Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-135

1 46 ls

^' országos ülés november 21-én, szerdán. 1S88•nr mondott, hogy ne lépjünk itt fel a főváros érdekében túlságos követelésekkel, mert elidegenítjük az országot a fővárostól. Ez senkinek nincs, nem is lehet szándékában s azt hiszem, nem is volna elérhető. De részemről kérdem : ki állott még itt elő a főváros nevében az országhoz intézett követelésekkel ? Tudtommal senki. A főváros ide kérni jött és én itt vagyok kérve, nem követelve, (Helyeslés balfelöl) kérem pedig az országgyűlést, mint ebben a legilletékesebb törvényhozó functiót végző hatóságot. Más városok is, sőt talán nagyobb mértékben mint Budapest, élveznek kivételes helyzetet. Berlin az államtól 1.600,000 frt subventiót kap kövezési czélokra; Hága. 30% subventiót kap az államtól közoktatási czélokra; Bécs a Stadterweiterungs-Fondból, a Donauregulirungs-Fondból építkezik újra, hogy miként, mindnyájan tudjuk, látjuk. Én tehát, midőn hasonló követelésekkel nem lépek fel, midőn a saldot kívánom megvonni város és kincstár között: arra bátorkodom figyelmeztetni, liogy ez a főváros az állami rendőrség költségeihez 456,000 frttal járul évenkint — a mit ugyan az osztrák városok ismegcselekesznek, de a mit a külföldi városokban: Berlinben. Königsbergben, Münchenben stb. hiába keresnénk — hogy ez a főváros az állami direct adók behajtásán! 71,000 frt évi plust fizet, hogy ez a főváros a kórházaknál mintegy 200,000 frt tűlkiadásban van, azért, mert az országnak kórháza nincsen és a főváros ápolja az egész államnak ide került betegeit, hogy ez a város végzi az államnak számtalan közigazgatási teendőjét. És én ennek folytán nem ismerhetek el itt ellentétet, de nem ismerhetem el azt sem, hogy arról lehetne szó, mintha itt állam és város az egyik a másiknak rovására, mintegy előnyben részeltetnék, hanem én itt az igazságot kérem Budapest részére, (Helyeslés balfelöl.) Hivatkozom, t. ház, e tekintetben a korábbi országgyűlésekre, melyek sohasem vonakodtak Budapestnek megadni a kivételes állást ott, a hol ennek szükségét látták. Megadta ezt az országgyűlés 1870-ben a sorsolási kölcsön alkalmával; megadta, midőn Budapest számára külön kisajátítási törvényt, alkotott ; megadta, midőn Budapest törvényhatóságát külön rendezte; megadta, midőn Budapesten a házépítéseknek különös adókedvezményeket nyújtott ; megadta, midőn az állami rendőrséget Budapesten külön szervezte; megadta akkor is, mikor az omnibusok ügyének rendezését „sikeresen" keresztül vitték. Móricz Pál: Mindent megadtak! (Tetszés a jobboldalon.) B. Kaas Ivor: Ha mindent megadtak, akkor ez csak azon reményre jogosít, hogy most is megfognak adni — valamit. (Helyeslés és tetszés balfelöl. Halljuk! Halljuk!) Tisztelt ház ! Egy fővárosnak, melynek budgetje az alapokkal és alapítványokkai együtt, kórházak jótékonyczélú intézményeivel 9.960,000 frt, sokféle nagy culturális teendői vannak, kiadásai valóságos budgetszerü természettel bírnak és a városnak népességéhez képest oly terhesek, hogy azokat súlyosbítni igen nehéz felelősséggel jár. Ezen nagy budgetet a város roppant áldozatkészséggel és nagy adómegterheltetéssel — nem követve az állam példáját — mindekkoráig egyensúlyban tartotta. De elérkezett azon időhatár, midőn elodázhatatlan kiadások vagy kölcsönök felvételét teszik szükségessé a vízvezeték ügye, a csatornázás ügye, a több millióra menő kövezések, iskolák állítása, egy új kórház emelése, árúcsarnokok, egy sertésvágóhíd emelése, egy szegényháznak Budán leendő felállítása és több más ilyen sürgős és humanitárius szükségletek, melyek a közegészségügynek, a tisztaságnak stb. szolgálnak, de jövedelmet alig hajtanak. Ezek teszik nélkülözhetetlenné a tervezett 20 milliós kölcsön felvétetét, mit elvben az igen t. kormány helybenhagyott. S tehát mi következik ebből ? Egyszerűen az, hogy egy milliónyi kamat- és törlesztési többlet fog ebből származni a városi budgetre, melynek fedezete nincsen, a mely kölcsönt ha felveszszük és fedezetéről gondoskodni nem tudunk, akkor igenis oda jutunk, a hol a t. állam van, hogy deficitből deficitbe, chronicus bajokba, adóemelésekből adóemelésekbe kell botorkálni. (Igaz! Ügy van! a hal- és a szélső baloldalon.) Ezen nagy teher előtt állva, fontolóra kell vennünk azt, vájjon vannak-e más eszközeink, melyek ha ezen regálék a várostól elvétetnek, a hiányt pótolják ? (Halljuk ! Halljuk! ba'felöl.) És én ismét a t. ház elnézését kérem, midőn kimondom, hogy az új házaknak általános és hosszú időkre terjedő adómentessége megfosztja a várost e házak után járó községi pótléktól; a régi házakat pedig, melyeknek értéke alászáll, jobban megterhelni nem lehet, mert az a legnagyobb igazságtalanság volna. Van egy másik privilégium, mely a direct adóknak felemelését lehetetlenné teszi és ez az összes állami hivatalnokoknak Budapesten a községi adók alól való kivételének privilégiuma. Ezen adómentesség sok ezer jómódú családnak juttatván, a legnagyobb méltánytalanság volna megint új direct adókkal a szegény osztályt sújtani azért, mert ezen privilégium érinthetetlen. Egy harmadik ok az, hogy midőn a t. kormány a fogyasztási adókat emelte, Budapest főváros fogyasztási adójának quotális emelkedését megtagadta, szerintem helyesen, de végre is ezen kútforrástól is elzárta a várost. Honnan vegye tehát,