második pontban — mert őszintén megvallom, óhajtottam, hogy ezek valótlanok legyenek — és ez késztetett engem ezen kérdésem megtételére, kérdeztem, mit szándékozik a minister ur tenni. És e tekintetben nem vonhatja ki magát avval, hogy nincs a dologról tudomása, mert kérdeztem, hogy van-e tudomása. És ha nincs tudomása, utánna kellett volna a t. minister urnak járni, hogy csakugyan megtörténtek-e azon tények vagy nem. Ha megtörténtek, akkor nem is kételkedem a t. belügyminister ur jellemében, hogy azon főispán, legyen az bármily kedvelt hivatalnok, ha a tényeket elkövette, ma többé nincs azon állásban; (Élénk helyeslés szélső balfelöl) mert jegyezzék meg a túloldalon ülő képviselő urak, hogy (Halljuk! Halljuk!) ha politikailag ellenfelei vagyunk is a jelen kormánynak, az nem közönbös előttünk, hogy a kormánynak magas állású hivatalnokai irányában ország s világszerte közmegbotránkozást okozó tények mondassanak el a napi lapokban; és azért kérdeztem, ha azon tények valótlanok, mit szándékozik tenni a kormány? Mert ha azon főispán maga nem tette azt, hogy a sajtóbiróság elé hivta volna azokat, a kik becsületét lerántják s őt megvesztegetéssel és alkotmánysértéssel illetik, hogy azok irányában tisztázza magát és elégtételt adjon a közerkölcsi követelménynek: akkor nem képzeltem, hogy Magyarországkormánya, Magyarország belügyministere elzárkózzék azon erkölcsi alap elől, a mely erkölcsi alapnak kell lenni minden állam kormányának és mely alapnak vezényelni kell önmagát a belügyministert is, a tiszta erkölcs alapjának. Ezért kérdeztem én, hogy mit szándékozik a minister ur tenni az esetben, ha az említett tények valótlanok s óhajtom is és azért kérem, hogy tűzze ki a ház napirendre e tárgyat. (Élénk helyeslés szélső balfelöl.) Mert miként említem, önök, a kik politikailag nem birják bizalmunkat, de mert e hazának és nemzetnek kormánya, mi legalább óhajtjuk, hogy azok, a kik a kormányhivatalnok irányában oly rágalmakat támasztanak, melyek, higyje meg a belügyminister ur, ha régebben történtek is — később hozatván a sajtó által a világra, országszerte minden tisz19*
