Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-129

129. orszilgos ölés november 12-én, hétfőn. 1888. 43 mondta, hogy hihetőleg azért járok igy el, hogy színlegesen megszüntetve a deficitet, megszökjem a pénzügyministeri tárczától. Higyje el a t. képviselő ur, sem maradni, sem megszökni vágyam nincs; de vágyam az, hogy a mit lelkiismeretem szerint helyesnek, jónak, czélszerünek találok, addig, mig az alkotmányos eszközöket a törvényhozás megadja, létesíteni törekszem. (Élénk tetszés és éljenzés a jobboldalon.) A mi már a t. képviselő urnak azon állítását illeti, hogy ő hiába keresett minden könyvben, nem lelt ilyen conversiót, mert ez nem tinincátio; ámbár én azt gondolom, hogy mégis unifieatio, habár minden kölcsönt meghagy is saját valutájában, de a különféle kölcsönöket mégis unificálja; és a képviselő ur azt is mondta, ugy gondolom, hogy egyáltalában nem is conversio, mert semmi kamatmegtakarí nem jár ; pedig azt is ismételhetem, a mi az indokolásban benn van, hogy főelőnyét nem ez képezi, de kamatmegtakarítással is jár és conversio is egy bizonyos fokig; mégis ezeket nem vitatom, mert én a t. házat nem arra kérem, hogy Ítélje meg, hogy a törvényjavaslat angol, franezia vagy olasz mintára van-e szabva, hanem arra kérem, hogy Magyarország mai közgazdasági és pénzügyi viszonyai között jó-e vagy nem, azt ítélje meg. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Különben, t. ház, mindenekelőtt Horánszky képviselő ur felszólalásával szándékozom foglalkozni. De nem is szükséges külön a két képviselő ur beszédével foglalkoznom minden pontban, mert hiszen állításaik legnagyobb részben egymással összevágnak, vagy ha nem egészen egyformák is, de mindenesetre édes testvérek és igy együtt vehetem atyai gondjaim alá. (Derültség a jobboldalon.) Horánszky képviselő ur azzal kezdte, a mit a túloldalról már sokszor hallottunk, hogy ők azt, hogy adósságaink törlesztésére rentét bocsássunk ki és azt ugy tekintsük, mint rendes bevételt, mindig nagy hibának, helytelennek és tönkre vezetőnek tartották. Igaz, sokszor hallottuk ezt, bár oly mértékben, mint a képviselő urak akkor oda állították, ennek veszélyeit én nem láttam; de mindig azt mondtam én is, hogy mihelyt lehet, a kedvező pillanatot meg kell ragadni arra, hogy ezen eljárástól meneküljünk. Épen az czélja ezen törvényjavaslatnak, hogy ezen eljárástól, melyet ők annyiszor elitéltek, valahára szabaduljunk. De igaz, az mondatik, kivált Horánszky képviselő ur hangsúlyozta, hogy ő igenis mindig rosszalta azt, de neki az volt óhajtása, hogy ettől szabaduljunk nem conversio által, hanem ugy, hogy az állam saját erejéből legyen képes fedezni a törlesztési járadékot. Megvallom, t. ház, hogy ezt, mint óhajtást, azt hiszem, mindenki magáévá teszi • de hogy épen a képviselő ur mondja, vagy lássék mondani, hogy arra lehetett volna hagyni ennek megszüntetését, épen ő, ki az eljárást magát annyira rosszalta, ö, a ki másfelől, midőn az állam jövedelmének szaporításáról volt szó, azt mindig ellenezte s ki harmadszor azt, hogy az ország tönkre ment — hála istennek mindig az igazságnak meg nem felelőleg — de legalább tizszer-tizenkétszer állította: erre valóban elkészülve nem voltam, (Tetszés jobbfelöl.) Ha nem hiszi a képviselő ur — mert nem gondolom, hogy ezt hinné — hogy pár rövid év alatt az államkincstár azon helyzethen voln;i,hogy a törlesztést eszközölhetné conversio nélkül s egyúttal rentének e miatti kibocsátása nélkül is: legyen szíves megmondani, hogy azon eredmény, melyet e törvényjavaslat kibocsátása által elérhetne, vájjon miben nyilvánulna? A képviselő ur felszámítja, a budgetre hivatkozva, mennyi kamatmegtakarítás volt ezeknél a kölcsönöknél, de nem állítja kellőleg vele szembe, mennyi kamatemelkedés volt e miatt a papirenténél; ez pedig az igazságnak legkisebb követelménye. Horánszky Nándor: Szembe állítottam ! Tisza Kálmán minlsterelnök, mint pénzügyminister: Engedelmet kérek, de nem ugy, mint a szembeállítás helyesen lett volna eszközlendő. Azután azt mondja, hogy amaz adósságoknak természetesen apad a kamatja, mert maga a tőke is apad és mi ime most mit csinálunk ? Nagy tőkeadósságot! Ha húsz esztendeig — vegyük a húsz esztendőt, mint az egyik adósságnak lefolyási idejét, mert vannak hosszabb lefolyásúak is — ha tehát hú^z esztendőig folytatjak azon eljárást, igaz, hogy azon kölcsönnek tőkéje megszűnik létezni, de lesz helyette legalább ugyanannyi állandó, soha meg nem szűnő rente Mig ellenben az általa hibáztatott conversio igaz, hogy nem fújja el a tőkét, igaz, hogy hosszabb ideig tőkefizetésre kötelezi az országot, igaz tehát, hogy .ízért, hogy a régit megszüntessük, új adósságot csinálunk: de csinálunk olyant, mely meg fog szűnni, mig a másik eljárás szerint csinálnánk olyant, mely sohasem fogna megszűnni. Gondolom, ez is oly érv, mely a javaslat mellett szól. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) A t. képviselő ur — és ebben már mindketten megegyeztek — megtámadta a kormányt, hogy nem ad elég felvilágosítást, nem deríti föl kellőleg a viszonyokat, ugy hogy ők hozzá se tudnak szólni. Hát t. ház, egyéni meggyőződésem szerint több adatot szolgáltatni most az egész eljárás hátránya nélkül nem lehet. S épen azért, bármenynyire is csalogatnak némely állítások, hogy azokra feleljek: én e csábnak ellen fogok állani. Megvallom t. ház, hogy azt, hogy ne lehessen bírálatot mondani a dologról, akkor, a mikor meg van benne mondva egyebek mellett főleg az_, hogy minek kell a minimális nyereségnek lenni; nem 6*