Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-138

220 188. országos ülés november 24-én, szombaton. 1888. fogadtuk egyfelől, midőn másfelöl a tiszta adóalaptól eltértünk és megengedtük annak bizonyítását is, hogy valaki több jövedelmet élvezett, mint a mennyi után adót fizetett, akkor a legfontosabb intézkedési jogot a pénzügyminister kezéből kivenni, azt hiszem, nemcsak nem helyes, de méltányos eljárás sem volna. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Áttérek most, t. ház, a városok kérdésére, mely a képviselőházat tüzetesen foglalkoztatta. (Halljuk! Halljuk!) Bátor voltam én magam kifejteni, hogy a jog eredete és forrása egyfelől, másfelől a jog czélja és rendeltetése más volt a városoknál, mint a magánosoknál; de azt nem lehet tagadni, t. ház, hogy a jog tartalma és benső mivolta egy és ugyanaz. Ugy a kormány, mint a bizottság tekintettel volt a városok helyzetére, tekintettel volt többféle intézkedésekkel, de különösen azáltal, hogy a participatio elvét elfogadta s a törvényben biztosította; sőt a ministerelnök ur minapi felszólalásában egy lépéssel tovább ment és készségét jelentette ki arra, hogy a participatio egy bizonyos százalékkal, mely eddig csak a zárt és a törvényhatósági joggal felruházott városokra volt kimondva, a rendezett tanácsú városokra és azon községekre is kiterjesztessék, melyek önálló italmérési joggal birnak. A bizottság azon alapnézetből indult ki, hogy minden méltányos érdek annyiban kielégítésre találjon, a mennyiben az az államnak pénzügyi megterheltetésével és ezen törvényjavaslat pénzügyi eredményének koczkáztatásával nem jár és minthogy a t. ministereluök ur nyilatkozata ily koczkázattal tényleg nem jár, mert csak a többletből részesíti őket: én ezen nyilatkozatot örömmel üdvözlöm. (Helyeslés jobbfelöl.) És ha Szilágyi Dezső t. képviselő ur a kormányhoz fordulva, azt méltóztatott mondani, hogy ha bizik a kormány e javaslatának pénzügyi eredményében, akkor a 15% fix százalékot elvállalhatja; akkor én megfordítanám a dolgot és azt mondanám, hogy a kik biznak a városok fejlődésében és emelkedésében és biznak abban, hogy azok ezen jövedelme s ezzel együtt az állam jövedelme is emelkedni és szaporodni fog, azok meg vannak győződve arról is, hogy ez nem lesz mézes madzag, a mint b. Kaas Ivor képviselő ur magát kifejezni méltóztatott, hanem ez a városok, községek háztartásának egy nevezetes factora lesz. (Ugy van! jobbfelöl.) Szilágyi Dezső igen t. képviselő urnak méltóztatott megkülönböztetést tenni a városok és magánszemélyek közt. Hogy, t. ház, van több rendbeli különbség, ezt nem is tagadom: de egy különbséget mégis ki akarok emelni és ez az, hogy a mig ezen üzletet illetőleg a magánosokkal szemben ezen törvényjavaslattal az állam elvégezte a maga dolgát, addig a városokkal és községekkel az állam ezentúl is száz meg száz kapocscsal marad összekötve és hogy ha az derülne ki — a mit nem gondolok — hogy ezen törvényjavaslat oly káros és veszélyes a városokra és községekre nézve, mint azt jelezni méltóztattak, akkor a kormány egy vagy más alakban fog módot találni arra, hogy ezek jövője meg ne akasztassék. (ügy van! jobbfelől.) Örömmel veszem t. ház, tudomásul gr. Apponyi Albert képviselő ur azon nyilatkozatát is, hogyha látná, hogy a financiális eredmény nem felel meg a helyzetnek, hogy az a remélten alul marad, az adótételek fokozását a maga részéről hajlandó lesz támogatni. Méltóztassanak ezek után megengedni, hogy b. Kaas Ivor képviselő urnak még csak két állítására renectáljak. (Halljvk! Halljuk!) Az egyik az, hogy a képviselő ur jónak látta a házadómentességéből itt Budapesten a kormány ellen kovácsolni fegyvert. Azt méltóztatott ugyanis mondani a t. képviselő urnak, hogy: Kimondom, hogy az új házaknak általános és hosszú időkre terjedő adómentessége megfosztja a várost a házak után járó községi pótlékoktól." (Halljuk! Halljuk!) Igaz t. ház, hogy ez tény, de korántsem oly evidens tény, mint a t. képviselő ur gondolni méltóztatik, mert a képviselő urnak czélszerííbb lett volna itt megkülönböztetést tenni, mint általában új házakról és az új házak általános és hosszú időre terjedő adómentesség'éről beszélni. (Ugy van! jobbfelől.) Budapesten kétféle új házak vannak. Vannak oly új házak, a melyek nem azokon a bizonyos nagy forgalmi vonalakon ópítvék, a melyekről a törvényhozás külön intézkedett. Ezek 15 évi adómentességet élveznek az államtól, de a községi adót fizetik. B. Kaas Ivor: Az Andrássy-úton, a körúton és Budán. Barányi Ignácz előadó: Ezt at.képviselő ur elhallgatni méltóztatott. A másik, t. ház, a 30 évre szóló adómentességek kérdése. De midőn a községi háztartás ez által elesik bizonyos jövedelemtől, az állam négyszer annyitól esik el. (Ugy van! Ugy van! a jobboldalon.) Ezt méltóztassék kegyesen tudomásul venni. (Tetszés a jobboldalon.) S hozzá teszek még egyet, t. ház, (Halljuk!) azt,hogy erre nézve sem áll teljesen és feltétlenül az az elv, a melyet a képviselő ur felállítani méltóztatott, mert ezek a 30 évig adómentes házak is csak 15 évig vannak mentesítve az állami és községi adó alól, de a községi adót az államadónak egy kisebb mértékével együtt a másik 15 évben fizetik. (Ugy van! Ugy van!) Ezen adómentességeket kiemelni és hangsúlyozni a sérelmek közt mindenütt lehet B. Kaas Ivor: Nem mint sérelmet hoztam fel, c«ak constatáltam a jövedelemhiányt.