Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-152
136 152. országos ülés decsember 13-én, szerdán. 1888. Azt kérdem már most, hogy e nagy rendkívüli hitelekkel mily intézkedéseket tett már meg a hadügyministerium ? A közös hadsereg legnagyobb baja és háború esetén mondhatni egyetlen nagy veszélye az administratio, különösen az élelmi administratio ziláltsága. Valahányszor hadgyakorlatoknál nagyobb tömegek gyűltek össze, kitűnt, hogy az élelmi administratio nem bir megfelelni feladatának. Daczára, hogy száz millión felüli rendkívüli hitel szavaztatott meg, ez administratio még most sincs deeentralisálva, még most sem követjük más államok, például Poroszország példáját, hol az élelmezés a hadosztályok administratiójával van kapcsolatban és a központi vezetés csak az esetleges hiányokról gondoskodik és azon véletlenül kimaradóit szükségletek fedezését tartja feladatának, melyekről a közbejött események folytán a hadosztály-administratió nem volt képes gondoskodni. Minálunk, mikor folyton százezrekkel és százezrekkel szaporittatik a közös hadsereg létszáma, mind több és több az ember, mind nagyobb és nagyobb az organismus, mind nagyobb és nagyobb kiterjedést vesznek fel az administrativ technicai egységek, melyek a kezelést mind bonyolultabbá teszik, ugyanakkor a helyett, hogy a nagy hadseregnek megfelelő administrationális forma, a decentralisatio fogadtatnék el, azon centralisált hadélelmezési rendszer, mely a múltban oly megbízhatatlannak bizonyult a kisebb hadseregeknél, fentartatik egy nagy hadseregnél, fentartatik daczára annak, hogy silánysága már az apróbb próbatételeknél, a manővereknél kitűnt. (Tetszés a szélső halon.) Én, t. ház, nem mulaszthatom el felhívni a t. ház s különösen a magyar kormány figyelmét arra, hogy midőn ily nagy összegek szavaztatnak meg a közös hadsereg számára rendkívüli hitel alakjában, minden hazafias áldozatkészség kárba fog veszni, mert mindenki, a ki legkevésbé bir gyakorlati vagy elméleti képzettséggel a hadseregek szükségleteinek kérdésében, tudni fogja, hogy rossz élelmezés mellett tönkre kell a hadseregnek menni és azon szükséges lépés, hogy e hiányokon segittessék, minálunk épen a legkevésbé tétetett meg. (Helyeslés a ssélső balon.) Ezért, t. ház, valamint azon pártállásnál fogva, melyet én és t. barátaim elfoglalunk, nem szavazom meg a 47.300,000 forintnyi rendkívüli hitelre szóló felhatalmazást a magyar kormánynak, mert először azt látom, hogy a közös hadügyi kormány nem fejti ki a szükséges előrelátást és óvatosságot abban, hogy a hadsereget állandóan hadkészültségében és mozgósítási képességében fentartsa; másodszor látom, hogy az alkotmányos ellenőrzés kijátszására törekszik akkor, midőn a helyett, hogy kiadásait a rendes költségvetésbe bevezetve és tételről-tételre megnevezve, az ország közvéleményét azok hova fordításáról megnyugtatná, átalányszerű, pausalis rendkívüli hitel alakjában veszi igénybe az ország teherviselési képességét; nem szavazom meg végül azért, mert a közös hadügyi kormánynak működésében nem látom azon intézkedések megtételét, melyek egy jövendő hadviselés esetén a hadseregnek ugy egész administratiójára, mint különösen élelmezési administratiójára nézve az ország lakosságát megnyugtatnák. Nem járulok hozzá a törvényjavaslathoz. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Horánszky Sándor: T. képviselőház! Én e törvényjavaslat általános tárgyalásánál nem kívánok kiterjeszkedni sem a külpolitikai helyzetre és az ebből származható szükségességekre, sem pedig azon ! kérdésre, hogy a monarchiának hadserege mennyire harczképes vagy mennyire nem ; nem azért, mintha azt vélném, hogy e kérdések ezen házban fel nem hozhatók s nem vitathatók, de azért, mert részemről ugy vagyok meggyőződve, hogy azon összegekre, melyek a delegatiók által saját törvényes hatáskörükben megszavaztattak, közjogunk szerint e háznak fedezetet kell nyújtani. (Helyeslés jóbbfélől és a baloldalon.) Igaz, hogy azon összeg, melyről itt szó van, felhatalmazás alakjában szavaztatott meg a delegatiók által a közös kormánynak; de ezen felhatalmazás folytán igen természetes, hogy a közös kormány felelőssege a delegatiók előtt ép ugy fennáll, mint fennáll a magyar kormánynak felelőssége ezen törvényhozás előtt a tekintetben, hogy vájjon azon feltételek, melyekhez a felhatalmazás kötve volt, bekövetkeztek-e, vagy nem? (ügy van balfelöl.) En ezen keretben kívánok ezúttal és e helyütt e törvényjavaslattal szemben maradni s épen ezért azokra, miket az előttem szólt igen t. képviselőtársam felhozott, kiterjeszkedni és észrevételeket tenni nem akarok. Közjogi és publiko-politikai szempontból azonban nekem is épen a felhatalmazás feltételeire vonatkozólag van észrevételem s az 1. §-nál ez irányban módosítványt is fogok benyújtani, de a mit már itt jelzek, nehogy akkor bővebben kelljen indokolnom. Észrevételem az, hogy a törvényjavaslat szövege megszííkíti azon felhatalmazás szövegét, melyet a delegatiók a közös hadügyministernek adtak. A delegatiók határozatában világosan ki van mondva, hogy a 17.600,000 frtra csak elutasíthatatlan é sürgős szükség esetében adatik meg a felhatalmazás. Ezen kifejezéseket, melyeknek súlyát kétségbe vonni nem lehet, mert a felhatalmazás, mely megadatott, e szavakon és az azokban foglalt intentiókon nyugszik — felfogásom szerint ezen törvényből sem lehet szűkítés nélkül kihagyni, mert a kormány felelőssége ezen az általam jelzett szavakon fekszik, (ügy van ! Ugy van! balfelöl).
