Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-140

140. országos ülés november 27-én, kedden. 1888. 275 Temesvár város egyedül, mindenesetre teljes mél- ; tánylást és megoldást kivan. A dolog ugy áll, hogy Temesvár városa és esetleg azok a többi városok saját kizárólagos regale-jogosítványukat részletenként eladogatták. Hiszen ez nem egyetlen eset a maga nemében. Hiszen más tulajdonos is eladhatta ; a nemesi jogon biró regaletulajdonos is eladhatta fele részéi: s töredékeit. Az igen természetes, hogy a vásárló, a ki ezen töredéknek tulajdonához jutót, teljes kárpótlást kap ugy, mintha a tördelés, részletezés meg nem történt volna. Méltóztassék tehát Grreesák képviselő ur megnyugodni, hogy Temesvár városa megkapja azt a tőkét, melynek jövedelmét ma is élvezte és az egyes tulajdonosok is megkapják váltságértékét azon jogértéknek, melyet eddig élveztek. Ez a kérdés oly tisztán és világosan van megoldva, hogy erre nézve még csak a kételynek árnyéka sem foroghat fenn. Most engedje meg a t. ház, hogy egy alárendelt, kis kérdésben tegyek indítványt. Mohay Sándor t képviselő ur előterjesztette már első felszólalásában, hogy a iOVo-os levonás nincs egész határozottan általánosítva ugy, hogy kétely ne merülhetne fel arra nézve, hogy a 10%-os levonás a jövedelemből ott is helyt foglal-e, a hol a jövedelem kivételes leszámításának módjai fogadtattak el, mint pb a városoknál a zárszámadások az adófelügyelő által kimutatott többletjövedelemnél, valamint az egyesek által kimutatható jövedelmi többletnél. Erre nézve Mohay Sándort.képviselő ur olyan módosítást nyújtott be, a melyet alapjában, intentiójában pártolok, azonban egy kis hiányt látok benne. Mohay Sándor t. képviselő ur módosításában ugyanis csak azt kívánta, hogy az uj alineában a 7., 8. és 10. §§. esetei említtessenek fel. Én ugy találom, hogy az 5. és 6. §-ban eontemplált kivételes jövedelmi megállapítások is teljesen olyan természetűek, a melyekre nézve a jövedelemből 107,-os levonásnak van helye. Én tehát arra kérem a t. házat, méltóztassék Mohay Sándor módosítását, melyet pártolok, oly módon elfogadni, hogy abban az 5. és 6. §. is idézve legyen. Elnök: A módosítás fel fog olvastatni. Szathmáry György jegyző (olvassa a módosítás). Madarász József jegyző: Thaly Kálmán! Thaly Kálmán: T. ház! A háznak, sőt — mondhatjuk — a nemzetnek egyik, mindig örömmel hallott classicus szónoka, a kinek erős jogérzetét és nemes, ideális ezélokért lelkesedni tudó szellemét hangoztató felszólalását rég nem volt szerencsénk hallani e házban, a most fenforgó ügyben a törvényjavaslat ezen szakaszánál felszólalván, nagyon figyelemre méltó indítványt adott be. Én azok közé tartozóul, a kik nem a rideg fiscalitas szempontjából fogják fel e törvényjavaslatot, hanem teljes mértékben találkozom azzal a felfogással, melyet Horvát Boldizsár t. képviselőtársam megjelölt, mint a leghelyesebb nemzeti irányú felfogást, mely kell, hogy alapul szolgáljon ezen törvényjavaslat intézkedéseinek megitélésénél. T. képviselőtársam rámutatott városainkra, mint a magyar államnak leendő — már most is, de még inkább leendő — culturfejlesztőire és fentartóira. Én is ezen focusokban s a fővárosban mint főfocusban látom legfőkép nemzetünk, a magyar állam fejlődésének biztosítékát. Sokszor elmondatott e házban, de a kérdéssel szorosan összefügg, hogy nemzetünk, ha feladatát megoldani akarja, e geographiai helyzeténél fogva arra utalt országban a eulturát nyugat felől kelet felé kell terjesztenie. Ha nem bírjuk és nem fogjuk birni a jövőben a szomszédságunkban lakó népelemeket magasabb műveltségükben felülmúlni, akkor az állam nem fogja feladatát teljesíteni, akkor a nemzet elfog pusztulni. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Az az osztály, mely 800 éven keresztül fenntartotta a magyar államot, a változott viszonyok következtében a rohamos átalakulások miatt nagy változásokon ment keresztül, az az osztály többé nem az, mely régen volt; a hatalmi kör kiesett kezéből. Azonban hol keressük helyette a középosztályt, mely hivatva van amannak helyét pótolni, másutt, mint az élettől pezsgő városi elemekben? (Ugy van! a sMsőbaloldalon.) Ott keresem én az élet leglényegesebb elemét, mely ép oly hazafias, mint a régi, a feladatát hazafias szempontból kifogástalanul betöltő volt nemesség; de egyszersmind talán takarékosabb lesz annál, talán a rendszeresebb munkához jobban hozzá fog szokni és hozzá is szokott már, mint az imént említett sok jeles tulajdonsággal biró amaz osztály tagjai, mely osztályról hálásan fognak megemlékezni nagylelkű tényeiért és hazafiságáért s épen azért, hogy hálásak legyünk, arra kell törekednünk, hogy méltó utódot állítsunk helyébe, ezt pedig sehol nem leljük másutt, mint a polgári elemben. Ezért helyesen monda Horvát Boldizsár igen t. képviselő ur, hogy veszélyeztetve lenne a városok culturalís fejlődése a törvényjavaslat által, mely a városokat és azok polgárait nevezetes jövedelmi fejlődés forrásától fosztaná meg, ha igy fogadtatnék el, a mint benyujtatott. Bokross Elek képviselő ur reflectálván most Horvát Boldizsár képviselő ur indítványára, annak ellenében azt hiszi, hogy a jelen törvényjavaslat mindenben igazságosan elégít ki minden igényt és azon — szerintem téves — felfogásban van, hogy az indítványozó képviselő ur indítványa tán egyes városnak, névszerint Temesvárnak speciális viszonyaiból indul ki. Én ugy tudom, hogy az országnyugati részétől, Pozsonytól Soprontól le a déli részig Temesvárig és viszont Debreczenig, igen sok nevezetes mívelödési focus, sok jelentékeny városa van 35*