Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-137

187. országos ülés november 28-ftn, péiitakou. 1888. 207 nem azt kérik, hogy velük külön és jobban bánjanak, hanem legalább azt akarják elérni, hogy a között, a mit kárpótlásul kaptak és azon actualis utolsó jövedelem között, a melynek fonala kezükben megszakadt, a különbség minél kisebb legyen. (ügy van! bál felől.) Igazság szerint én elismerem azt, hogy ugy a bizottságban, a melynek tárgyalásait végig hallgattam, mint itt a házban az utóbbi napokban tett nyilatkozata által a t. pénzügyminister ur ebben a tekintetben valóságos előzékenységet tanúsított, azaz a javaslat igazságosabbá tételére nézve Ígéretet tett. Visi Imre t. képviselőtársam tehát tegnapi beszédében igen helyesen mutatott arra a továbbfejlesztésre, a bizottság által is elfogadott irányban, a mely röviden abból áll, hogy a zárt városok, a törvényhatósági joggal felruházott városok, a rendezett tanácsú városok és — gondolom — az önálló regáléval biró községek bizonyos százalék szerint részesittessenek az államnak fejlődő tiszta jövedelmében. Részemről elismerem, t. ház és nem is csinálok semmi titkot abból, hogy ez az út olyan, a melyen haladva, legalább jövőre nézve azokat a sebeket, amelyeket ajavaslat első szerkezete ejtett, orvosolni lehetséges. De én ezen részesedést az italmérési jövedék azon tiszta jövedelmében, mely egyes önkormányzati testület területén befoly, nem szeretném teljes mértékére nézve feltételezetté tenni. Nem mintha külön előnyöket akarnék számukra, hanem egyenesen az ország politikai szervezete, egyenesen az önkormányzati testületekre utalt állami teendők érdekében. Ezek is közczélok, ezek is közfeladatok és egy reformnak semmiesetre nem lehet az a czélja, hogy a közfeladatok egyik körétől elvonjon és pedig úgy vonjon el egy fejlődő jövedelmi forrást, hogy legalább egy időre vagy azok szenvedjenek, vagy az ország lakosságának egy része kettős terheltetésnek vettessék alá. Pedig ennek veszélye fenyeget, ha ragaszkodunk ahhoz a feltételhez, hogy a városoka saját területükön befolyt italmérési jövedék tiszta jövedelméből feladatokra csak akkor nyerjenek valamit, ha az egész országban a kárpótlási összeg és törlesztés teljesen befolyt, Ha szabatos és világos tényezőkkel dolgoznánk, ha tudnók azt, mit hoz ez új adó, — akkor ez aggodalmak talán eloszlathatok volnának. De igy attól lehet tartani, hogy e részesedés papíron marad. Az egyes városokban fog mutatkozni itt-ott jelentékeny többlet, de az állam többlete, melynek harmadrésze erejéig a városok részt vennének, igen csekély lesz, mert ama többletek reá mennek arra a deficitre, a mi előáll az által, hogy — egy általános kifejezéssel éljek -- a vidéki jövedék eredménye kisebb lesz, mint az ottani megváltásért járó kárpótlás törlesztése és kamata. Ha végig nézem Európa nagyobb államainak önkormányzati szervezetét és azok pénzügyeit, ott másként biztosították az önkormányzatot, hivatkozom, ha ugyan szükséges, a legújabb angol Local government Act-ra, melylyel az állami feladatok egy részét a helyi kötelékekre rótták.Azok kötelesek aztsaját költségükön és saját orgánumaik által elvégeztetni, de az állam az adózásnak és az állami segélyforrásoknak egy részét átengedte az önkormányzati kötelékeknek e feladatok megoldására Ezért, közérdekben, épen azon állami feladatok érdekében, melyeket az önkormányzati testületekre rovott a törvényhozás és fog folytonosan növekedő mértékben róvni, méltányos, sőt helyes pénzügyi rendezés is megkívánja, a területükön befolyó jövedelemből egy bizonyos százalékot, például felét annak, a mit feltételesen résae^edésűl nyújtani akarnak, számokra feltétlenül biztosítani, például ha a zárt városokra 30 s 40%> biztosíttatnék, ennek első fele minden körülmények közt, második fele pedig alávetve annak a feltételnek, a melytől most az egész részesedés függővé tétetni szándékoztatik. Nem kívánom, hogy ez által legkevésbé is csökkenjék az a biztosnág, hogy az állam semmi körülmény közt ne károsodjék. Ezt magam is, mint elsőrangú szempontot, mit semmi tekintetnek fel nem áldozok, állítottam fel. Kész vagyok erre az adótételében, az államnak, ha kimutattatik, teljes biztosságot nyújtani. De súlyt kell helyeznem arra, hogy legyen, habár korlátolt mértékig biztosítéka az önkormányzati testületeknek is. Ezek feladataik folytonos gyarapodására szá mithatnak és pedig sokkal rohamosabban a városokban, mint az ország többi részeiben. Az utóbbi évtizedek statisztikája mutatja, hogy a városok lakosságának száma rohamosabban szaporodik, mint az ország egész lakosságának száma. Ez a fejlődés iránya mindenütt. E kilátással szemben, a helyes politika kívánja, hogy a jövedelem természetes növekedése se zárassék el segélyforrásai közül; és ha nem számíthat arra, hogy feladatai terhét az állam egyenes segélye által könnyíteni fogja, legalább az a jövedelem, mely saját polgárai fogyasztásából ered, egy részben, minden körülmény közt neki biztosittassék. Midőn ezt elérni óhajtom, uraim, csak azt kívánom, hogy egészséges közigazgatási szervezet és az egészséges adóügyi politika elvei a törvényjavaslatban érvényesüljenek. A harmadik és utolsó szempont, melyet a törvényjavaslatra felállítottam, abban áll, hogy az ezen áj tehernek, ezen külön adónak, az egyenlő teherviselési elvnek meg kell felelnie. Ez elv keresztül van vive a zárt városokra, de nincs keresztül vive a zárt városokon kívüli helyekre.