Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-137

196 137. országos ülés november 83-An, pénteken. 1888. Habár Meltzl t. képviselőtársam nagy önmegtagadást tanúsított is akkor, mikoi', daczára azon nagy sérelmeknek, melyeket az előttünk fekvő törvényjavaslatok épen a király-föld lakosaira gyakorolnak, egészen általános, országos állami szempontból bírálta meg a törvényjavaslatot: ennek ellenében Bűsbach képviselő ur a fővárosról és a városok fontosságáról beszél, melyekre vonatkozókig a vita folyamában számos helyes megjegyzés tétetett, tisztán és főképen faji szempontból itéli meg a városok hivatását és azt mondja, hogy Magyarország elsőrendű hivatása a magyarosodás é-3 hogy erre a városok utján kell és lehet sikeresen törekedni. (Igaz! Ugy van! jóbbfélöl.) A t. képviselő ur eonstatálja továbbá — és erre nagy súlyt fektetek — hogy mióta a városokban a kisdedóvodák, az állami intézetek és az elemi iskolák magyarosítanak, az egész országban terjed a magyarság és örvend annak, hogy a magyarosítás most már a polgári elem hivatása és hogy Magyarország fővárosa egy fél millió magyart adott 20 év lefolyása alatt a hazának. (Éljenzés jobbfelől.) De, t. ház, azt, a mit az egyik nyer, a legtöbb esetben más valaki veszti el és ha a nyereségnek örül is az egyik, természetes, a veszteséget megérzi H

f másik. Én, t. ház, nagy köszönettel tartozom Búsbach t. képviselő urnak itt tanúsított nagy őszinteségeért; mert most már van egy classicus tanúm, a ki számos felszólalásaink jogosultságát bebizonyította; a ki constatálta azt, a mi miatt mi oly gyakran panaszkodtunk. (Mozgás johb- és balfelöl.) Kimondotta ugyanis a t. képviselő ur, hogy valóban nagy mérvben, nagy erélylyel és eredménynye] űzetik itt a magyarosításnak hazafias mestersége. (Általános élénk helyeslés és mozgás.) T. ház! Ha az ezen padon ülők azt mondják, hogy az állam nem mér egyenlő mértékkel ezen ország minden gyermekének, habár azok egyenlősége mellett szépen tört lándzsát tegnap Visilmre képviselő ur : akkor rámutatnak szabadelvű intézményeinkre, törvényeinkre és a nemzetiségi törvényre, melynek körülbelül 9

A» ed része nem egyéb, mint Írott malaszt. (Nagy zaj és mozgás jobb- és balfelől.) Búsbach képviselő ur, t. ház, kifejtette ezen általunk régen érzett és panaszlott praxis theoriáját. Az ő felszólalásából tehát kiderült, hogy az a jogegyenlőség, melyről az ország lakosainak egyik fele maga is elismerte, hogy a nagyobb fele sohasem fog lemondani, bizonyos irányban s legalább bizonyos tekintetben nem létezik. (Közbeszólások jobb- és balfelöl: Nem áll! Nagy mozgás.) Nincs józan eszű ember, t. ház, a ki az állam nyelvének jogosultságát, annak praerogativáját tagadná; ámde e mellett az ország nem magyar ajkú polgárai joggal követelik a jogegyenlőséget abban a tekintetben és abban az irányban, hogy nemzetiségűket szabadon ápolhassák (Felkiáltások jobbfelöl és a szé'sö baloldalról: Tehetik! Egy hang: Ez a joguk bőven meg van!) és békés versenyhen fejleszthessék az ország azon honpolgáraival, a kiknek anyanyelve egyúttal az állam nyelve is. (Mozgás jobb- és balfelől.) Igen ékesen illustrálta tehát Búsbach Péter képviselő ur ország-világ előtt, hogy mennyire dominál a faji politika épen azoknál, akik mindig olyan nagyra vannak az állam eszméivel. (Közbeszólások a jobboldalról: Nagyon helyesen!) Tegnap a budapesti esküdtszék egy románt ítélt el azért, mivel azt mondotta, hogy a magyar faj a maga érdekeit az állam érdekei fölé helyezi, (Helyeslés jobbfelöl) illetőleg, hogy érdekeit teljesen identificálja az állam érdekeivel. (Helyeslés jobb- és balfelől) Ugyan kérdem, mi egyebet mondott Búsbach képviselő ur — persze itt az országházában — de ha máshol mondta volna is, ugy hiszem, nem fog találni a jogegyenlőség ezen államában egy olyan állami ügyészt, ki őt ezért felelősségre vonhatná. Polónyi Géza: Önt sem vonja felelősségre senki! (Ugy van! balfelől. Nagy zaj.) Steinacker Ödön: T. képviselőház! Búsbach Péter t. képviselő ur kifejtve a magyarosítás theoriáját az előttünk fekvő törvényjavaslat incidenséből, azt monda, hogy a vezérelv az, hogy a mely faj érvényt tud szerezni a maga sajátságainak a többiek felett, az hivatva van vezérszerepet gyakorolni a többiek felett; ennek rendeltetése az állam feladatait saját nevében, saját hitelében és saját reputatiójában megoldani; ennek a fajnak van szüksége arra, hogy egy hatalmas központi kormány álljon az élén. (Élénk helyeslés jobbfdöl.) E szerint, t. képviselőház, a,z állam feladatainak teljesítéséből ki volnának zárva az állam azon polgárai, a kik ezen fajhoz nem tartoznak. (Zajos éllenmondások jobb- és balfelől.) Elnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A házszabályok 169. §-a határozottan rendeli nekem azt, hogy ha a házban valamely nemzetiség ellen izgatás történnék valamely képviselő ur részéről, az ellen szavamat felemeljem. (Általános élénk helyeslés.) Ennek következtében a nélkül, hogy a dolog érdemébe bocsátkoznám, figyelmeztetnem kell a t. képviselő urat arra, hogy mérlegelje meg szavait különösen azon tekintetből, hogy azok, a kik Magyarország viszonyait kellőképen nem ismerik, félre ne vezettessenek (Zajos általános helyeslés) azon viszonyra nézve, mely a magyarnemzetnek magyarajkú s a magyar nemzetnek más ajkú fiai között van. (Általános élénk helyeslés.) Gondolja meg a t. képviselő ur, hogy van-e a föld kerekségén oly nemzet, (Élénk tetszés és helyeslés) melynek kebelében más nemzetiség na-