Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-138

236 188- «rsí!ás»os ülés november 24-én, szombaton 1888, lesztési járulékot fizetni azon 40 vagy 50 évre, a mennyire a lebonyolítás ideje kiterjed s nem úgy, mint magánbirtok, de mint községi birtok, a regale úgy, a mint volt, megmaradjon. De én ezt nem akartam először azért, mert nem akartam a regálét oly állapotban, mint volt, 40— 50 évig törvényileg megörökíteni. Ez az egyik. A másik az, hogy ne nézzük Magyarországnak csak nagy, vagyonos, népes községeit, nézzük az apróbbakat is és ne nézzük azokat, a melyekben esetleg — mert még nem jár együtt nagyközség s regale-jövedelem nagysága — a regale értéke aránylag igen nagy; tehát nekik kellett volna azon aránylag igen nagy összegeket a nyakukra venni és meg vagyok győződve, hogy, tekintettel még arra is, hogy a regale jövedelmezősége változik a forgalom és más viszonyokhoz képest, az ország községeinek igen nagy, talán nagyobb része igen rövid idő alatt azon helyzetbe jött volna, hogy nem lettek volna képesek a költségeket fedezni; és miután maguk vagyonilag megromlottak, a terhek végre is az állam nyakára hárultak volna. (Igás! ügy van! a jobboldalon.) Es ne tessék azon illuisóban lenni — én is tudom azt, hogy egyes községek és nagyobb része azon községeknek, melyek a regálét megvették, sokkal nagyobb mérvű jövedelmet húztak belőle. De kettőt ne feledjenek el a képviselő urak. Az egyik az, a mit, midőn én az enquétben és másutt is mondottam, sokan tagadnak, de a mi azóta, a mióta a dologról beszélünk, ténynek bizonyult: hogy azon vételek részben nagy kamatú jövedelem alapján számítva történtek, azaz, mert a vételár a jövedelemnek nem 20-szorosában, hanem 10 — 12, legfeljebb 14-szeresében állapíttatott meg; legnagyobbrészt igen olcsón vettek az államtól is és magánosoktól is. A másik pedig az, hogy hozott a regale a községeknek nagyobb jövedelmet azért, mert a községeknek érdekükben levén magas haszonbért Yenni, a mig nem az ő érdekük volt, lanyhán vették a regale-szabályok megtartását, azontúl pedig nemcsak teljes szigorral, de minden szabadabb mozgás tökéletes elnyomásával értékesítették ezen jövedelmet. Ily esetekbenigen jól jövedelmezhetett. De kísértsék meg megkínálni őket, hogy ne kapjanak kárpótlást, törültessék el a regale és tartozzanak beérni a saját területükön csak ezen italmérési adóból bejött összegekkel s jót állok érte, mind meg fognak szökni propositiójuk elől. (Igaz! ügy van! a jobboldalon. Ellcnmondások balfélöl) És még egyet ne méltóztassanak elfeledni, midőn községekről, községek érdekeiről beszélnek és ez az, hogy a regale-kárpótlásból községeinknek igen csekély része kap — a positiv számot meg nem tudnám mondani — de azt hiszem, nem mondok keveset, ha azt mondom, 200 község kap kárpótlást. Mert van a törvényhatósági joggal biró városoknak, van a rendezett tanácsú városok egyrészének is — mert mindeniknek nincsen, ezek közül sok megvette, azért birja, van ezentúl más községeknek is, mert megvették, de ezekkel szemben áll azután az ország községeinek ezre és ezre, melynek nincsen regáléja. Már most azt mondani: a községek érdekében adjunk nagyobb kárpótlást azon eddig is szerencsésebb helyzetben volt községeknek, melyek regálét birván, kapnak kárpótlást, de menjünk azután esetleg a kellő mértéken túl, ha az állam fizet, tehát fizessen rá valamennyi többi község, mind a 8 ezer, talán 150—200 miatt, ez ismét nem a községek érdekében volna és nem szabad ezen kisebb számú községek miatt a községek nagy tömegét megterhelni. (Helyeslés a jobb oldalon.) Refleetálnoin kell még itt a községek kérdésénél arra, a mi mondatott, Szabadkát hozva fel például, hogy a városok vasutat építenek, a vasutak folytán nő a regale-jövedelem s most a miért ők áldoztak, annak hasznát elteszi az állam. Hogy lehet ilyet mondani, t. ház? Én tudom, hogy egyes városok maguk is áldoztak egyes vasutak létesítése érdekében. De vájjon a budapest-zimonyi vasút költségéuek az a 200,000 frt mennyi százalékát teszi? Azt hiszem, hogy az elenyészőleg csekély, majdnem semmi. Ha tehát avasát növelte a város regale-jövedelmét, akkor a város, mondjuk, egy százalékkal, az állam pedig 99 százalékkal járult annak a jövedelemnek emeléséhez. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) És épen ez, hogy az állam által létesített vasutak növelik a városok forgalmát és növelték ez által jövedelmeiket, nemcsak a regálé, de más jövedelmeknél is, igazolja azt, hogy bármennyire tiszteli és becsüli is valaki hazánk városait, túlzó követeléseiknek még velük szemben is határvonalat kell szabni. (Élénk helyeslés jobbfelöl.) T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Lesz alkalom valószínűleg a részleteknél is sokról beszélni, a miről most szólni akartam, de melyeknek egy részét most elhallgatom. Csakis két tárgyról kívánok most szólani. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy igen szépen hallottam kifejteni,mi a különbség a magánosok és városok jogai közt; hallottam kifejteni, hogy a magánosok kötelezettségei, melyekért a jogokat kapták, megszűntek, a városokéi pedig fenállanak, sőt miután népességük gyarapodik, közigazgatási teendőik is szaporodnak. Erre csak annyit kívánok megjegyezni, hogy a népesség szaporodása, ha emeli is a városok közigazgatási terheit, de egyúttal emeli a regálén kivül azoknak más jövedelmeit is ; tehát ez indokul nem hozható fel arra nézve, hogy ők a regale megváltásánál kedvezőbb elbánásban részesüljenek. (Helyeslés jobbfelöl.) De meg kívánom jegyezni még — mert ez is általánosittatott a rendezett tanácsú városok és községekre nézve —