Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-136

1W. orsziigos ülés november 22-én, csütörtökön. 1888. 177 Hogy milyen feltétel alapján nyeri a megbíz hatósági qualificatiót, azt majd ott az illető párt fogja megállapítani, az természetes. (Élénk tetszés a szélső balon, Ellenmondások jobbról.) És a végén ezen 10. §-ban az van mondva, hogy ha a közigazgatási és pénzügyi hatóság eltérő nézetben van, utolsó fórumban a pénzügyminister dönt. Tehát benne van a párturalom kezdetétől fogva végéig. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Ne méltóztassék ennélfogva rossz néven venni, ha mi azt mondjuk, hogy ha nem is czélja a törvényjavaslatnak a korteskedés, de igenis arra vezethet, arra nagyon csábító alkalmat nyújt. (Igás! ügy van! a szélső baloldalon.) És ne méltóztassék akkor azt mondani, hogy ez nem monopólium, mert kötve van. Nincs biz az kötve sehol sem. De, azon kivül, ha nem monopólium, akkor miért nem méltóztatott a törvényjavaslat czíméűl ezt irni: „Törvényjavaslat az italmérés megadóztatásáról," (ügy van! a szélsőbalon) miért tetszik ezt mondani: „Az állami, italmérési jövedékről?" Én tudom, hogy erőlködve, theoretice lehet demarcationalis vonalat húzni a jövedék és monopólium közt; de egyúttal bátor vagyok a tisztelt kormányt figyelmeztetni, hogy a magyar törvényhozás ezt a deroareationalis vonalat eltörölte. Mert hiszen ott van a budgei az például nem ismer dohány-egyedárúságot, hanem ott épen ugy, mint itt, szó van „dohány-jövedék"-ről. És azt csak talán nem fogja tagadni senki, hogy a dohányjövedék nem más, mint dohány-monopólium? Jele, hogy magyarul jövedék és monopólium egy fogalmat képez. Egyébiránt nem is szükséges erre kiterjeszkednem, miután — a mint volt szerencsém be bizonyítani — maga a törvényjavaslat szövege körülírja, hogy monopólium. S ez magyarázza meg. hogy miért kelleti ezt minden áron államosítani. Unger Alajos t. barátom esudálkozását fejezte ki a felett, hogy a t. mérsékelt ellenzék és annak nevében első sorban gróf Apponyi Albert t. képviselőtársam ezt az államosítást elfogadta. Én megvallom, e tekintetben eltérek t. barátomtól, én ezen csudálkozni nem tudok. Mert ha elhiszem is, hogy gróf Apponyi t. képviselőtársam sem gyönyörködik valami nagyon az államosításnak ebben a nemében, de legalább nem jut ellentétbe magával, a mennyiben ő a közigazgatás terén ifjú korától fogva minden fontosaid) kérdésnél az államosítás eszméje hívének vallotta magát bizonyos modalitások mellett. Sőt én azt hiszem, hogy az államosításnak ez a fajtája még Grümvald Béla t. képviselőtársamnak sem lehet ideálja, pedig Ő nálunk a legszélesebb hasison képviseli az államosítás eszméjét; nem képezheti az ő ideálját sem az, hogy a korcsmákat államosítsuk, (Derültség a bal-és szélső baloldalon) nem hiszem, hogy szerinte a korcsmák képeznék azután azt a KÉPVH. NAPLÓ 1887—82 VI. KÖTET. nagy keretet, melybe ő nemzeti szellemtől áthatott tartalmat aka,rjon tölteni. (Derültség és tetszés a bal és szélső baloldalon.) Mondom, t. ház, én gróf Apponyi t. képviselőtársam magatartásán nem csodálkozom. De hogy a t. minister ur, a ki ifjú korától fogva mindig az autonómia harezosának vallotta magát, sőt a ki még most is gyakran szeret azzal tüntetni, mintha ő az autonómiát szivén hordozná, ha ő ragadtatja el magát arra, hogy oda is átviszi az államosítást, a hol annak semmi czélja, raison d'étre-je nincs: ez az, a min magam is igazán csodálkozom. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Áttérek most röviden a javaslatok pénzügyi oldalára, mert ezzel nagyon furcsán vagyunk és ezzel az eddigi felszólalók alig foglalkoztak. Pedig nevezetes dolog, hogy a t. ministerelnök ur, a hányszor felszólalt, sohasem jelezte egy árva szóval sem, hogy e törvényjavaslatok eddigi czélja az állam számára egy új, nagy jövedelmi forrást teremteni, sőt majdnem az ellenkezőjét — nem mondta ugyan, de sejtette, midőn igy szólt: ő egyébre nem ügyel és minket is kér, hogy csak arra ügyeljünk, hogy az állam ujabb terheket ne vállaljon magára, vagyis hogy legalább annyi jövedelmet kapjon,a mennyi a megváltás összegének fedezésére kell. Örömmel fejezem ki azon meggyőződésemet, hogy az új adóból származó jövedelem messze túl fogja szárnyalni azt, a mi a be váltásra szükséges, még a törvényjavaslaton tett módosítások után is. Számokkal fogom ezt bebizonyítani. Azon sovány kimutatatásból, melyet a t. kormány a bizottság elé terjesztett, kiderül, hogy a kormány nagyon szépen kiczirkalmazta magának azt, hogy az összes jövedelem legyen 12 —14 millió körül; mert a ealculus szerint — alapul véve 203 milliót 70 esztendőre és 4 — 47

2 százalék mellett — igen természetesen körölbelül ezen összeg jön ki: 12 — 14 millió, a szerint, a mint 4 vagy 4V» százalékot veszünk. Igyekezett tehát szépen kiczirkalmazni, hogy a jövedelmet is annyira számítsa ki, úgy, hogy ez által nyomást gyakoroljan a törvényhozásra. De nézzük egy kissé, miként van megcsinálva ezen számítás ? Vegyük első sorban a bort. Azt mondja itt a t. kormány, hogy a mi borfogyasztás alá eshetik, 2 millió 6 százezer heetoliter. Ebből különböző czímen levon 1 millió hectolitert, marad 1 millió 6 százezer heetoliter. A bevétel ezek után 3 millió 2 százezer frt. De, először is ez az összeg most már módosult az által, hogy a 2 frt helyett 3 frt teendő. Igen természetesen akkor a kormány ezt még nem tudta; ezt már most hozzá kell tenni. De hozzá kell tenni még egyebet is. A statistika kimutatja, hogy 20 évi átlag szerint Magyarország 47* millió heetoliter bort termel; tudjuk 23