Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-136

jg2 156. országos ölét! noTerebcr 24-én, eífitRrtötÖB. 1SM. elhelyezésénél rettenetes nehézséget látok rögtön azon pillanatban, mihelyt a községek lesznek azok fundatorai, elhelyezői. Az pedig, hogy az állam viselje a községekkel szemben ajótálláskötelezetségét, de ne viselje a jövedék esetleg várható előnyeit, oly lehetetlenséget képvisel, mely, azt hiszem, hoszszabb ezáfolatra nem szorul és melyet az állam egyetlen törvényhozója, ki ezen dolgok fontosságát ég a jövőre kiható jelentőségét felfogja, nem j javasolhat. (Helyeslés jóbhfélol.) Tehát a regalemegváltás lehetősége tette szükségessé az állami megváltást. Már most hogyan áll ezzel szemben az italmérési jövedékről szóló és tárgyalás alatt levő törvényjavaslat ? Én nem tagadom, t ház, hogy ezen javaslat bizonyos aránytalanságokat képvisel és hoz létre; nem tagadom különösen azt, hogy lehetnek az országnak részei, melyek eddig kevesebb terhet viseltek regale-adó czímén és többet fognak viselni ezután italmérési jövedék czímén. Ezen dolgok tudatában eoncedálom, hogy ezek közt a főváros első helyen áll s ennek népessége igen nagy terhet fog elvállalni ahhoz képest, a mely eddig reá hárult. Én elismerem, hogy ugyanígy lesz körülbelől minden városnál, melylyel szemben a kormánynak, illetőleg az államnak módja lesz ezen törvényjavaslatban contemplált jövedelmeket a maguk teljességében beszedni. Ez az én okoskodásomnak egyetlen czélja, egyetlen tárgya, hogy ezt az állami érdek követeli és azon helyeknek érdeke, melyek a valódi terheket viselik, a mint fogja viselni a főváros is. Mindezeknél fogva az állami érdek az, hogy lehetőleg kitérj esz tessék azon városok és községek köre, melyek a valódi terheket fogják viselni és ha e tekintetben ezen törvényjavaslat ellen kifogásom van, ez főleg egy szakasz ellen irányul, a melylyel megköttetik ezen törvénynek jövedelmezősége a jövőre nézve; kénytelen vagyok egész őszintén megmondani, hogy ez az a szakasz, a mely a három évi bérbevétel lehetőségét a jelenlegi jövedelmek alapján az összes nyilt városokra nézve kimondja. A ható ságok, a városok valószínűleg a legnagyobb mérvben fognak élni e joggal. Ez az államra nézve a legtöbb helyen, úgyszólván stationáriussá fogja tenni az italmérési jövedelmet s ennek folytán az italmérési jövedék a legtöbb városban nem fog többet hozni, mint a mennyibe a regale megváltása kerül. S én ezt nem helyeslem. Nem helyeslem, mert szükségesnek tartom, hogy az állam a jövedelem fokozott eszközeit kapja onnan, a hol a forgalom valóban van. Igazságosnak és helyesnek nem tarthatnám azt, hogy az állam onnan kapja a nagyobb eszközöket, a hol forgalom nincs és ott csökkentse a terheket, a hol forgalom van. E kettőt egymással összeegyeztethetőnek, elfogadhatónak és a képviselőházban vitathatónak egy- J általában nem tartom, bármennyire népszerűnek, | bármennyire tetszetősnek látszassák is e falakon kívül. (Helyeslés jóbbfelől.) A forgalmat ott kell megtalálni a hol van, de mérsékelten, helyesen kell megadóztatni és azt a módot kell keresni és felhasználni, hogy ezen terhekből és ezen jövedelmekből az önkormányzat is részesittessék. És e tekintetben a legegészségesebb gondolatnak tartom azt, a mi a bizottság javaslatában felvétetett és nagyon kérem tisztelt képviselőtársamat, báró Kaas Ivort — nem tudom, ő is azon nézetben van-e és föltétlenül hozzájárul-e azon aggodalmakhoz, melyeket egy pár elvtársa általában a városok érdekei tekintetében elmondott — ha igen, nagyon kérem, hogy legalább azokhoz a kifogásokhoz, melyeket elvtársai az ellen fölhoztak, hogy a kormány kezében valami nagy, veszedelmes jog, eszköz lesz ezen törvény azon rendelkezése, mely szerint zárt városokká teheti s igy valódi forgalmuk után adóztathatja meg a városokat, ne méltóztassék hozzájárulni. Báró Kaas Ivor: Zárttá teendő városokra nézve veszélyes! Visi Imre: Mert általában minden fogyasztási adótörvényjavaslat helyes, igazságos érvényesítésének egyedüli biztos alapja a zárt városok lehető szaporítása. És én e tekintetben egyáltalában nem tartom a dolgot annyira veszélyesnek, mint eddig tartották és meg vagyok győződve, hogy mások, maguk a városok sem fogják a jövőben oly veszélyesnek tartani, mint eddig, főleg ha a törvényjavaslatban az, a mit én belevétetni szeretnék, megvalósul. Miért voltak náluk eddigelé a törvényhatósági joggal bíró városok szinte mind ellene annak, hogy zárt városokká tétessenek? Igen egyszerű oknál fogva. Nem azért, mintha, az rájuk nézve megsemmisítő hatású lenne — ámbár bizonyos terheket fokozottabb mérvben viselnének — hanem azért, mert a városok azon terheket, melyek, mint például a regale, az ő érdekkörükbe estek s melyek az ő saját jövedelmeik voltak, megkapták s kihasználhatták mint nyilt városok is. A zárt várossá tétel tehát rájuk nézve nem képviselt egyebet, mint a fogyasztási adót, az állami fogyasztási adók fokozott mérvben való beszedését. Természetes, hogy a városoknak nem volt kedvük ebbe belemenni. Dehogy ha lehetővé teszszük azt, hogy a fogyasztási adó emelkedjék és azon fokozott jövedelmet a városok részben önkormányzati költségeik fedezésére fordíthassák; hogyha lehetővé teszszük azt, hogy a városok a nagyobb jövedelemben participáljanák s a városok érdekében lehetővé teszszük, hogy ezen jövedelmeket, melyek az italmérési adóból be fognak folyni, fokozhassák, nagy mértékben meg fog szűnni ez ellen az aversió s nagy mértékben egyesülni fognak az állami érdekkel, a városi törvényhatóságok érdekeivel és nagymértékben meg