Képviselőházi napló, 1887. VII. kötet • 1888. deczember 3-1889. január 18.
Ülésnapok - 1887-149
1 lg 149. orsségos ülés deeeember 7-én, pénteken. 1888. Igen csekély ugyan a különbség, a mely különösen ily örőkélettí erkölcsi testületeknek, mint a községek örök haszonélvezete és tulajdonjoga között létezik, ez a különbség mégis kétségtelenül megvan. A haszonélvező nem tulajdonos s igy a váltság által a váltsági összegnek tulajdonosává sem lehet. Ebből a meggyőződésből szólalok fel ezen javaslatnál és nem szólaltam fel a megváltásról szólónál, mert látom, hogy bár ugyanazon legmagasabb forrásból származóiag bírták ők ezen haszonélvezeti jogot, mint a regaletulajdonosok a maguk tulajdonjogát és mert látom, hogy ezen jogelvnek rideg alkalmazása mellett nem ezen községeknek, hanem a névleges tulajdonos kincstár részére állítandók ki a váltsági papírok, bátorkodom a 69. §. után folytatólag a következő módosítványt terjeszteni be: „Felhatalmaztalak a pénzügyminister, hogy azon határőrvidéki községeknek, melyek az italmérési jövedelemből eddig is részesittettek, a kincstár részére az illető községek után megállapítandó kárpótlási tőke kamatait felerészben kiszolgáltassa". Kérem ezen módosítás elfogadását. (Helyeslés a jobboldalon.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Nagy István jegyző (olvassa a módosítvány t). Elnök: T. ház! Szólásra senki sincsen feljegyezve ; ha tehát szólani senki sem kivan, a vitát bezárom. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Én ma is azt az álláspontot foglalom el ezen szakaszszal és Visi t. képviselő ur módosításával szemben, melyet az általános vitánál s talán azóta ismételten is kifejeztem. Kijelentettem ugyanis, hogy azon percztől fogva, midőn az engedély-illetékből és az italmérési adóból több jön be, mint a mennyi a váltsági tőkének kamatjaira és törlesztési járulékaira szükséges, azon törvényhatósági joggal biró, rendezett tanácsú és más községek, melyek regálét, mint tulajdont bírtak, a saját területükön bejött több-jövedelemből fokozatosan részesittessenek. Épen azért, mert ugy fogom fel, hogy ez van a módosítványban — mert részemről a fokozatot is, mint már kinyilatkoztattam, helyeslem — hozzájárulok, azon feltevésből indulva ki, hogy itt csakis oly törvényhatósági, rendezett tanácsú városokról és községekről lehet szó, melyek regáletulajdonnái birtak ugy, mint a többi regaletulajdonosok. De ezen túlmenni, semmi által sem volna indokolható; és ha a szöveg ez irányban nem volna eléggé világos, mert egyszerű hallás után nem lehet azt megítélni; ha átolvastam, arra fogom kérni a t. házat, hogy annak teljes világossá tétele iránt intézkedni méltóztassék. Igen sajnálom, hogy báró Kaas Ivor t. képviselőtársam törvényes ámításnak nevezi ezen intézkedést. Nem tehetek róla, de én azt hiszem, hogy azon városok és községek, melyekről itt szó van, nem tekintik ezt ámításnak és mindazok, a kiknek igazán az volt a czéljuk, hogy egyfelől tekintetbe véve ily nagy művelettel szemben az állam emtasíthatlan érdekeit; és másfelől igazságosak akarnak lenni azok irányában, kiknél valószínűség szerint a regalejövedelem a jövőben nem apadt, hanem emelkedett volna, mindazok — mondom — mind a két szempontot figyelemre méltatva, ezt az intézkedést a méltányosságnak tökéletesen megfelelőnek s ha a fiscalis szempontot veszszük, talán azon túlmenőnek is tartják. (Helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur azt mondta rólam — s ez az, a mit még fel akarok említeni — hogy én az engedélyül eteket szembe állítom az adóval és az egész számításomba az adót nem vettem fel, mintha az nem is tartoznék ide. Engedelmet kérek, ez az állítás minden nyilatkozatommal s a várható jövedelmeknek általam felhozott kiszámításával homlokegyenest ellenkezik. Én azt mondtam és mondom, de nem szemben az illetékkel, hogy lehetett volna az államnak — mert az állam jogáról szóltam — italmérési illetéket és adót kivetni regalemegváltás nélkül is. Ezt mondtam; de a regalemegváltási teherrel szemben nem csupán az engedély-illetéket vettem figyelembe. B. Kaas Ivor: Budapest városánál! Tisza Kálmán ministerelnök: Budapest városánál sem. Mert méltóztassék megnézni, épen ellenkezőleg nyilatkoztam Budapest városának maga a város által a jövő 3 évre előirányzatba vett italmérési jövedelmét nemhogy szembe állítottam volna csak az illetékkel, hanem azt mondtam, hogy azon nyomtatott városi szabályrendelet szerint az italmérési adóból akar a város bevenni évenkint, gondolom, 330,000 frtot és hozzátettem, hogy ha igazságosak akarunk lenni, ehhez még hozzáadandó az a 45,000 Irt engedély-illetékekből, tehát összes jövedelmét 375,000 frtra számítja. (Ugy van! jobbfelől.) Hogy ez aztán nem csupán az engedély-illetékek figyelembe vétele és szembeállítása, (Ugy van! jobbfelöl) ezt már, azt kell mondanom,minden józan ember be fogja látni. (Helyeslés jobbfelöl.) Ezt, t. képviselőház, azért mondtam el, nehogy olyan képtelenséget láttassam elfogadni, a milyent alig állíthattam volna valaha. És még csak egyet teszek hozzá. (Halljuk!) Hiszen — gondolom — ki volt osztva nyomtatásban is a kiszámítás; meg volt mondva, mit várunk az illetékekből, mit a jövedékből. És ugyan kérem, hogy lehetne valakinek egy 200 milliót meghaladó váltságösszegről és esetleg annak új törvények alapján való fedezéséről szólni, ha csak az engedély-illetéket vette volna figyelembe, a mely a bemutatott számítás szerint nem egészen i 1 /* millióra vétetett föl? (Helyeslés jobbfelöl.)
