Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-129
199. országos ülés november 12-éii, hétfőn. 188S. 4g általuk is elsőrendűeknek elismert pénzerők nem biznak Magyarország pénzügyeiben. Higyjékmeg a t. képviselő urak, hogy ha nem bíznának Magyarország pénzügyeiben és pénzügyi rendezésében, egy ily nagy pperatio megtételére nem ajánlkoznának. Ebben magában, hogy ajánlkoznak, kimutatják, hogy biznak ezen pénzügyi rendezésben és a ki ebben kételkedik, nézze meg a magyar pénzügyek történetét 1867 óta, meg fogja látni, hogy hányszor volt, vagy volt-e alkalom, mikor ily pénzerők ily nagy műveletre készek voltak a magyar kincstárral szemben. Ne méltóztassanak ezt kicsinyelni. És miért helyes, miután már megvolt — mert arról van szó — el nem vonni ezen biztosítékot? Azért, mert talán tudják a t. képviselő urak, sőt bizonyosan tudják, a kik ily dolgokkal foglalkoznak, hogy bármily nagy pénzerők csináljanak is egy nagy műveletet, körülbelül fél milliárdot nem fognak saját tárczájukban tartani, kell hogy azok irántanagy közönség Európaés világszerte bizalommal legyen. Ismerik talán azoknak, főleg a kisebb embereknek, kik pénzeiket papírokban szokták elhelyezni, természetszerű bizalmatlanságát és igy talán igazat fognak adni, ha valakinek egy oly kötvény helyett, mely igy biztosítva volt, kínálnak egyet, mely nincs biztosítva, bizonyosan nagyon nehezen vagy épen nem fogja azt a cserét megtenni. Ez az, a miért, azt hiszem, miután itt semmi újat ugy sem teremtünk, igen helytelen lett volna ezen fennakadni és a magunk részéről ezt is el nem fogadni. (Élénk hely e$lés jobbfelöl.) Végül, t. képviselőház, még egy fontosabb kifogás tétetett és ez az, hogy íme, ez a törvényjavaslat meggátolja, hogy jövőben jobb conversió lehessen, mert ezen adósságokra nézve 10 évre megköti a törvényhozásnak kezét. (Halljuk.' Halljul!) T. ház! Én nem vagyok olyan feketén látó, mint Horánszky Nándor képviselő ur beszédje végén volt, mert beszédje elején nem volt feketelátó, mikor saját jövedelmeinkből akarta ezeket törleszteni, (Derültség jobbfélől) midőn azt monda, hogy ezzel vége van örökre, mert 10 év alatt Magyarország pénzügyei nem jutnak oda, hogy akkor egy 4 x /»%-os adósságot convertálni lehessen. T. ház! Én hiszem, hogy Magyarország pénzügyei — amagy, mindent felforgató világeseményeket leszámítva — igen is oda jutnak, hogy később, talán 10—15 év múlva egy más conversió ismét lehető lehet; de azt meg nagyon természetesnek találom, hogy midőn valaki oly nagy műveletre vállalkozik, akkor az biztosítani akarja magának, hogy 6 hó vagy egy év múlva nem fog megint más papírral megkináltatni, (Igaz! Ugy van! jobbfelöl.) mert ily feltételek mellett soha és sehol nem lehetne ily összegeket ily különféle adóssági czímletek mellett convertálni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) Legyenek tehát az iránt megnyugodva, hogy először is ezzel nem adunk fel semmi érdeket, de semmi esetre és legkevésbé adjuk fel a jövőt. (Igaz! Ugy van! jobbfélől.) Mindenesetre pedig azt kérem, hogy legalább azok ne lássanak benne nagy sérelmet, a kik azt mondják, hogy ugy is még azután sem fog lehetni azt keresztül vinni. (Tetszés jobbfélől.) T. képviselőház! Sokat lehetne e tárgyról szólani. Beőthy Ákos: Csak halljuk! halljuk ! hisz ugy sem mondott még eleget. Tisza Kálmán ministerelnök: Nagyon köszönöm, (Derültség) habár meg vagyok győződve, hogy a képviselő ur mindig .azt fogja találni, hogy nem mondtam eleget; nem azért, mintha szeretne hallani, hanem, mert mindig elégedetlen lesz azzal, a mit mondok. (Élénk derültség jobbfélől.) Ismétlem, t. ház , sokat lehetne még ezekről szólam, de én — ez alkalommal legalább — a t. ház figyelmét hosszasabban fárasztani nem szándékozom. Legyen Helfy Ignácz t. képviselőtársam nyugodt a felett, hogy azok, a kik a jaI vaslatot megszavazzák, legalább is fognak annyi I indokot lelni az országos érdekben a megszava! zásra, mint a mennyit ő nagy ügyességgel kereI sett a meg nem szavazásra. (Élénk hossms helyeslés : jobbfélől.) Dárdai Sándor jegyző: Asbóth János. Asbóth János: T. ház! (Halljuk!) A t. ház kegyes engedelmével, a hallottak után csak néhány rövid észrevétellel kívánok a kérdéshez j árul ni. (Halljuk!) A leglényegesebb ellenvetés, mely a javaslattal szemben felmerült, kétségkívül az, mely magában a Horánszky Nándor t. képviselő ur által benyújtott határozati javaslatban foglaltatik, ha azt jól értettem, az az ellenvetés, mely nem vonatkozik a keresztülvitel módozataira, nem a részletekre, hanem vonatkozik a kérdésnek lényegére, hogy tudniillik ez idő szerint egyátalán legyen-e vagy ne legyen conversió; hogy nem volna-e helyesebb és czélszerííbb az egész műveletet jobb időkre elhalasztani, a mikor talán kedvezőbb viszonyok és feltételek mellett nagyobb hasznot lehetne belőle reálisaim. En megvallom, t. ház, nem tartom kicsinylendőnek azon argumentumok súlyát, melyek e tekintetben felhozhatók. Nem szenved kétséget, hogy mentül nagyobb a distantia a hitel javulásában azon állapottól, a mikor a bevonandó czímletek kibocsáttattak, annál nagyobb előnynyel lehet a conversiót keresztülvinni és én magam is kifejezést adtam a múlt évi költségvetési vitában abbeli meggyőződésemnek, hogy a conversió magában nem eszköze a pénzügyek javulásának, hanem csak azon haszonnak realisálása, mely a pénzügyek elért javulásából előáll.
