Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-129

50 ÍM. »r«zftgos ülés norember 12-én, hétfőn. 1888. az árfolyam 90 lesz, akkor fizetünk ^846 millióval többet, mintha nem convertálnánk. És ha 47» százalékos lesz a kötvényeknek legalább egy része s a törlesztés 80 évig fog tartani — a mit nem hiszek, mert a pénzügymlnister ur is csak egy részére mondta ezt, de azért felhozom, hogy minden eshetőséget számításba vegyek — akkor 972 millióval fizetnénk többet ezen összes adósság tör lesztésére, mint a conversio nélkül. Ha meggondoljuk t. ház, hogy mily kevés ezek szerint az az előny, a mely ebből a műveletből származhatik; ha tekintjük azt, hogy itt nemcsak a mai generatióról van szó, hanem még az ezután jövő és az arra következő generatiónak megterheltetéséről is, akkor t. ház, lehetetlen, hogy ezen előnyöket ne ellensúlyozzák azon hátrányok, melyek e törvényjavaslat elfogadása ellen szólanak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) De ha a dolog igy áll, ha ezen áldozatokat csak azért fogjuk magunkra vállalni,mert ezáltal 13 millió forinttal évi budgetunkön javíthatunk; ha semmi egyéb czélja és eredménye nincs, hanem igen nagy hátrányai és csak az az egy előnye, hogy formailag egynehány esztendeig pénzügyi bajainkon javíthatunk: akkor a kormánynak nem ugy kellett volna előállani, nem dicsekvőleg fellépni, hanem akkor a btinbánás szava illeti meg. (ügy van! Ugy van! Helyeslés a szélső haloldalon.) Akkor t. ház, ezen törvényjavaslat nem azt jelenti, a minek előadják, hogy mi könnyítünk rajtatok, hanem akkor ezen törvényjavaslatnak igazi értelme az: elköltöttünk mindent, megterheltük ezt a generatiót ugy, a mint bírtuk; a kormánynak nincs más módja már most, mint a jövő generatió rovására dolgozni. A ki hátul jön, tegye be az ajtót Est a javaslatot nem fogadom el. (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Orbán Balázs: T. ház! Előttünk áll egy misticus, egy oracuhimszerű titokzatos, kétértelmű törvényjavaslat, a melyet kétféleképen lehet magyarázni, a melyből a pontozatok igy vagy amúgy való elhelyezése szerint lehet jó, avagy rossz következtetést levonni, illetőleg a magyarázatot minden eshetőséggel szemben ugy applicálni, hogy az augurok — négyszemközt lenevetett — tekintélye semmi körülmények közt csorbát ne szenvedjen. A törvény indokolása, de főleg a hivatalos és félhivatalos sugdosódások s arcán um szerű fontoskodó comuniquéi nagy pénzügyi előnyöket s költségvetésünk nagymérvű javulását akarják e törvény eredményeként velünk elhitetni. Igen, mert a pontozatokat a maguk inye és kedve szerint helyezik el s a magyarázatot az „Ibis redibis nunquam* elve szerint értelmezik. Csakhogy t. ház, szabadjon nekünk kikbe némi Tamási hajlam szorult, a másik magyarázat SEerinti pontozást is niegkisérlenünk s a mondatot akként értelmeznünk. Szabadjon nekünk az érem másik — kevésbé fényes — oldalát ig megtekintenünk és feltárnunk. Én nem tagadom, hogy a kormány ajelenleg tervbe vett conversio által a maga terhein pillanatnyira segíteni fog s hogy az államadósságok kamat-terheinek látszólagos reducfciója által a költségvetés mérlegét javítani sejteti • de hogy a nemzet terhein is segítene, hogy azt a teher alatti összeroskadástó] megóvni igyekeznék: ily törekvésnek e javaslatban még csak árnyékára se tudunk akadni, sőt határozottan az Ezsau tál lencséjének az esetét látjuk ismétlődni. Mert hát, t. ház, tulajdonképen nem arról van szó, hogy a kedvező körülmények felhasználásával — miként az osztrákok a szelvényadó behozatalával tevék — államadósságainkat ügyes és eszélyes pénzügyi művelettel reducálják, hanem egyszerűen azoknak prolongatiójáról van szó, nevezetesen arról, hogy ne csak a jelenlegi generatiót nyomorgassák, kínozzák és gyötörjék; hanem a jövő generatiót, sőt generatiókat is rossz kormányunk bűneiért lakóitassák és a vezeklések gyötrelmeinek dobják oda áldozatul. Arról van szó, hogy ne csak a jelent tegyék elviselhetlenné, hanem még a jövőben való kibontakozhatás reményét is elhervaszszák és annak útját elzárják. Én ugy találom, t. ház, hogy a pillanatnyi enyhítésért, illetőleg a kormányuralomnak biztosításáért iszonyú árt akarnak a nemzet által fizettetni, a midőn a lejárathoz közel álló s 10 —15 év múlva elenyésző, illetőleg törlesztendő államadósságokat, mint például a vasúti, a 30 és 54 milliós kölcsönöket, a földtehermentesítési adósságot 70—75 évre akarják meghosszabbítani, vagyis prolongálni. Tehát oly terheket állandósítani s a következő nemzedékre is átruházni, a melyektől rövid időn egészen mentesült volna a nemzet. Méltóztassék egy kis összehasonlítást tenni a 10—15 évi kamat, törlesztési hányad és a 70 és 75 év alatti közt s akkor mindenki meg fog győződni arról, hogy itt a nemzetre nézve egy nagyon is hátrányos pénzügyi művelettel, illetőleg ügyesen inscenirozott cselfogással állunk szemben, egy oly müvelettel, a minőt még a magánéletben is csak a végmegszorultság és kétségbeesés örvényének szélén álló, oly desperatus existentiák kísérelnek meg, a kiknek nincsen sok veszteni valójuk, a kik azért, hogy egy kifizetni nem tudott váltót prolongálhassanak s desperatus helyzetükben valamely csekély pénzmagra tegyenek szert: készek 20-oros, 30-oros összegről állítani ki váltót s az által a jövőben kapandó Örökségüket is lekötni s igy utódaik jogait is eljátszani és eompromittálni. Elszörnyedett a ministerelnök ur, mikor oly helyzetet talált, hogy Magyarország csak kézi zálogra kapott kölcsönt s most ő köté le kézi zálogul vasutainkat. Erre példát Helfy barátom csak Kuba-