Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-142
336 142. orszíígosHlés november 29-én, csütSrtöfcön. 1888. t. ház, hogy ők megérdemlik e jogtalan cselekmény megtorlását? Nem más, mint hogy büntetés szabatik reájuk. És mi az, midőn az állam egy büntetendő cselekményre annak elkövetése előtt még meg nem állapított büntetéseket mér? Nem más, mint büntető törvényeknek és intézkedéseknek visszaható erővel való felruházása. És midőn az egyesektől ethicai czélok figyelembe vételét követeljük, megtudjuk-e és megtudja-e a t. képviselő ur az állam ethicíii czéljával és rendeltetésével egyeztetni, hogy egyesekre oly büntetéseket mérjen, melyek a cselekmény elkövetése előtt fenn nem állottak, oly büntetést alkalmazzon most utólagosan az állam egy cselekményre, mely által az állam a bűnös cselekvényt elkövetőnek összes jogait confiscálja. Én, t. képviselőház, azon intentióhoz, melyet magam is nemesnek és helyesnek tartok, hogy követeljük meg az egyestől az erkölcsi eljárást s az ethicai szabályok követését, hozzáfűzöm még azt is, hogy a mint az egyestől megkívánja ezt a, t. képviselő ur, azt én megkövetelem az államtól is s megkívánom, hogy az se sértse meg az ethicát és a jog szabályait. Minthogy itt két ethicai sérelemről lehet szó, én a nagyobbat, tudniillik az állam által elkövetendőt a kisebb sérelem megtorlása kedvéért el nem fogadom. (Helyeslés a szélső báloldalon.) Lehetne még hosszabban, részletesebben, bővebben is indokolni, hogy miért nem járulok hozzá a t. képviselő ur indítványához. (Halljuk! Halljuk!) De én tisztelettel viseltetem a t. ház türelme iránt és nem akarok azzal ily késő órában visszaélni. Azért csupán indítványomnak és módosítványomnak rövid indokolására szorítkozom. (Halljuk! Halljuk!) Én igenis elfogadom azt az alapot, a melyen a törvényjavaslat áll. Elfogadom tudniillik azt, hogy lehetnek kivételes esetek, a midőn az adóbevallás, illetőleg az adó alá vont jövedelem nem képezheti helyes egyenértékét az illető jognak, a midőn tehát meg kell engedni a félnek, hogy jogának értékét, jobban mondva nem is értékét, csak jövedelmét törvényes bizonyítékokkal mutathassa ki. Ezt az alapot én elfogadom. Csakhogy részemről, t. ház, ennek az alapnak praecis kifejezését a törvényjavaslat szövegében nem találom fel. Nem találok benne három dolgot (Halljuk!) Először is a törvényjavaslat e bizonyítékok elfogadhatásának mérlegelését mindig az eljáró közegekre bizza. Ugyanis csupán oly bizonyítékot fogad el, melyhez az illetékes pénzügyi hatóság részéről „kétely nem fér". Én, t. ház, ilyen bizonyítékot nem ismerek, hanem ismerek törvényes bizonyítékokat. Én nem kívánom, hogy más, mint törvényes bizonyíték elfogadtassák. De azt igenis kívánom, hogy mindenki, a ki jogát másokkal szemben érvényesíteni birja ezen eszközökkel, érvényesíthesse ezen eszközökkel jogát az állammal szemben te, (Helyeslés a ezélsö baloldalon.) Én a pénzügyi hatóságok arbitriumára, hogy ugy mondjam, tetszésére és önkényére ezen bizonyítékok mérlegelését korántsem biznám, hanem kívánnám, hogy a törvényes bizonyíték használata kivétel nélkül fogadtassék el és alkalmaztassák. A másik vonatkozik az időre. A törényj avaslatban a törvénye 4 ? bizonyíték felhasználhatása szerintem igen rövid időhöz van kötve, mindössze 3 hónaphoz. Már, t. ház, egy századokig fennállott jog megszüntetésénél az egész lebonyolítási műveletet rövid pár hónap alatt keresztülvinni akarni, nem más, mint a dolgok erőszakolása. Nem mondom én, t. ház, hogy sokáig tartassanak függőben e kérdések; de viszont azon lehetőséget, hogy ez a művelet a polgárok jogos érdekeinek megvédésével, teljes alaposság és igazságossággal hajtassák végre, semmiféle más tekintetnek feláldozni nem óhajtanám. (Helgeslés a szélső baloldalon.) Ennélfogva az a véleményem és az lenne második módosításom, hogy a törvényes bizonyítékok felhasználása az eljárás egész folyamán minden korlátozás nélkül megengedtessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) És végre, t. ház, a harmadik, melyet szintén szerettem volna bővebben indokolni, mert csakugyan bővebb indokolást igényelne, (Halljuk!) de melyet az idő előhaladottságára való tekintettel, csupán pár szóval fogok előterjeszteni, csaknem ellenkezője az ellenindítványnak. Ez egy általános, szerintem törvényes és jogi szempontból egyedül elfogadható elv alkalmazása. (Halljuk!) Én kívánom azt, hogy minden adó-eltitkol ás megbüntettessék ; kívánom, hogy senki azon törvényes következmények alól, melyeket a törvény megszab, ki ne,menekülhessen. De semmiféle újabb büntető cselekményeket, rendszabályokat a múltban elkövetett bűncselekményekre felállíthatónak nem tartok. Én azt mondom: az adó-eltitkolásokra ott van a törvény, tessék ahoz folyamodni, tessék azt alkalmazni. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A mely bűncselekményekre a fennálló érvényes törvények büntetést megállapítanak, tessék ezen elkövetett bűncselekményre azokat alkalmazni. De a mily mértékben jogosulatlan volna, t. képviselőház, a jog elconfiscálásával tüntetni azon cselekvényeket, ép ugy jogtalan volna bármiféle nagyobb szabású és nagyobb mérvű büntetést azokra kimérni, mint a milyent a törvény azon bűncselekvény elkövetése előtt azokra megállapított. Ennek következtében 3-ik irányú módosítványom az, miszerint az ilyen btíncselekvények elkövetésénéi hivatkozás történjék a töryényre és világosan fejeztessék ki, hogy ezen bűncselekvények a törvény értelmében és a törvény világos szavai szerint sujtandók és büntetendők. De minthogy ezen 3 kérdés annyira lényegét
