Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-143
35 u 2 148. orsssAgos Blés november 50-an, pénteken. 1888. (Élénk helyeslés balfelöl) hogy tűnjék ki már a való ama eommunitasoknak és helyhatóságoknak érdekében is, melyek tiszták, de ez általános gyanú alatt szenvednek s a közönség érdekében ott, a hol a kezelés nem tiszta (Zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és ha látjuk, hogy mind ez intő szózatok a kormányzat e tekintetbeni közönyéről lepattannak: akkor éreznünk kell, hogy sok teendőnk van még a czélból, hogy maguknak az állami közegeknek tevékenységét felemeljük arra az erkölcsi niveaura, melyen állva teljes sikerrel fogjuk e haza polgárainak mondhatni: teljesítsétek pontosan kötességeiteket! (Hosszantartó zajos tetszés balfelöl.) Hogy csak egy részletet említsek, mely e vita tárgyával a legszorosabb összefüggésben áll; hisz csak e napokban ismételten hallottuk a t. ministe**elnök urat jóakaratúlag keseregni a felett, hogy mekkora ez országban a kötelességtudás hiánya, mert nemcsak egyesek, hanem községek, törvényhatósági joggal biró városok, a mint e törvényjavaslat tárgyalása alkalmával kiderült, hamis adóbevallásokat tettek és nem fizették meg a kincstárnak azt az adót, a melyet tartoztak volna. És ezt a t. ministerelnök ur pirulva mondja. Igaza van, hogy pirulva mondja. (Tetszés balfelöl.) Magánosok vagyoni kezelésébe senki más, mint az illető maga bele nem tekinthet; de én ugy tudom, hogy minden törvényhatósági joggal biró város vagyoni kezelése nyilvánosan vitetik és a kormány direet ellenőrzése alatt áll (Élénk helyeslés balfelöl) és minden községnek rendesen vezetett számadásai vannak, melyek megyei hatóság által vizsgáltatnak felül és melyekért a kormányzat ép oly felelős, mint azokért, a melyek direet ellenőrzése alatt állanak. Mert mire valók főispánjai, mire való az a nagy hatalom, a mely rájuk ruháztatott pensióstul és titkárostul, hogyha nem arra, hogy ügyeljenek, hogy a törvényhatóság a rája bizott felügyeleti teendőt pontosan teljesítse? (Élénk helyeslés és tetszés a bal- és szélső balfélől.) Ha mostan kiderül az, hogy éveken át a községek számadásaikat hamisan vitték, hamis adóbevallásokat tettek, akkor azon kormányzat fejének, a mely kormányzat alatt ezek történtek, igenis van oka pirulni, de talán nincs joga az országra emelni vádat. (Zajos helyeslés és tetszés balfélől.) Tessék megmondani, hogy vannak-e vagy nincsenek ily állapotok, hogy igaz-e mindez, vagy nem? Igazak-e azok a dolgok, a melyeket felhoztam? Vannak-e ily tények, vagy nincsenek? Ha vannak, a mint hogy senki sem fogja tagadhatni, hogy vannak — és ha valaki tagadná, az országos hahota fogna neki válaszolni (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon) — ha mindezek vannak, akkor azután a tiszta erkölcs lángpallosával mindezek mellett a nagy jelenségek mellett bekötött szemmel elmenni (Élénk tetszés a balon) és az aránylag sokkal kisebb, ámbár eléggé nem kárhoztatható sérelmeket sújtani egy oly szigorral, mely a jogi elveknek és a méltányosság kellékeinek sem felel meg: meg vagyok győződve t. képviselőház, hogy ez igen jóhiszemű és igen nemes indulattól vezetett, de nem eonsequens, nem kielégítő eljárás, ez a helyes útra tett első lépés, de nem oly irányban, a mely czélhoz vezet, a mely sikerre vezet. (Élénk helyeslés és tetszés balfelöl.) És t. képviselőház, senki sem mentheti a maga lelkiismeretét csak avval, hogy ő kész minden concret esetnél, mely fel fogna merülni a képviselőház előtt, a hol bármely hivatalos közegnek speciális visszaélése a háznak cognitiója alá kerülne, a dolgot annak legszigorúbb oldaláról felfogni, mert tudom, hogy ezzel a válaszszal fogunk találkozni. Nagyon kevés az a szembeötlő eset, az a, részint a dolog természetében fekvő, részint mesterséges, csinált homályon keresztül törő eset, a mely mint olyan, a háznak cognitiója alá kerül. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső balon.) Senki sem mentheti fel magát tehát annak mérlegelése alól, vájjon a kormányzat ezen a téren általánosságban teljesíti-e kellő éberséggel, a kellő erélyességgel kötelességét. Es azért egészen igaza van Beőthy Ákos t. barátomnak, midőn beszéde végén azt mondotta, hogy ha a nemzeti erkölcsöket regenerálni akarjuk, akkor mindenekelőtt a politikai rendszerben szükséges változtatás, (É'énk helyeslés a bal- és szélső balon) nem azért, mintha ő ezzel bárkivel szemben hivogatást akart volna kifejezni ezen. vagy bármely más padokra, hanem azért, mert ezzel figyelmeztetni akart arra, hogy annak a kérdésnek mérlegelése elől, vájjon a kormányzat megteszi-e a maga kötelességét az állami élet minden functiójában az erkölcsi tisztaság fentartása körül, vagy nem mulaszt-e e tekintetben, senki ki nem térhet. (Élénk helyeslés a balés szélsöbalodalon.~) És ha azon tapasztalások után, a melyekre röviden ráutalni bátor voltam, arra a meggyőződésre kell jutni, hogy a kormányzat e téren kötelességeit a kellő éberséggel és erélylyel nem teljesíti, akkor igenis alapos az a következtetés, hogy itt nemcsak arra van szükség, hogy a honpolgárokat tanítsuk az állam iránti kötelességérzet nagy obb mértékére — a mire én csekély erőmhöz képest mindenkor kész vagyok részt venni (Helyeslés balfélől.) — hanem az is szükséges, hogy a kormányzatot szorítsuk az ő kötelességeinek erélyes gyakorlására. (Hosszan tartó élénk helyeslés és tetszés a bál- és szélső baloldalon.) Én, t. ház, azon objectiv indokoknál fogva, melyeket maga az ügy érdeméből Beőthy Ákos t. barátom levont és a melyekhez én hozzácsatlakozom, a szóban forgó intézkedés azon exasperatióját, melyet gr. Andrássy Gyula t. barátom proponál, már csak azért sem fogadom el, mert annak elfogadása által egy conclusiót vonnánk le,
