Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-142
326 142. országos ülés november 29-én, csütörtökön. 1888. szólalásaira, melyeket a gróf Ápponyi Albert kép viselő ur által benyújtott módosítványra elmondottak. (Halljuk!) A t. államtitkár ur azt mondja, hogy a 9-ik szakaszban fenn van tartva az az optio, mely szerint az a község, mely 1882-től fogva váltotta meg a kincstártól a regálét, hogy ezt vagy azt választhatja, hogy a jövedelem alapján adassék neki kárpótlás, vagy a vételárt tartozik elfogadni. Méltóztassék kérem a 9-ik szakaszt bárkinek is elolvasni, hogy képes-e abban ezen optiót megtalálni. A 9. szakasz világosan azt mondja, hogy ha a jogosult 1882. január 1-je óta szerezte meg a jogot az államtól, ez esetben a vételár képezi a váltságösszeget. Egy szó sincsen az optióról e tekintetben. Erre vonatkozólag más intézkedést érvül felhozni lehetetlen s teljesen áll az, a mit gróf Apponyi t. képviselőtársam mondott, hogy itt az igazságtalanságnak oly nagrans esete forog fenn, mely csakugyan érinti az állam tekintélyét. Az 1882-ik év óta igen számos község a kincstár biztatására vette meg a regálét. A vételár, melyért megkapták, számos esetben meglehetősen fel volt csigázva. Az e miatt felvett kölcsönök tetemes áldozataikba kerültek az illető községeknek. Rendszerint fővárosi pénzintézetektől úgynevezett községi kölcsönöket kellett fölvenniök; ezeket az illető intézetek bizonyos árfolyam mellett adták, melyből a községekre nem csekély veszteség hárult. Ily körülmények között, t. báz, teljesen áll az, hogy az állam kétszeres veszteséggel sújtja e községeket. Először, mert lehetetlenné teszi rájuk nézve, hogy a veszteséget a kezelés által idő folytán pótolhassák; másodszor, mert készpénz helyett oly kötvényeket ad nekik, melyeknél a veszteség a ministerelnök urnak a bizottságban tett nyilatkozata szerint is legalább 10% lett. Mindezek után én azt hiszem, hogy azok az érvek, melyeket a beadott módosítvány ellen a t. államtitkár ur felhozott, egyáltalán nem állhatnak meg. Ennélfogva én a magam részéről is bátorkodom a módosítványnak elfogadását ajánlani. (Helyeslés balfel'dl.) Éles Henrik! Csak egy rövid megjegyzést kívánok tenni (Halljuk!) gróf Apponyi Albert ur indítványára. Ezt is csak azért teszem, mivel magamnak is, mint a ki a kormány javaslatát támogatom, részem van abban a vádban, mintha azon eljárás, (Zaj.) hogy a kormány azon regalejogoknak megváltásának is, melyek az államtól nem ugyan készpénzben, hanem czímletekben vásároltattak, megadja az egyenértéket, — nem volna egészen tisztességes. Erre nekem az a megjegyzésem, hogy nem áll, mintha az állam nem adná meg azt az árt, a melyet kapott; az állam megadja, csakhogy nem azonnal készpénzben, hanem bizonyos idő múlva. És az államnak abból, hogy czímletekben fizeti a megváltás árát, semmi nyeresége nincs; ha tehát sújtja is az illetőt, azért nem lehet mondani, hogy ebből az állam hasznot huz. Ennélfogva én gróf Apponyi Albert képviselő ur határozati javaslatát el nem fogadhatom. (Helyeslés jobbfelöl.) Thaly Kálmán: T. ház! {Nagy mj. Élénk felkiáltások! Eláll! Halljuk !) Én is csak néhány szóval kívánok ezen vitához járulni. (Folytonos saj ! Halljuk!) Igen sajnálom, hogy a t. ház türelme annyira ki van merülve, de kötelességemnek érzem az igen t. ministerelnök ur és a t. államtitkár ur nyilatkozataira néhány rövid szóban válaszszal szolgálni egy képviselőtársam helyett, a kit e szakasznál a szólás joga már nem illet meg, Nevezetesen a Békés városa regale-jogának megváltására vonatkozólag Irányi Dániel igen t. képviselőtársam által felsorolt adatok tekintetében a t. ministerelnök ur és a t. államtitkár ur azt az ellenvetést tették, hogy olyan nagy helynél, mint Békés városa, a helypénzszedés joga bizonyára jelentékeny jövedelmet hoz és a megváltási összeg kamatjának igen tekintélyes részét képezi. Hogy erre nézve az aránynyal egészen tisztában legyünk és annál inkább megvilágítva álljon a t. ház előtt, hogy az, a mit irányi t. képviselő ur Békés városára és a vele hasonló irányában lévő városokra nézve kért, valóban helyes és méltányos, bátorkodom számszerű adatokkal szolgálni/s e végből szólaltamis fel. Tudniillik az utolsó 10 évi átlag az italmérési jogért 5,860 frivolt Békés városában, a helypénzszedési jogért 996 frt, az összes tehát 6,856 frt, vagyis a helypénzszedési jog az egész összegnek csak körülbelül 1 I 1 részét képezi. Valójában tehát aránylag oly csekély Összeg, mely épen nem teszi indokolttá a t. ministerelnök ur és államtitkár ur amaz ellenvetéseit, a melyekkel ezen felszólalás ellen éltek. Csak ennyit akartam megjegyezni, különben pártolom alternative mindkét módosítványát Irányi Dánielnek. (Helyeslés a ssélsö baloldalon.) Elnök: T. ház! Szólásra senki sincs felírva, ha tehát szólani senki sem kíván, a vitát bezárom. Tisza Kálmán ministerelnök, mint pénzügyminister: T. ház ! Egy pár rövid szót kénytelen vagyok mondani. Nem szólok az előbbi módosítványokhoz, mert azokra nézve a vita folyamában már nyilatkoztam, de szólanom kell azokhoz, a mik legújabban elmondattak. Mindenesetre G-aál Jenő képviselő urat nagyon kérem, hogy egy törvényjavaslatot, a mely oly régen közkézen forog, méltóztassék egészében elolvasni. Mert igaz, a 9. §-ban azt nem leli, de megleli nem is egy hátralévő szakaszban, de egy előtte levőben, a 4. §-ban, a mely kimondja, hogy ezen megváltási mód is csak akkor alkalmaztatik, ha az illető kívánja. Bizonynyal igen helyes módja volna a
