Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-136

150.. országos ülés norember 22-én, csütörtökön. 1888. j 79 Marad még a főváros, mely tegnap is igen érdekes eszmecserére adott alkalmat. Az elmondottak után s különösen a miket gróf Apponyi és báró Kaas t. képviselőtársaiul tüzetesen elmondottak, csak azon egy megjegyzést teszem, hogy óriási tévedés egy kalap alá vonni a fővárost a más városokkal. Nagy tévedés ez minden országban, de különösen nálunk. A főváros nem egy j különálló valami, a mit igy magában véve kell megítélni a szerint, hogy magának igényel valamit, hanem azért képez az valami különöset, mert tulaj donképen minden városnak egy részét képezi, úgyszólván az összes hazai városok exponense. Nem lehet az által elidegeníteni a vidéket, ha a fővárost bizonyos kedvezményekben részesítjük, mert bizonyos tekintetben az a kedvezmény visszahárul közvetve vagy közvetlenül magára a vidékre is. Hiszen senki sem kívánta azt, még Kaas t. képviselőtársam sem, a ki pedig teljesen ki akarta venni a fővárost az egész operatióból, a mi szerintem most, miután a kormány monoj oliumhoz ragaszkodik, csakugyan lehetetlen — mert arra nincs példa, hogy a hol monopólium van, ott az ne legyen mindenkire egyformán kiterjesztve; — de még ő is megjegyezte, hogy ő nem kívánja, hogy az egész jövedelem kizárólag a fővárosé legyen, hogy abban az állam ne részesüljön, ő csak azt mondta, hogy külön intézkedés történjék a fővárosra nézve, a mi más irányban is történt már. Ha tehát a t. ministerelnök ur azt mondja, hogy ne lépjünk fel túlságos követelésekkel a főváros irányában, nehogy ez által elidegenítsük tőle a vidéket, én erre azt mondom, hogy a t. ministerelnök urnak ne méltóztassék minden akármilyen méltányos igénynyel szembe állítani a magyar államot, mert ez valóban nem a legokszerííbh és legczélszerübb módja annak, hogy a magyar állameszmét az elmékben és szivekben meggyökereztessük. Pártolom Unger Alajos t. képviselőtársam határozati javaslatát. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Visi Imre: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Midőn a szőnyegen levő törvényjavaslathoz hozzászólok, legyen szabad először is előttem szólt t. képviselőtársam legutolsó megjegyzésére válaszolni. 0 azt volt szíves mondani, hogy nem kell a magyar állam eszméjét, igényeit és érdekeit i minden felmerülő igénynyel ellentétbe helyezni, mert ezen ellentétbe helyezés esetleg káros lehet ä magyar állameszmére és a magyar állam érdekei nek tiszteletben tartására. A mennyiben ezt a fővárossal való vonatkozásában mondotta, mint ezen főváros egyik kerületének képviselője, bátor vagynk ezen állítást határozottan alaptalannak jelenteni ki. Ezen fővárosban a magyar állam eszméje és érdekei nem lehetnek olyanok, a melyeknek felkarolása, a melyeknek teljes szívből ég lélekből való propagálása bármely igények, eszmék vagy külön érdekek teljesítésétől vagy nem teljesítésétől függne. Ezen város érdekei annyira össze vannak kötve a magyar állameszmével, hogy akár a városnak, mint egésznek, akár egyes polgárainak a magyar állameszme iránti ragaszkodásában és odaadó buzgalmában, mely egyúttal alegjogosultabb önérdek politikája is, fokozódást vagy lanyhulást várni a szerint, hogy egyes felmerülő érdekek és eszmék hogyan valósittatnak meg és elégíttetnek ki, nem lehet és nem szabad, mert ennek feltételezése legnagyobb megsértése ezen város és minden egyes polgára hazafiúi érzületének. (Élénk helyeslés a jobboldalon ) Ennek megjegyzése után legyen szabad egész általánosságban szólva, azon nézetemnek adni kifejezést, hogy ezen két javaslat nagyon hasonlít azon vízhez, melyről a mithologiában azt mondták, hogy a ki belőle iszik, sok dologról, sőt mindenről, a mi előbb történt, megfeledkezik. Ezen megfeledkezést nem annyira azon sürgetésekre vonatkozólag értem, melyek a legaletörvényjavaslat szükségessége, a regale-megváltás elkészülhetetleiisége tekintetében évtizedek, mondhatnám 1848 óta állandóan felhangzottak. Mert én igenis elképzelhetőnek tartom és conceclálom, hogy ha valaki sürgette a regale-megváltást, bizonyos coneeptiók szerint és jön egy regalemegváltási javaslat, mely ezen coneeptiónak nem felel meg, akkor azt mondja, hogy akarom a regalemegváltást, de nem ezt a javaslatot. De, úgy látom, hogy ezen házban és ezen házon kivül nagy feledékenység van ezen törvényjavaslat tárgyalása közben egy más dologról és pedig arról, hogy ebben a képviselőházban és egész közvéleményünkben évtizedek óta mennyit beszéltek a fogyasztási adók fokozott kihasználásának szükséges voltáról. Évtizedeken keresztül nem volt ezen háznak egyetlen vitája, a közvéleménynek egyetlen orgánuma, mely állami pénzügyeinkkel foglalkozott, mely a fogyasztási adókat ne jelölte volna ki olyanokul, mint a melyeknek fokozásából kell az államnak szaporítania jövedelmi forrásait. Állandóan s untaianni azt mondták : meg kell szüntetni az egyenetlenséget, mely az egyenes adók és a fogyasztási adók aránya közt állami pénzügyeinkben fennáll és ez utón helyreállítani az államháztartás egyensúlyát, vagy legalább államháztartásunk jelentékeny javulását előmozdítani. A ki ezzel szemben azt merte volna mondani, hogy itt bizonyos öncsalódás is van — mert bármennyire czélszerűek legyenek a fogyasztási adók, azok ép oly súlyosak és terhesek, épugy csak egyesektől vétetnek el, mint az egyenes adók — a ki azt merte volna mondani, erre azt felelték volna, hogy egész észjárásának vezetője az, hogy a Tisza-kormány s az egymás után következő kormányoknak az egyenes adók következetes fo23*