Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.

Ülésnapok - 1887-152

142 152. országos ülés deeiember 12-én, szeröftn. 1888. mány 22 millió erejéig hitelműveletet kötni; és ha már kötött volna, köteles volna azt más hitelműveletekbe beszámítani és a törvényhozás felhatalmazásával azon mértéken túl nem élni. (Helyeslés jobbfelöl.) De most, midőn már a delegationális határozat meghozatott, mindennemű biztosíték meg van a tekintetben, hogy a kormány, mely eddig nem élt hitelművelettel a 22 millióból ránk eső összegre nézve, ennek fedezete iránt ezentúl semmikép sem élhet azzal. Végül a t. képviselő ur ugyancsak a fedezeti részre térve át, a szeszadó után való pótfizetésre vonatkozólag azt állította, hogy abból körülbelül 47*—5 millió forintnyi összeg fog a kormány rendelkezése alá jutni, a mit ő az 1889-iki költségvetésben szintén nem lát előirányozva. A t. képviselő ur ép oly jól fogja tudni, mint én, hogy a szeszadó utáni pótadó szeptember 1-én volt fizetendő és hogy igy itt egy 1888-iki bevételről van szó. Már most kérdem, hogy mikép lehet egy egészében 1888-ban befolyt összeget az 1889-iki költségvetésben előirányozni? Igaz ugyan, hogy ezen összegre nézve, annak egy bizonyos része erejéig halasztás is adatott, a mely nem 1888. szeptember 1-én, hanem csak később — 3 hónapi lévén a halasztás — deczemberben folyt be, de mégis e bevételek túlnyomó része már 1888. év végén fog tényleg befolyni úgy, hogy az 1889-ben mint bevétel, reálisan előirányozható nem volna. És itt ismét csak arra vagyok bátor utalni, hogy egy költségvetési törvény szerkesztésénél határozott összegekkel kell dolgozni és nem lehet approximativ summát előirányozni. Ma sem tudjuk positive azt, hogy mennyi a szeszadó után befolyt; pótadó úgy, hogy azt az 1889-iki költségvetés szerkesztésénél, a dolog természeténél, de az összeg ismeretlenségénél fogva is, mint bevételt még a fedezeti résznél sem lehetett figyelembe venni. S akkor, midőn a t. képviselő ur arra utal, hogy a kormánynak minő elő nem irányzott bevételi összegek állnak rendelkezésére, bátor vagyok őt figyelmeztetni azon másik állítására, hogy ha ez a kormány oly bevételi összeggel rendelkezik 5 millió forint erejéig, a melyet egyáltalában nem irányzott elő, akkor mi oka lenne ezen kormánynak, mintegy elbújtatni a közösügyi kiadásokat és a költségvetésbe fel nem venni azért, hogy a költségvetés végeredményét kedvezőbb színben tüntesse fel? Vagy az áll, t. képviselő ur, hogy a kormány csakugyan kedvezőbben akarja feltüntetni a költségvetés eredményét s akkor ne méltóztassék azon váddal illetni, hogy egyes bevételi összegek nem irányoz tatnak elő, mert ha csak azaczélja, hogy azt kedvezőbb színben tüntesse fel, akkor, ha ezen bevételek nem irányoztatnak elő, nem szükséges, hogy a kiadásoknál is kihagyassék azon összeg, mely az elő nem irányzott bevétellel a legszorosabb, a legrigorosusabb eljárás szerint is ellensúlyozható. És végül, t. ház, csak egyet vagyok bátor még megjegyezni a t. képviselő ur beszédére és ez az, hogy nem fogadhatom el azon álláspontot, hogy midőn valamely bevételi forrásból egy pár millióval több folyik be, mint a mennyi előirányoztatott, ha ezzel a pénztári készletek szaporodnak, hogy ez az összeg mindjárt arra használtassák fel, hogy az a kiadási tételek fedezésére szolgáljon. Midőn a múlt évi tárgyalások folyamán a pénztári készletek kiegészítésére a kormány 32 millió forintot kért, jelezte egyúttal azt is, úgy magában az indokolásban, mint — ha nem csalódom — az itt tartott beszédekben is, hogy az a 32 millió forint elégséges leend a mai viszonyok között, de hogy ha azon álláspontra helyezkedünk, melyet 1876-ban elfoglaltunk és a pénztári készleteknek nagyságát a budget kiadási tételeinek nagyságához mérten irányoznók elő, akkor nem 32, hanem 40 millióra volna szükség. Midőn daczára annak, hogy a pénztári készleteknek nem csak az volt a rendeltetése, hogy pusztán pénztári készletekül szolgáljanak, hanem egyúttal az is, hogy azokból egyéb, jogszerűen felhasznált pénzek is pótoltassanak, mint példának okáért a Bábaszabályozás, a tisza-szegedi, a temes-bégai szabályozás költségeinek akkor még az állampénztárba helyezett összegei, úgy, hogyha ezen összegeket mind levonjuk, messze marad az akkori szükséglet a 32 millió forinttól is s a kormány a tényleges 40 millió forintnyi szükséglettel szemben mégis csak 32 millió forintot kért: akkor ezen előzmények után t. ház, nem lehet azon álláspontra helyezkedni, hogyha egy pár millió forinttal több folyik be, mindjárt apasztassanak a pénztári készletek is. Mert méltóztassék elhinni, hogy ez nem csak az államháztartás kezelésén, hanem az egész közgazdasági helyzeten is nagyon megboszulja magát, hogy az állam kis pénzkészletekkel rendelkezzék és gazdálkodjék sa helyett, hogy ott, a hol módja van közrehatni a pénzpiacz erősbítésére, szükségleteit épen a piaczon felgyűlt tőkék elvonásával fedezze. (Helyeslés jóbbfelől.) Ezek után, t. képviselőház, azt hiszem, hogy az 1889-iki költségvetés fedezeti részének, vagy ezen törvényjavaslat tárgyalásánál sem volna helyén azon egy pár millióra utalni. Tisztelettel kérem a t. házat, méltóztassék az előterjesztett törvényjavaslatot elfogadni. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Elnök:: T. ház ! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a szavazás. Kérdem a t. házat: méltóztatik-e a szőnyegen levő törvényjavaslatot általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (Igen! Nem!)