Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-130

180. országos ülés aoTember 18-án, kedden. 1888. 57 gának. Ily helyzetben van a t. ministerelnök ur is. Ámde, t. képviselőház, a mit mi itt elfogadunk, az igen nagy dolog s majdnem egy századra szól és ha, t. ház, itt a dolgot elhibázzuk, akkor -igazán nagyon helyesen mondották azt itt tegnap — el lesz áztatva a jövő nemzedék és az ország mondhatni egy évszázadra el lesz ütve attól, hogy pénzügyeit rendezhesse. Nagy felelősség ez t. képviselőház, minden körülmények közt, még akkor is, ha a dolog nyélbe van ütve, hát még ha a dolog nem egészen kész. Én tehát ennek folytán igazán mondom, hogy ugy maga, mint az egész ország érdekében arra kérem az igen t. ministerelnök urat, hogy reconsiderálja még egyszer határozatát és vonja vissza e törvényjavaslatot. Várja, meg, mig a viszonyok consolidálódnak, várja meg, mig egy határozott képet, mig egy befejezett egészet terjeszthet elénk s legyen meggyőződve, hogy ha ugy lesz az beterjesztve, hogy meg lesz benne az apretiatió positiv basisa és meg lesznek benne a eonversióhoz szükséges tárgyilagos előföltételek: mi leszünk első sorban azok, kik rá fognak szavazni. [Helyeslés balfélől.) A jelen viszonyok között azonban, t. képviselőház, én arra nem szavazhatok és elfogadom Horánszky Nándor t. barátom határozati javaslatát. (Élénk helyeslés bal- és szélső balfelöl.) Elnök: Szólásra senki sincs íeljegyezve. Gróf Apponyi Albert: T. képviselőház! (Halljuk!) Bocsánatot kérek a t. háztól, hogy közvetlen egyik t. elvbarátom után vagyok kénytelen felszólalni és ez által a t. házat kitenni annak a monotóniának, mely hasonló irányú felszólalások egymásutánjából ered. De én is abból indulok ki, a mivel Beöthy Ákos t. barátom végezte szavait, hogy egyfelől ez a kérdés, az az elhatározás, mely előtt a ház ál], oly fontos és oly messzekiható, másfelől pedig a külső látszatnak félrevezető természete ennél a javaslatnál oly nagy arányokban érvényesül és hogy e szerint mindnyájunknak felelőssége, kik e törvény megszavazásában vagy meg nem szavazásában résztveszünk, olyan nagy, hogy én, ki a ház tanácskozásaiban különben is élénken ki szoktam venni részemet, nem érhetem be a jeleu esetben szavazatom egyszerű beadásával, (Tetszés balfelöl) hanem kötelesnek érzem magam arra, hogy számot adjak azokról az indokokról, a melyek vezérelnek és megkíséreljem, a mi csak gyenge tehetségemben áll, hogy a ház előtt a kérdést a maga világosságában még egyszer odaállítsam, az ellene és mellette szóló érveket egész tárgyilagossággal reeapituláljam és ez által legalább saját felelősségemnek megadjam mindazt, a mit az meggyőződésem szerint követel. (Halljuk! Halljuk!) Én is arra az álláspontra helyezkedem, a melyet Beőthy Ákos t. barátom és az ellenzék KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. V. KÖTET. mindkét pártjának minden szónoka elfoglalt, hogy tudniillik mi ezt a kérdést nem a politikai bizalom szempontjából tekintjük, hanem tekintjük tisztán a maga érdeme szerint és kizárólag érdemleges indokok által vezéreltetünk, midőn a javaslatot elvetjük. Az első indok, t. képviselőház, a mely rám nézve és sokakra nézve lehetetlenné teszi annak megszavazását, az a homály, melybe ennek a rendszabálynak leglényegesebb pontjai burkolva vannak, (igaz! Ugy van! balfélől.) Azonban a kérdésnek ezen oldalára azok után, a miket az előttem ssólottaktól és különösen most Beőthy Ákos t. barátomtól hallottunk, nincs mit kiterjeszkednem. Én, mint a nemzet egyik választott képviselője, nemcsak egy oly kormánynak, mery iránt bizalommal nem viseltetem, de semmi néven nevezendő kormánynak nem tudnék megszavazni egy felhatalmazást a vagyon feletti rendelkezésre, a nemzet adósságterheinek nagyobbítására vagy csökkentésére, a nélkül, hogy egész határozottan ne tudjam, mi az az eredmény, a mely eléretik, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) mi az a teher, a melyet magunkra vállalunk és mi az a teher, a melytől szabadulunk. (Igaz! ügy van! a szélső baloldalon.) Én ezt nem a politikai bizalom, hanem a minden egyes képviselőre nehezedő erkölcsi felelősség (Ugy van! Ugy van! a baloldalon) mellőzhetetlen és kikerülhetetlen következményének tartom. (Helyeslés a bal- és széls'y baloldalon.) De erre, mint mondám, a hallottak után nincs mit kiterjeszkednem. A második indok, a mely engem arra bir, hogy a javaslathoz jelen alakjában hozzá ue járulhassak, az. hogy ámbár homályos is a kép, mely előttünk van, azok a vonások, melyeket a homályban még is kivehetünk, rém nem teszik azt a benyomást, hogy itt olyas valami történik, a mi az állam pénzügyeire s különösen az állam hitelére kedvező kihatással leend Helyesen mondotta előttem szólott t. barátom hogy az egész kérdés az előnyöknek és hátrányok, nak egymással szembeállításán és mérlegelésén fordul meg. Mert hiszen, hogy vannak előnyök, melyek a tervezet megoldásához kötvék, azt az ellene felszólalók egyike sem tagadta; hogy pedig hátrányok vannak, azt talán a t. túloldalon Bem fogja senki tagadni: csak az a kérdés, hogy az előnyök vagy hátrányok javára dől-e el a mérleg? (Ugy van,! balfélől.) Lássuk, t. ház, előbb az előnyöket. Számszerinti, hogy ugy mondjam materiális előny azokból az intézkedésekből, melyek a törvényjavaslat által czéloztatnak, az ország államháztartására vagy épen nem, vagy csak csekély mértékben fog hárulni; mert, ha azt a számszerinti I előnyt, azt a megtakarítást akarom mérlegelni, a | mely az állam évi költségvetésében ebből szári mázni fog, akkor a következő tételeket kell szembe 8