Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.
Ülésnapok - 1887-137
192 l 8 ?' ««**?•* ülés üovomlíer 88-án, pénteken. 1888. hogy ily nagyobb fontosságú, nagyobb horderejű törvényjavaslatok odautasittassanak, hogy mi mind nyájan, a kik a t. háznak tagjai vagyunk, hozzájárulhassunk szavazatunkkal vagy elvethessük s megbeszélhessük, hogy azokban mi a jó és mi a rossz; mert engedelmet kérek mélyen t. képviselőház, én azt nem tudom a képviselői állás niagasztosságával összeegyeztetni, hogy bizottság álljon össze 10 — 20 emberből, többnyire azokból, kik a kormányférfiakkal jó barátságban élnek s azután rendszerint minden törvényjavaslat elfogadtassák, (Derültség és helyeslés.) Ha ez megfordítva lesz, ha visszatérünk a régi rendszerhez, akkor nem mehet az ily könnyen, mert akkor itt leszünk mindnyájan, hogy az osztályokban helyeinket elfoglalhassuk és a közügy érdekében cselekedjünk. Feltéve, de meg nem engedve, hogy ez a törvényjavaslat csakugyan törvénynyé lesz, megvárom a mélyen t. államtitkár ur nagylelkűségétől, hogy a községekkel nem fogja a mostoha apa szer epét játszani, hanem igenis a részletes tárgyalásnál oda fog hatni, hogy a községek a három hónapos, esetleg hat hónapos korcsmáitatásért, kellő kártalanításban részesüljenek vagy pedig továbbra is a községek élvezhessék az italmérési jövedelmet. Most már, mélyen t. ház, én teljesen be is végezhetném beszédemet, melynek az volt czélja, hogy mindezekre rámutassak, mert a vitában ezeket nem hallottam elmondani. De nem hagyhatok még egyet érintetlenül és ebben tisztánKaast képviselőtársam álláspontjára helyezkedem. 0 igazságosan, helyesen és alaposan kifejtette mindazon érveket, melyeket a t. többségnek Budapest emelkedése szempontjából szemelől téveszteni nein volna szabad, hacsak a pártfegyelem másképen nem követelné. Én is azon nézettől vagyok áthatva, hogy a haza. minden előtt, de a hazát fenn tudjuk tartani, csak akaraterő legyen benünk más zsilipeket megnyitni, melyeket egyesek a nemzet megrontásával kiaknáznak meggazdagodásukra és nem azt kellene tenni, hogy egyes regaletulajdonosokat koppasszunk meg. Mert annyi hatalom van a pénzügyi államtitkár ur és pénzügyminister ur kezében, hogy a milliók csak ugy jönnek be a nélkül, hogy valaki ...... (Zaja jobboldalon) de azokat nem lehet érinteni; különben a költségvetésnél majd meg fogom nevezni. Hitem és meggyőződésem, hogy Budapestnek az ő politikai és magyar zamatos népnevelési mozgalmánál fogva is előnyt kell adni a többi városok fölött ég tagadom, hogy a törvény keretében volna eldöntendő az ő sorsa aregale kérdésében. Ugy vagyok meggyőződve, hogy Budapestnek az államhatalom nem hogy kevesebbre akarja tenni évi bevételeit, de inkább gondoskodnia kellene módokról, forrásokról, hogy e város hivatásának megfelelhessen, mert hisz már annyi e szegény városnak az adóssága, oly mértékben vetik ki reánk szegényházi emberekre az adót, a házbérkrajczárokat annyira emelik, a vízvezeték és szeméthordás költsége annyira fokozza kiadásainkat, hogy ma-holnap oda jutunk, hogy egy forint után nem 33°/<», hanem 50 8 /o-ot kell elfizetni. És teljesen igaza volt b. Kaas t. képviselőtársamnak, hogy itt kevés a gazdag ember és körülbelül húszszor annyi a szegény, a kinek alig van a napi ennivalója. Ily fővárost a megélhetés föltételeitől megfosztani valóságos hazaellenes bíín és annyira összekötöm Budapest fejlődését az ország fejlődésével és annyira fel tudom fogni a missiót, mely a fővárosnak jut, hogy a közel jövőben mint egy világító-torony az egész országra vesse fényét, hogy nem merném magamat elhatározni még azon helyzetben sem, ha ott ülnék, a hol a pénzügyi államtitkár ur ül, (Derültség) hogy e város jövedelmét csak egy krajczárral is kevesbítsem. Már pedig tiszta dolog, hogy az államhatalom azt is kiszámította, hogy az italmérési jövedék czímén micsoda jövedelme volt Pestnek, de a főváros nem akarta az idejövő idegeneket elriasztani s azért nem drágította az italokat; az államhatalom pedig e rendszer szerint 1.500,000 frtot hoz ki magának. Hiszen ki tudta volna ezt a város is aknázni, de nem volt czélja a lakosokat megrontani azzal, hogy drága italt kapjanak. A pénzügyi államtitkár urnak csak egy szavába került volna azt mondani: Uraim! a 2l-es bizottság tagjai, törüljük el! Azt sem tette. Hát mit várjunk mi a mélyen tisztelt pénzügyi kormányzattól, midőn a bortermelőktől most elveszi azt is, a mit a Bachrendszer alatt élveztek, midőn a saját termelésű boroknak palaczkokban saját pecsét alatt való eladhatását is egy tollvonással eltiltja, midőn Budapesten megengedi a műbőr-gyártást, a várostól elveszi a jövedelmet, csakhogy magának legyen. És t. ház, ámbár súlyos e törvényjavaslat, ámbár jogokat vesz el, de ha látnám, hogy ezen áldozat Magyarország érdekében kívántatik, én volnék az első, ki azt szó nélkül megszavaznám. De mert tapasztalom 1867. óta, mint a ki a politikai ügyek éber figyelője voltam, hogy nincs az államnak annyi bevétele, hogy a bécsi törekvésekkel szemben vétót merne kiáltani, a mennyit azok ki ne aknáznának és a mennyit a könnyelmű beruházások ki ne merítenének, én e törvényjavaslatot nem szavazom meg. Nem szavazom meg először azért, mert ez csak kezdete egy bekövetkező és beláthatlan végzetnek, midőn majd a confiscatio a holtkézre és az 1848-ban megmaradt nagybirtokokra ki lesz terjesztve, midőn egyik ingatlant a másik után, egyik jogot a másik után confiscálják Bécs érdekében. Másodszor nem fogadhatom el azért, mert a
