Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-144

144 országos filé* dec*efflb«r 1-én, szombaton. 1888 359 feleivel és mindazokkal szemben, a kik belé bizalmat nem helyeznek? Mondja meg nekem, hogy ha el tudja tűrni a politikai gyanúsításokat, mikép fogja lelkiismeretét megnyugtatni, ha majd szegény emberek és szegény árvák jajveszékelni fognak, akár lesz irányukban igazságtalan, akár nem ? Mert feltételezem, hogy nem lesz igazságtalan ; de hogyan fogja azoknak szivébe ültetni azt a bizalmat, ;i melyet önök a túloldalon feltétlenül odaajándékoztak a ministerelnöknek? {TJgy van! Élénk tetszés balfdől.) Jól tudják önök, hogy leszállott egykor Majláth az országbírói székről és megmondta, hogy minő tulajdonokkal kell annak bírnia, a ki bírói szerepet akar viselni, annak szakítani kell barátsággal, pártokkal, irigységgel, haraggal, gyűlölettel ; meg kell tagadnia minden emberi gyarlóságot, ha azt kívánja, hogy ítéletében a közönség megnyugodjék. (Tetszés balfdől.) És épen ez az oka annak, hogy a bíróságok a felsőbb forumokon nem egyes személyben ítélnek, hanem ítélnek tanácsokban? Ennek oka az, mert egy ember nem lehet csalhatatlan; annak az Isten jellegével kellene bírni, a ki mindenkinek igazságot tudjon szolgáltatni; meg kell ezt az óriási terhet osztani többek közt; azok többet látván, többet tapasztaltak, többet tudnak és az igazságot biztosabban megközelíthetik. (TJgy van! halfelöl.) Elmultak azok a sötét századok, a mikor az államhatalom megsemmisítette az egyesek jogait, elmultak az idők, mikor az egyesek jogait megtörte a nagy erő és hatalom. Most a jogegyenlőség korszakában élünk, egyenlő mértékkel kell mérnünk államnak és magánosnak, (TJgy van! a szélső baloldalon.) Tudja-e a t. ministerelnök ur, hogy régen mi elv dívott a törvényszéki gyakorlatban ? Azt mondták: in dubiis eontra fiscum. Ez azt jelentette, hogy a gyengét a hatalmas ellen mindig védeni kell. (Helyeslés a szélső balon.) Tudja-e a t. ministerelnök ur, hogy a felelősség egész súlyát most ő fogja a fiscus helyett viselni? Hát nem riad vissza a felelősségtől akkor sem? Nem állítom, hogy a mai tisztultabb és jobban kifejlett jogi felfogás korszakában ezen elvet kell a bíróságoknak a gyakorlati életben alkalmazni. Most nincs különbség, most a fiscusnak kell, hogy egyenlő joga legyen a magánoséval. De a fiscus maga felett nem lehet biró, ott a független bíróság veszi kezébe a mérleget és a jogegyenlőség korszakában kell, hogy a bíróság egyenlő mértékkel mérjen a hatalmassal és koldussal szemben. Nagyon sajnálom, hogy a t. ministerelnök ur azon enunciátiót tette, hogy nem tekintheti az államot félnek ezen ügyekben a magánfél jogaival szemben. Nagy kárt tett ezzel a nép jogérzületében és ezen kijelentése után határozottan kijelentem én is, hogy most már annyira sem bizom elfogulatlanságában, mint azelőtt. (Élénk helyeslés a bal- és fzélső baloldalon.) A ministerelnök ur kijelentette, hogy ő megKÉPVH. NAPLÓ. 1887—92. VI. KÖTET. nyugvást fog találni lelkiismeretében. Hiszem, mert nem kételkedem abban, hogy ő meg fogja tudni nyugtatni lelkiismeretét. De kérdem, hogyan fogja tudni azon óriási munkát elvégezni, a mely reá várakozik. Ott nem lehet helyettest, fogalmazót kirendelni, ott azon óriási halmazt, mely talán 100,000-re megy, magának kell kezébe venni és eldönteni, mert a végeldöntés az ő kezében van, a felelősség tehát őt illeti. Egy alkalommal azt nyilatkoztatta ki a t. ministerelnök ur, hogy több garantia van-e egy bíróban, hiszen ezek nem tisztán jogi kérdések, nincs-e ministeri felelősség? Én még nem olvastam, t. ház, oly államjogi irót, a ki a ministeri felelősséget a magánjogok körére akarta volna átvinni. A ministeri felelősség politikai dolog, igenis felelhet a minister a parlamentben és pedig felelhet könnyen, mert tudja, hogy háta megett áll a feltétlen többség; de magánjogi dolgokban, (TJgy van! a szélső baloldalon) ott a kimondandó íteletet legalább is az elfogulatlanságnak bélyegével kell szentesíteni — a mit pedig az államkincstár ministere a követelő féllel szemben nem tehet. (Élénk helyeslés a hal- és szélső baloldalon.) Megnyugvást találhat a t. ministerelnök ur saját lelkiismeretében, de első sorban nem azt kell megnyugtatni, hanem ellenfelét. Alkotmányos államban nem lehetséges, hogy egy ember ítéljen az egész ország jogosultjainak dolgaiban, alkotmányos államban az államkincstár ministere nem parancsolhat, a jogosult pedig nem koldulhat attól igazságot. (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és a szélső balon.) És miután ez igy van, igen természetes, hogy a conclusióban tulajdonkép oda kellene jutnom, hogy indítványozzam a rendes bíróságot. Nem teszem ezt azért, hogy lehetővé tegyem az igen t. ministerelnök urnak még az utolsó perczben is megváltoztatni elhatározását és hogy azon egy szót: „pénzügyministert" kicserélhesse azzal, hogy „pénzügyi közigazgatási bíróság". A pénzügyi közigazgatási biróság homogén természetű dolgok felett ítél; megalkottatott krajczárokra és forintokra; szaporítással igen szépen hasznát vehetni milliókra is. ítéletei meglehetősen kimerítőleg indokolvák és eljárása, ugy tudom, igazságos: azt gondolom tehát, hogy annál is inkább szaporítható volna e biróság személyzete, mert nem messze állhat már az idő, mikor az általános közigazgatási bíróságot be kell hozni, a hol a mivelet bevégzése után elhelyezhetők volnának. (Helyeslés bal felől). Azt gondolom tehát, hogy czélszerfí lenne az utolsó fórumon e bíróságot a mivelet keresztülvitelével megbizni, habár ez is közigazgatási bíróság, már csak azért is, mert ott a birói jogos befolyás magát mégis oly mértékben érvényesítheti, a mennyire az az állam és a magánosok jogainak védelmére épen szükséges. 47