Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-144

144. országos ülés deczember 1-én, szombaton. 1888. 373 oeptio, mely a törvényjavaslatban foglaltatik, oly merész támadás az alkotmányos elvek és a jogállam alapfogalmai ellen, (Zajos helyeslés és taps a bal- és a szélső baloldalon) hogy szomorú és megdöbbentő már maga azon tény is, hogy a kormány felbátorítva érezhette magát egy ily javaslattal lépni a magyar törvényhozás elé. (Zajos helyeslés « bal- és a szélső baloldalon.) Es itt lehetetlen, t. ház, hogy egy pillanatra vissza ne vezessem önök szives emlékezetét és különösen a t. ministerelnök ur emlékezetét azon napokra, midőn itt a birói hatalom gyakorlásáról szóló törvényjavaslat tárgyalása volt napirenden (Halljuk! Halljuk!) s a midőn a t. ministerelnök ur innen az oppositio padjairól azon éles kifejezéssel fordul felém, hogy pirulnom kellene, a miért ama törvényjavaslatot a ház elé terjesztettem. (Elénk derültség a bal- és a szélső bálfelöl.) Pedig az eszme, mely szemeim előtt lebegett, az volt, hogy a polgári szabadság érdekében a politikai hatalommal szemben egy teljesen egyenrangú birói hatalmat teremtsek ezen ország számára, melynek elég ereje és tekintélye legyen az állampolgárokat, ha kell a politikai hatalom netáni túlkapásai ellen is megvédeni. És ezen eszményem, hála istennek létesült. És most kérdem a t. ministerelnök urat, ha amaz alkotmányos törekvésemet akkor szégyenteljesnek, múltkori javaslatomat pedig, melyben csak egyenlő jogot kértem a városok számára, könnyelműnek bélyegezte, vájjon akkor minő kifejezésekre lehetnék én feljogosítva a jelen actio jellemzésére, mely ha sikerülne, akarva nem akarva rést törne intézményeinken, halomra döntené az alkotmányos elveket és confiscálná a birói hatalom egy részét azon már ugy is majdnem korlátlan politikai hatalom javára, mely a t. ministerelnök ur kezében összpontosul. (Élénk helyeslés és tetszés a baloldalon.) Azonban én nem fogok visszatorlással élni, mert azon politikai iskolához tartozom, (Halljuk! Halljuk!) mely csak az ügyre, az elvekre függeszti szemeit (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon) és a melynek parlamenti szótárában, meglehet, hogy itt-ott előfordulnak ékesphrasisok, a mint ä t. ministerelnök ur a múltkor nevezte, de a melyben sértő phrasisok hiányzanak. (Zajos helyeslés és tetszés balfelöl.) T. képviselőház! Arról vádolják a mai. nemzedéket, hogy kebeléből kihalt az érzék az alkotmányos szabadság biztosítékai iránt. Itt van az alkalom,^ hogy e vádat visszautasítsuk, megezáfoljuk. Én, mint expedienst, elfogadom t. barátom, Unger Alajos indítványát, de azt erkölcsi lehetetlenségnek tartom, hogy újabb alkotmányos aeránk harmadik évtizedében egy ily absolutisticus elv a modern Magyarország törvénykönyvébe iktattassák. (Hosszan tartó, zajos helyeslés és taps balfelöl.) Perlaky Elek: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) I Kern fogok a deelamatió terére lépni. Ily kérdésben nem az érzelmek határoznak, hanem a nyugodt megfontolás. (Zaj szélső balfelöl.) És nem tagadhatom, t. ház, hogy azon vádak, azon félj aj dúlások, a melyeket erről az oldalról hallottam, én rám mélyen leverőleg hatottak. (Zaj a baloldalon és szélső balon. Egy hang balról: Elhiszssuk!) Engedelmet kérek, majd rátérek t. képviselő úrra! Mert én nem Tisza Kálmán és társainak akarok itt bizalmat szavazni, (Derültség balfelöl) hanem azon általános bizalomnak adok kifejezést, hogy a magyar ministeri széken mindig csak oly ministerek ülhetnek, kik a nemzet többségének bizalmát birják és megérdemlik. Már most én ezzel szemben azt kérdezem, melyik bíróság lehet függetlenebb ezen kérdésben, mint maga a kormány? (Zajos ellenmondás és nevetés a bal- és szélső bálon.) Mert itt nem lehet azt mondani, hogy fél és bíró egy személyben van. Mert ki a fél itt? Egyrészt a magán felek, másrészt az állam. Az állam és a ministerium nem egy és ugyanaz, (Mozgás és derültség bál felől) de a ministeriumnak kötelessége az állam érdekét megvédeni s minthogy ez kötelessége, ennek következtében igen valósziníí, hogyha igen sok oldalról a magánérdek előtérbe fog lépni, ezzel szemben az egyensúlyt csak ugy lehet megőrizni, ha ott a ministerium egész súlyával nehezedik a mérleg másik serpenyőjébe és megvédi a másik fél érdekeit is. (Helyeslés jobbfelöl. (Derültség bal- és szélső balfélöl.) Hogy a kérdésben a személyeskedés játszotta a főszerepet, azt fényesen beigazolta Fenyvessy Ferencz t. képviselő ur, a ki beszédében odáig ment, hogy megtámadott egyes személyeket, insultálta magát az igazságügyminister urat, mielőtt még a kérdésben nyilatkozhatott volna. (Félkiáltások a baloldalról: Itt van a törvényjavaslat!) Szépen hallottam fejtegetni a jog és alkotmányosság elvét itt e házban; gyönyörűen kifejtette s mondhatom, rám nézve is a kegyeletes visszaemlékezés alapján igazán megnyerő benyomást tett Horvát Boldizsárt, képviselő ur beszéde. (Felkiáltások a bal és szélső balon: Éljen Horvát Boldizsár!) Az én felfogásom szerint, itt nem jogelvről, itt egy speciális kérdésről van szó. (Nevetés a báloldalon,) Itt az a kérdés, hogy a regale megváltásánál, az ár megszabásánál mely hatóság járhat el legilletékesebben? (Zaj.) Ez nem általános elvi kérdés, egy concret czélszertíségi kérdés. Nézzük, t. ház, a kérdést ugy, a mint van. (Derültség balfelöl. Halljuk! jobbfelöl.) Ha az adó fogadtatott volna el egyedüli alapul, akkor körülbelül közönyös lenne, hogy ki képezze . a legfőbb bíróságot. Azonban a 10. §. elfogadása után több eset gondolható. Az egyik az, hogy valaki kétségbevonhatta-