Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-132

90 182. országos ülés november 17-én, szombaton. 1888. kezesek folytán általuk is tett tetemes beruházásokkal nem csak culturalis hivatásuknak teljes mértékben megfeleltek, hanem mindent elkövettek arra, hogy ezen egyedül fejleszthető jogra való tekintettel is saját beruházásaikat, saját háztartásukat önkéntes áldozatok árán ugy emeljék, hogy a lélekszám és a népesedés maga is emelkedvén, azzal együtt ennek a jognak értéke is napról-napra növekedjék. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És, t. ház, én nem félek attól, a mit a t. előadó nr mond, hogy "ez az egyikre nézve kedvező, a másikra nézve hátrányos lesz. Mert igaz, hogy lehet ilyen eset; csakhogy ha valamelyikre hátrányos lesz, miért lesz az? Mert az illető rendezett tanácsú városokban vagy községekben maga a jog deeadentiába esett, kihasználása csekélyebb értékűvé vált. De mi történik, t. ház, az 5 évi átlag mellett? Hiszen akkor épen azok részesülnek kedvezményben, mert az 5 évi átlagokban benne van a maximum is, melyet 5 évre élveztek, mig ellenben azon városoknál, melyeknél a népesség- számarányának növekedésénél fogva ezen jognak értéke is növekedett, mint például óriási arányokban növekedett Debreczen városában, ezen városoknál, ha az 5 évi átlag vétetik alapul, nemcsak a fokozatos fejlődéstől várható jövedelem elesik, hanem e városok egy olyan cyclusba esnek bele, melynél a minimum az ő terhükre számít, melynél tudniillik az 5 évi átlagban előforduló minimum az o rovásukra kisebbíti a megváltási tőkét. Már most t. ház, ilyen labirynthussal szemben az egyedüli jogos és helyes felfogás az, hogy ha kártalanítást szándékozunk adni, adassék meg annak teljes mérve, ezt pedig csak a zárszámadásokból igazolható tiszta jövedelem alapján álla píthatjuk meg. (Helyeslés a szélső baloldalon.) S ez irányban, t. ház, egy határozati javaslatot kívánok röviden előterjeszteni. Még csupán egy megjegyzésem van, t. ház. Korántsem akarom ugyan azt mondani, hogy kimerítettem a kérdést, ez szándékomban sem volt, de azért csupán egy megjegyzésre szorítkozom. (Halljuh!) A t. pénzügyminister ur előterjesztett törvényjavaslatot, a melynél 17,000 családnak és az azokkal összeköttetésben levőknek legvitálisabb jogai még csak kérdés tárgyává sem tétetik : ezek a regale-bérlők. Vájjon mi fog történni a regalebérlőkkel, kérdem én a pénzügyminister urat? Általában véve hiba volt, melyet be fog látni a pénzügyminister ur, hogy a szeszadótörvényt ezen javaslat meg nem előzte. Mert miként áll a kérdés? Nem titok, nem is mondok újat, hogy a szeszadótörvény, melynek folytán azon 4 hónap alatt, melyben ezen törvénynek hatása nyilvánult, a a regale-bérlőknek, a kik a régi adózási viszonyok alapján kötötték a szerződéseket, észre kellett venni, hogy a fogyasztás oly mértékben csökkent és az adó oly mértékben emelkedett, hogy exintentiájuk kérdésessé vált. Már most a regale-bérlők által tartott nagygyűlés ki is mondta, hogy ők nem kivannak kárpótlást, csak azt kívánják, hogy mentessenek fel 1889-ben a szerződések alól. Már most, ha belenézünk mélyen a kérdésbe, be kell látnunk, hogy miután a regale-bérlők declarálták, hogy ők nem képesek 1889-ben a regale-bért fizetni; ebből az származik, hogy a tulajdonosok a regale-bérlet jövedelmétől elesnek. Hogy miként képzeli ezen kérdésnek megoldását a pénzügyminister ur, azt nem tudom; de én csak azt a két kárpótlási módot tudom képzelni, hogy vagy az állam, vagy a tulajdonosok kárpótolják őket. Mindkét esetben tulajdonképen a tulajdonosok károsodnak. Tehát mi marad hátra? Semmi egyéb, mint az, hogy vagy a szeszadó által eiért jövedelmi többletből kapunk a regale-bérlők kárpótlást, vagy pedig azon sokkal veszélyesebb mód, hogy a szeszadó-törvény mindaddig, a mig ezen törvény törvényerőre nem emelkedik, legalább 1889-ig fölfüggesztetik. E közt kell a pénzügyminister urnak választani, ha csak nem akarja, hogy 17,000 család existentiája egy tollvonással tönkre tétessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Már most, t, ház, miután ugy is lesz alkalmam a részleteknél e tárgyhoz hozzászólani, méltóztassék megengedni, hogy határozati javaslatomat felolvassam. (Olvassa): „Határozati javaslat. Tekintettel arra, hogy az állami italmérési jövedék fejében adandó kártalanításról szóló törvényjavaslat előmunkálatai annyira hézagosak, hogy a képviselőház — a törvényhatósági joggal felruházott városok, ugy a rendezett tanácsú és szabad kir. városok, nemkülönben azon községek tekintetében, a melyek az italmérési jogot, mint ilyenek gyakorolták — teljesen nélkülözi azon hivatalos adatokat, a melyek felvilágosítást nyújthatnának az iránt, mily különbözet áll elő a kártalanítás megállapításánál akkor, ha a tőkésítés nem az 1882— 1886-ik évekre kiterjedő öt évi adó alá vont összes jövedelemnek egy ötöd átlaga alapján, hanem a kártalanítási javaslat benyújtását megelőző évnek zárszámadásilag igazolható valóságos tiszta jövedelme alapján eszközöltetik, ezen adatoknak beszerzése és a képviselőház rendelkezésére bocsájtása nélkül pedig a teljes mértékben adandó kártalanítás iránt a szerzett jogoknak sérelme nélkül igazságos törvényhozási intézkedés nem is képzelhető: mondja ki a képviselőház, hogy a kérdéses kártalanításról szóló és az ezzel összefüggésben levő állami italmérési jövedékre vonatkozó törvényjavaslatokat a napirendről leveszi, de egyúttal utasítja a pénzügyminister urat, hogy a törvényhatósági joggal felruházott városok, valamint a kártalanítás szempontjából ezekkel különben is