Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-144

384 144. országos ülés decsseinber l«én, szombaton. 1888. után gróf Apponyi Albert képviselő ur ellenében merem állítani azt, hogy oly eljárást, a hol ez kizárólag a bíróságnak volna fentartva, igazán még képzelni sem tudom. Az igazságügyi minister ur az egyes törvényszakaszok rendelkezéseire utalva, mutatta ki, hogy itt nagyrészt oly cselekvésekről van szó, melyek biróí eljárás körébe nem is utalhatók, nemcsak czélszerűségi, hanem jogi szempontból sem, azon egyszerű okból, mert itt nemcsak ugy, mint gróf Apponyi Albert képviselő ur mondta, jogot és igazságot, hanem ezek mellett méltányosságot is kell szolgáltatni. (Helyeslés jobbfelől. Nagy mozgás balfelől.) És méltóztassék megengedni, ez egy kétélű fegyver; itt nemcsak a kincstári érdek megóvásáról van szó, hanem arról is, hogy bizonyos garantiát nyújtsunk a magánosnak is, hogy igényének jogosultságát megóvhassa ott hol szorosan vett formák közt azt meg nem óvhatná, de a hol a méltányossági körülmények kétségtelenné teszik, hogy az részünkről megóvandó. Engedelmet kérek, én azt hiszem, hogy a ki e szempontokat a birói eljárás keretében akarja megóvni, akarja valósítani, ha erre vonatkozólag az eljárás biztosítékait is meg akarja adni, nagyobb rést üt a birói eljáráson a jövőre nézve a bíróságoknak szoros formák közé szorított és mindig azok közé szorítandó eljárásán, mintha e kártalanítási művelet keresztülvitelét a közigazgatási eljárásnak tartjuk fenn. Ne téveszszük, t. uraim, szem elől azt, hogy magánjogi kérdésekben a bíróság csak formai igazság szolgáltatására lehet hivatva. (Zajos ellenmondások balfelöl.) Hodossy Imre: Az nem áll! (Zaj.) Wekerle Sándor államtitkár: Hiszen ez képezi minden jogásznak ideálját,hogy a magánjogi igazságszolgáltatás körében is meneküljünk a rideg formától, a nem latolható, hanem csak szám szerint figyelembe vehető bizonyítékoktól és hogy ott is lehetőíegaz anyagi igazságot igyekezzünk érvényre juttatni. Hiszen tudom, t. ház, hogy ez minden modern igazságszolgáltatásnak eszménye, de ha nem eszményképek után indulunk, hanem a valót keressük, (Mozgás a szélsőbaloldalon) akkor nem zárkózhatunk el attól, hogy ezen eszményt igen kevéssé tudjuk megközelíteni és ha ezen eszményképet a mai általános birói eljárási formák teljes figyelmen kivül hagyásával egy mellékes kérdésnél akarnók megoldani, mindenesetre nagy sérelmet okoznánk és következményeiben kiszámíthatatlanul könnyelmű lépést tennénk. (Mozgás a bal- és szélsőbaloldalon.) Én csak arra vagyok bátor, t. ház, utalni, a mit az általános vita folyamán a t. ministerelnök ur is kiemelt, hogy itt tulajdonkép nem az az eljárás követtetik, amilyen volt pl. a szőlődézsmaváltságnál, a hol az állam tulajdonkép csak a közvetítő szerepet vállalta magára két magánjogi személy közt, itt nem is tulaj donképi, szoros értelemben vett magánjogi érdeknek magánjogi érdekkel való szembeállításáról van szó, hanem arról, hogy az állam behoz egy jövedéket, ezen jövedék folytán megszűnik vagy legalább nem gyakorolható úgy az a magánjog és az állam egész méltányos kárpótlást kinál. Ez nem magánjog szembeállítása magánjoggal, hanem ez az állam közjogának szembeállítása egy magánjoggal. (Élénk helyeslés jobbfelől. Zajos ellenmondások a baloldalon.) S akkor, mikor a mi államunk áll szemben ezen magánjoggal, azt merem mondani, hogy az állam messzebb ment, mint elment bármely modern állam, mert ugy honorálta azt a magánjogot, a mint soha és sehol egy állam se honorálta, (Mozgás és ellenmondásdk a balés szélsőbaloldalon) ugy honorálta, hogy azt lehetetlen volna, ha nem közigazgatási, hanem birói eljárásnak tennők ezt tárgyává. Méltóztassanak elhinni, hogy a ki nem bizonytalan tényezőkkel akar játszani, hanem a ki határozott calculusokkal akar dolgozni, az csak sokkal szigorúbb feltételek mellett lenne képes azt átadni egy oly bíróságnak, a melyre befolyást még akkor se gyakorolhatna, még akkor se lenne szabad gyakorolnia, midőn látná, hogy ez ugy a magánosok, mint az állam jogosult igényeinek legnagyobb sérelmével jár. (Helyeslés.) Még egy szempont hozatott fel, t. képviselőház, a mely nézetem szerint kell, hogy döntő legyen a kérdés megítélésénél.Ez a gyorsaságnak azonszempontja, amelyet Irányi Dániel képviselő ur mintegy alaptalannak móltóztatottjelezni, aztmortcl ván, hogy ez a gyorsaság a bíróságnál még sokkal nagyobb, mint a közigazgatási eljárás folyamán. A kik azon illusióban vannak, t. képviselőház, hogy ezek a kérdések olyanok, hogy egészükben véve a bíróságok előtt lennének eldönthetők: megengedem, hogy azon képzeletben, a mint a dolgok kivitelét maguk elé állítják, annyira mehetnek, hogy gyorsabbnak is képzeljék a birói eljárást; de a kik azok után, a miket az igazságügyminister ur kifejtett, tisztában vannak az iránt, hogy [ha meg is akarjuk osztani a teendőket a bírósági és közigazgatási hatóságok között, azoknak túlnyomó része és pedig meritorius része kell, hogy a közigazgatási eljárásnak tartassák fenn: azt hiszem, hogy azok tisztázottnak tekintik azt a kérdést is, hogy a bírósági és közigazgatási eljárás együtt véve nem lehet gyorsabb, mint magában a közigazgatási eljárás. (Helyeslés.) Mit tesz az, t. ház, hogy gyors legyen az