Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-129

32 I2f>. országos illés november 12-éu, iiétföu. 1888. eredménynyel, hanem arra, hogy az államháztartás rendezésére egyik leghatalmasabb lépés tétetik meg ez által a nélkül, hogy e tekintetben az országra újabb teher háramlanék; és másodszor fektetem arra a közvetett hatásra, a melyet az ily művelet által el lehet érni egyfelől az állam hitele és pénzügyei szempontjából, másfelől pedig az ország közhitelére nézve; ugy, hogy röviden kifejezzem e tekintetben álláspontomat, mig a hitelművelet pénzügyi eredményt biztosít és egyúttal előmozdítja az állam hitelének emelkedését, ugy másfelől az állam hitelének emelkedésével a közhitelnek emelkedését is előmozdítja és e hitel emelkedésében az ország pénzügyi és közgazdasági viszonyainak javulására jelentékeny tényezőt biztosít. (Helyeslés job bfélöl.) Ezeknek előrebocsátása mellett és ezen az alapon tisztelettel ajánlom a törvényjavaslatot a t. háznak általánosságban a részletes tárgyalás alapjául elfogadás végett. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Horánszky Nándor: T. ház! Éveken át mindannyiszor, valahányszor az állami költségvetés a képviselőházban tárgyaltatott, nem mulasztottunk el kifejezést adni abbeli felfogásunknak, hogy egy solid pénzügyi politika feltételeivel s alapelveivel semmi esetre sem egyeztethető meg az, hogy az állam évenkint kölcsönöket vegyen fel, azokat a költségvetés bevételi tételei közé helyezze s ez által egyfelől a tisztán láthatást elhomályosítsa, másfelől pedig azon illusióra, hogy a pénzügyi helyzet javul, támpontot keressen és találjon abban, hogy a költségvetésnek végleges deficitje nem olyan nagy, mint a minőnek feltűnik. Megelégedéssel constatálom a magam részéről, hogy a t. kormány e tekintetben megtért és módokat igyekszik keresni arra., hogy költségvetésünknek ezen egyik torzképéíől szabaduljunk és ekként lehetővé tétessék, hogy a képviselőház az állami költségvetésnek deficitjét és annak magasságát ne csak a zárszámadásokból, hanem már a költségelőirányzatból is láthassa. A különbség köztem és a melyen t. kormány közt most már csak az, hogy mig én a költségvetésnek ezen súlyos hibáját az által óhajtottam volna megjavítani, hogy oly pénzügyi politika követtessék, mely szerint az országnak ezen kiadásai ne a kölcsönökből, hanem az ország jövedelmeiből fedeztessenek, addig az igen t. kormány ezen újabb módozat által sem tesz tulajdonképen egyebet, mint azt, hogy az állam tőkefizetéseit hosszabb időre kitolja. Egy másik észrevétel, t. ház, melyet előrebocsátani kívánok, az, hogy én mindig azon nézetben voltam és vagyok ma is, hogy a conversiónak helyes keresztülvitele minden képzelhető pénzügyi politikának egyik alkatrészét kell hogy képezze; de természetesen ezt másképen nem érthettem és nem érthetem soha, mint ugy, hogy a conversio az országra nézve valóságos kamatmegtakarítással járjon. Dekilátott oly conversiót, melynek keresztülvitelével az államra vagy épen semmi, vagy [nagyon is minimális és a semmihez igen közel álló megtakarítás következik. Csakis nekünk jutott, t. ház, az a szerencse, hogy a conversiónak olyan módját találjuk fel, melylyel az állam jelenlegi kamatterhe nemhogy csökkentetnék, de sőt állandósittatik. És bár az újra kibocsátandó ezímletek számszerű kamatai kisebbek lesznek, mint a jelenlegiek, de ezen kamatokat nem az állam fogja — hogy ugy fejezzem ki magamat — zsebre tenni, hanem azok, a kik a jelenlegi papírjaik kicserélése által az iijabb ezímletek által nagyobb tőke birtokába fognak jutni. Én a conversiónak ezen nemét nem tekinthetem conversiónak, mert ha valaki igazságos akar lenni, be fogja látni, hogy a törvényjavaslat czímére nem a conversiót, hanem prolongatiót kellett volna irni, (Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon) mert ez semmi egyéb és ezt nem lehet tagadni, mint prolongálása a, mai tőketartozások visszafizetésének, (Ugy van! a bal- és szélső baloldalon) sőt olyan moratórium-szagú is, mely törvén3^es ugyan, mert senkire kényszer-rendszabályokat nem alkalmaz, de. nagy áldozattal juthat hozzá, hogy az állam fizetései, teljesítésére hosszabb időre terjedíí időt vagyis moratóriumot kapjon; mert miben különbözik a mai helyzet az állami pénzügyek tekintetében azon helyzettől, mely a conversio keresztülvitele folytán bekövetkezik 1 Az ország jelen kamatterhe egy csekély összeg kivételével megmarad jövőben is, t. i, a conversio keresztülvitele után, a kamat egyszerűen gazdát cserél, de az országnak a, kamatterhe fenmarad, az által és aképeu, hogy, mint a törvényjavaslat indokolásából is kivehető, de a dolog természetében is fekszik, az ország tőke adóssága összegében tetemesen növekedni fog és ezen adósságnak habár számszerűleg leszállított kamatai illetőleg ezen kamatok végeredménye a conversio után is ugyanaz marad a mi volt annak előtte. Megengedem t. ház, hogy az ország költségvetése a tőketartozások visszafizetésének kitolása által könnyebbedik azon összeggel, melyet évenkint külön törvény folytán kölcsön vettünk. Nem kiesinylem én ezt magam sem, t. ház és hogy ha súlyosabb áldozatok nélkül lehetséges, hogy az ország megszabaduljon ettől a dologtól, ezt én is elérendőnek tartom, de ezzel szemben azt oly áldozatok árán érni eb a minőket én ebben a, conversióban — mint azt kifejtendő leszek — látok, ily áldozatok árán elérni nem akarom és hibának tartom, hogy a conversio pusztán e szempontból szándékoltatik keresztül vitetni. A t. kormány a törvényjavaslatot olyan homályos indokolással terjesztette elő, hogy