Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-142

142. országes ülés november 29-én, esätírtökiin. 1888. 333 tönéből és jóindulatából valami nagylelkűt cselekszik. Hogy tartsam én az adófizetést erénynek, mikor hátam mögött áll az executor, fenyeget és egész vagyonom biztosítékul szolgál arra, hogy rajtam végrehajtja azt az „erényt" ! Ha a nemes gróf az erénynek lelkes védelmezője akar lenni, én üdvözlöm őt; de hány hamis vallomás van, melynek következtében megbukik az erény! Tessék ott a hamisan vallót sújtani megvetésével! Hányszor hallunk hamis híreket, melyek megtámadják a férfiú becsületét, tessék ezeket a rágalmazókat üldözni, én követni fogom. Hányszor halljuk, hogy a hazát, a nemzetet rágalmazzák, a nemzetnek erényeit, erkölcseit kétségbe vonják, méltóztassék ott ránk apellálni, mert mi az erények útjára követni fogjuk; de ne tessék, kérem, erkölcsről beszélni ott, a hol erkölcsről szó nem lehet, sőt a hol az eltitkolásnak van mentsége olyan, a milyen egy államban sincs, (Ugy van! a szélső baloldalon) Nem rég múlt el az az idő, a midőn egész Magyarorózágon az volt a tanítás a Bach- és Schmerling korszakban: meg kell tagadni az adófizetést, el kell titkolni mindent; most azt hiszik önök, hogy egy pár esztendő alatt a népet más erkölcsökre, más erényekre szoktatjuk, mint a milyenekre egy pár évtizeden keresztül betanították ? (Elénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) És most, mikor, kérem, sokkal több adót kell fizetni! (ügy van! a szélső baloldalon.) Nem helyeslem, hogy valaki eltagadja, nagyon tisztességtelennek tartom, ha valaki becsületszavára hazudik; de, bocsánatot kérek, akkor ne csak az adóbevallásoknál való hazudozásokat tessék üldözni, hanem üldözzék azt is, mikor előáll valaki s azt mondja, hogy ennek a ministeri palotának a telke kerül ennyibe és akkor, a mikor mondja, tudja, hogy nem kerül annyiba, tessék ezt is üldözni! (Élénk helyeslés és tetszés a szélső baloldalon.) Ne csak azokat kelljen üldözni, a kik az adóbevallásnál károsítják meg az államot, hanem méltóztassék azokat is sújtani, kik ezen adó felhasználásánál károsítják az államot! (Ugy van! Élénk tetszés a szélső baloldalon.) Tessék a sinecurák eltörlésére gondolni, tessék a tékozló és hiábavaló kiadások megszüntetésével foglalkozni! (Élénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Legyen meggyőződve a t. képviselő ur, hogy ha az ország népe látja azt, hogy minden adóforint és krajczár, a mely vére és verejtéke, helyesen és igazságosan és csak a szükséghez képest használtatik fel, meg fog érkezni az egyik erény láttára a másik is, hogy az államot senki sem akarja megkárosítani. (Hosszas élénk helyeslés és tetszés a szélső báloldalon.) S mikor, t. ház, azt látjuk, hogy százezerek pocsékoltatnak el választások alkalmával, (ügy van! Élénk tetszés a szélső baloldalon.) mikor azt látjuk, hogy teljesen képtelen emberek azok, a kiket nem választás utján, de kinevezéssel protectiók utján hivatalokba és állásokba juttatnak, részint azért, a miért a nemes gróf mondotta, hogy igen sok gyermekük, vagy igen sok adósságuk van: akkor az az ember, a ki verejtékével keresi a kenyeret, sokszor egy hamis következtetéshez jut, a melyet én nem helyeslek, de a melyet menthetőnek tartok, tudniillik, hogy azt mentse meg a maga részére, a mit meg tud menteni, mert ugy is hiába való fizetni., a deficit elnyel mindent, (ügy van! ügy van ! a bal- és a szélső baloldalon.) De azt mondja a t. képviselő ur, hogy becsületszavukat adták és azt valótlan dologra adták. Vették-e feltétlenül döntőnek az aláirt becsületszót? Nem. Ismernie kellene azt az infamis eljárást, mely az adókivetésnél existát. Megtörténhetik akárkivel, hogy becsületszóra, valaki az igazságot vallja be s az adófelügyelő azt mondja: nem fogadom el 200 írttal, 500 írttal több. (Ugy van! ügy van! a szélső baloldalon.) És mit tartalmaz a 10-ik §.'? Azt, hogy már most vagyonát fogja elveszíteni az, a ki például nem vallott be semmit sem. Tisztességes emberrel egyszer történik csak meg, hogy valahol kitegye magát annak, hogy becsületszavában kételkednek, másodszor nem. Midőn behozták a becsületszó alatt való adóbevallásokat, igen sok ember őszinte bevallást tett. Erre az adókivető bizottságban tárgyalták, hogy vájjon az ő becsületszó alatt tett bevallásánakrnitelt adjanak-e vagy sem. (ügyvan! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) De akkor sok tisztességes ember azt tette, hogy nem vallott be többé semmit, (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) hanem azt mondta: tessék az uraknak kivetni annyit, a mennyi tetszik, de én nem vallok be semmit, mert becsületérzésem nem engedi meg, hogy midőn egy ív papirosra aláirtam nevemet, hogy akkor megtűrjem, hogy bármely segédfogalmazó az én becsületszavamban kételkedhessek. (Ugy van! Ugy van! a bal- és a szélső baloldalon.) És mi foglaltatik a 10. §-ban? Elég, hogy az az ember, a ki igy járt el és semmit sem vallott be, midőn megkapta a megszólitást, elég, hogy most sújtva legyen, jólehet azért nem vallott be semmit, mert nem akarta magát kitenni annak, hogy becsületszavában kételkedjenek. Ha az erkölcsi alapot akarják követni, a melyre itt hivatkozás történt, ne kezdjük ezen erkölcsi politikát itt, a mi az adókivetéssel függ össze. (Helyeslés balfelöl.) Hiszen nincsen nap, midőn ne nyilnék alkalom arra, hogy erköícspolitikai tekintetben határozott álláspontot kelljen foglalni. Ahol annyi vétkező van, mint az adóbevallásoknál, az ember nem mérhet saját becsületességévé! embertársaival szemben, hanem elnézőnek kell lennie, irgalmat kell gyakorolnia és az általános mérték szerint