Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-132

82 132. országos ülés november llén, szombaton. 1888. közt, egyéb városokban pedig 20 és 2 forint közt variál. Ezenkimérési illetéknek czélja az, hogy azon kiegyenlítés, a mely az italmérési adó útján nem eszközölhető, ez által eszközöltessék. A bizottság ezen czél szem előtt tartása mel­lett helyeselte az italmérési illetéknek a törvény­javaslatba történt fölbecslését s azokon a tétele­ken sem tett változtatást, melyeket a törvény­javaslat e részben tartalmaz. T)e ha a bizottság helyeselte is e tételeket s ráállott is arra, hogy az illetékek összértékének minimuma meghatároztas­sék, a mely Budapesten minden 500 lakos után 100 forintot tesz, más városokra és községekre nézve pedig 75 és 20 forint közt variál, másfelől intézkedést tartott szükségesnek, hogy ez a rendel­kezés egyoldalú ne maradjon, hogy az öszszilleté­keknek necsak minimuma, hanem maximuma is meghatároztassék. S ez a maximum a minimumnak másfélszeresében határoztatott meg. E szerint Budapesten 500 személy után 150 forintnál — értve mindig a koresmárosokat és vendéglősöket, mert a minimum és maximum csak ezekre vonat­kozik — a legkisebb községekben pedig 500 sze­mély után 30 forintnál többet ezen adóztatás nem tehet. Hogy a bizottságnak ez a rendelk gyakorlati életben is mily fontossággal bir, erre nézve legyen elég a t. háznak egy példát idéznem. (Halljuk!) A budapesti vendéglősök a fővárosi, községi háztartás által 1888., 1889. és 1890. évekre tett előirányzat szerint — igaz, hogy regálé-illeték ezímén a czím változik, de a tény ugyanaz, hogy tudniillik azt a vendéglősök fizetik — évenkint fizetnek bormérés ezímén 105,000 irtot, sörmérés ezímén 90,000 frtot, összesen tehát 195,000 frtot. Már most a bizottság által a maximumra nézve hozott határozat szerint, a vendéglősök együttesen évi 145,000 forintnál többel Budapesten megter­helhetők nem lesznek. Miután ugyanis Budapesten átlag 450,000-re tehető a lakosság száma és ötszáz személyre 100 forint minimum kell hogy essék, a minimum szerint 90,000, a maximum szerint pedig 145,000 forint esik a fővárosra. Megkell azonban még jegyeznem, t. képviselő­ház, hogy a törvényjavaslat ezen rendelkezése a bizottság szövegezése szerint nem örökös, hanem inkább átmeneti jelleggel bir és csak addig tart, mig a korcsmák száma véglegesen szabályozva nem lesz. T. ház ! Itt a bizottságnak még két módosítá­sáról kell jelentést tennem. (Ralijuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy azon italmérési illeték kivetése tekintetében a bizottság az illető ipartestületek­nek, ott pedig, a hol ipartestületek nincsenek, az illető kamaráknak, bizonyos befolyást biztosított. A másik pedig az, hogy azon panaszszal szem­ben, miszerint zárt városokban a helyiség változ­tatásához igen nehéz, sőt majdnem lehetetlen az illető állami közegeknek előzetes beleegyezését kérni, a bizottság oly rendelkezést vett fel, hogy a helyiségváltoztatás utólagosan is bejelenthető legyen, szükséges azonban — és ez igen termé­szetes — hogy az a helyiség a törvény által előirt kellékeknek — hogy tudniillik iskolákhoz, templo­mokhoz lehetőleg nagyon közel ne legyen — meg­feleljen. intézkedés szükségét látta a bizottság az irány­ban is, hogy ha valamely vállalkozó engedélyét egyszer s mindenkorra vásárolta meg és egyszer s mindenkorra fizetett engedélyezési illetéket, azzal szemben bizonyos méltányosság gyakoroltassák. Arra az álláspontra nem helyezkedhettünk, hogy a ki aránylag csekély összegért váltott magának ily engedélyt, az ezen törvény czélját részben meg­hiúsíthassa és hogy ezen községi engedély az államra nézve is kötelezőnek tekintethessék. Méltányossági tekintetből azonban mégis szükségesnek tartott a bizottság oly intézkedést, hogy azoktól, kik ily engedély birtokában vannak, feltéve, hogy a törvényszabta kellékeknek külön­ben megfelelnek, hat, illetőleg hét évig, az enge­dély megvonható ne legyen. A másik lényeges rendelkezése a törvény­javaslatnak, t. ház és mondhatom, fontosabb ren­delkezése is az italmérési adó behozatala. Az italmérési adó mérve a borra nézve nyilt helyeken hektoliterenkint 3 írtban, zárt városokban pedig 2 írtban állapíttatott meg a bizottság által. A sörnél hektoliterenkint két forintban, a pálinkánál 30 fokig hektoliterenkint 4 forint 50 krajezár, 30 foktól 50-ig 7 forint 50 krajezár, 50 fokon felül hektoliterfokonkint 15 krajezár, likőrök, puneh és cognac-nál pedig, ha az előadott categoriákba nem tartozik, 12 forint. A beszedés módját illetőleg a törvényjavaslat különbséget tett zárt városok s nyilt városok kö­zött : zárt városokban a beszedés a vámvonalaknál történik ugy, mint a fogyasztási adó beszedésénél ; nyilt városokban a beszedés rendszerint általányo­zás utján, a törvény által speeiíicált megváltás, bérlet vagy pedig kincstári kezelés utján. A bizottság akkor, mikor a jövedéki törvényt tárgyalta, kellett hogy tekintettel legyen a bér­lőknek méltányos érdekeire is s azért túlmenve a törvényjavaslat intézkedésein, oly rendelkezést vett fel az újabb szövegbe, hogy ha az italmérés ingatlannal kapcsolatban volt bérbeadva s az ital­mérés a bérlet fő, nevezetesebb részét képezte, akkor a bérlőnek felmondással élni joga legyen, de tovább a bizottság a bérlők érdekének méltány­lásában nem mehetett, mert egy megváltásból kettőt nem csinálhatott. (Helyeslés.) Az átmeneti intézkedésekre nézve is eltér a j bizottság álláspontja a kormányi javaslattól. A

Next

/
Thumbnails
Contents