Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-144

144. országos ülés deczember 1-éu, szombaton. 1888. 377 biztosíthatom a képviselő urat, hogy ily esetek- | ben, midőn kideríthetők — természetes, abban j igaza van, sajnos, mindig ki nem deríthetők — kíméletlen szigor uralkodik a kormányzat eljárásában. Ennélfogva itt is először a vád a hiba általánosságát, másodszor azt, mintha a kormányzat részéről a szigor ezekkel szemben nem alkalmaztatnék, kénytelen vagyok határozottan visszautasítani. A mi engem, t. ház, személyesen illet, azt nyugton el tudom hallgatni, de azt hiszem, vétkezném Magyarországnak összes hivatalnokai és tisztviselői ellen, a kikről ilyen rossz véleményt másutt még nem hallottam." Én, t. ház

> figyelemmel hallgattam végig gróf Apponyi t. képviselőtársam beszédét, de hogy ő Magyarország összes tisztviselői ellen emelt volna vádat, azt én abból ki nem értettem. Emelt vádat felfogásom szerint a rendszer ellen, de nem a tisztviselők-ellen, sőt kiemelte azt, hogy az egyes tisztviselők ellen vádat emelni majdnem lehetetlen, mert ezt egyes esetekben bebizonyítani nemlehet. Es ebben tökéletesen igaza van gr. Apponyi Albert t. képviselőtársamnak, én is azt mondom, hogy a rendszer a hibás és nem az egyes tisztviselő. A választási visszaélésekről nem akarok szólni. Lehet valaki abban a véleményben, hogy az veszteget, a kinek nincs pénze és az nem vesztéget, a kinek van: ezt mindenkinek saját belátására bizom. Nem akarom a visszaéléseket felhozni, melyek az illeték kivetésénél elkövettetnek, mert ezt mindnyájan tudjuk, de egy példát akarok felhozni, a mely elítéli a rendszert, a mely nálunk uralkodik. Vegyük csak fel azt, hogy a mi pénzügyi igazgatásunknak nincs főkönyve, a melyből hitelesen kitűnnék, hogy ki mit, mily czímen és mikor fizetett. Ez teszi lehetővé azt, hogy egyes adókat ^kétszer és háromszor is meg kell fizetni, hogyha az a kis czédula valamikép elvész, mely a fizetést igazolja, (ügy van! a szélső baloldalon) ebben fekszik a hiba. Ily főkönyvvel a legegyszerűbb kereskedő is bir, csak az állam nem bir vele és épen azért én nem a tisztviselőket, hanem a rendszert okolom, a mely őket corruptióra és visszaélésre majdnem kényszeríti, midőn tőlük azt kívánják, hogy minél többet hajtsanak be és ez semmiféle hivatalos okirattal nem ellenőrizhető. Ez az, t. ház, a mit én a corruptióra nézve megjegyezni bátorkodtam és méltóztassék elhinni, hogy ez országnak sokkal jobban kell szégyelnie azt, hogy ily rendszer uralkodik a pénzügyi kezelésben, mint azt, hogy néhány, nem is sok, szegény ember eltagadja jövedelmét azért, hogy kevesebb adót fizessen. A mi e szakaszt illeti, az általános vitánál volt szerencsém felemlíteni azt, hogy ha a birói eljárás itt be nem hozatik, semmiféle ellenőrzés alá nem vehető a minister a tekintetben, hogy mit KÉPVH. NAPLÓ. 1887 — 92. VI. KÖTET. tett és hogy hajtotta végre e nagy műveletet; fel _ hoztam azt is, hogy érdekében van magának aministernek gondoskodni arról, hogy a legnyilvánosabb adatokkal bizonyíthassa be, hogy bármi gyanú felmerül is, az alaptalan. A t. ministerelnök ur ezt nem fogadta el akkor. Azért tettem concret indítványt, mert meg voltam győződve, hogy mi többséget nem nyerünk azzal, hogy bíróság döntsön véglegesen a kétes kérdésekben és azért ajánlottam, hogy legalább ellenőrzés alkalmaztassák a műveletnél, a hol sok ember nagyon súlyosan megkárosodhatik minden rosszakarat nélkül csupán a miatt, hogy e roppant halmaz ügyet egy ember, vagy kevés ember végrehajtani képtelen. Az volna legjobb ellenőrzési módja annak, hogy a kormány helyesen járt el, ha elfogadtatnék Unger Alajos t. képviselő ur indítványa és abban megnyugodnék mindenki és ez annyival inkább szükséges volna, mivel az ellenőrzésnek semmi más módja, de még árnyéka sem nyujtatik e javaslatban, a mi egymaga megdönti a parlamentáris ellenőrzés, tehát a miniszteri felelősség eszméjét. Én tehát nagyon természetesen azon kérésemet, hogy a t. ház vegye fontolóra azt, hogy e művelet végrehajtására nézve, ellenőrzési módozatot találjon, felfüggesztettem addig, mig a t. ház Unger Alajos t. képviselőtársam indítványa fölött határozott, a mely engem is tökéletesen megnyugtat és a melyet én is elfogadok. (Helyeslés balfélöl.) Madarász József jegyző: Gr. Apponyi Albert! Gr. Apponyi Albert: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Azt hiszem, hogy a ki a mai ülésnek elfogulatlan szemlélője és tudja, miről van itt szó, minő kérdés kerül itt eldöntés alá, az nekem igazat fog adni abban, hogy semmisem jellemezhetné szomorúbban parlamentarismusunk jelen stádiumát, fejlődését, mint az a mód, melylyel a jogrendnek, az alkotmányosságnak egy cardinalis kérdése ma ezen házban tárgyaltatik. (ügy van! "ügy van! abal- és szélső baloldalon.) Tárgyaltatik egy kérdés, melyben a birói hatalom egyik természetszerű substratuma átruháztatik az administratióra. A ház elsőrendű jogászai az érvek súlyával lépnek sorompóba ezen intézkedés ellen és a kormánynak azon tagja, ki az igazságügynek hivatalos őre, nem tartja érdemesnek azt a magatartást igazolni, melyet a kérdésben a ministertanácsban elfoglalt s ha az igazságügyi organisatión rés üttetni készül, akkor Magyarország igazságügyministere nemcsak arra nem talál szót, hogy azt meggátolja, de itt sem talál szót, mikor ezt indokolnia, vagy legalább magyaráznia kellene. (ügy van! ügy van! a bal és szélső baloldalon.) A kormányfő pedig megelégszik azzal, hogy az átalános vita alkalmával, mikor a kérdés azon alka is