Képviselőházi napló, 1887. VI. kötet • 1888. október 17–deczember 1.

Ülésnapok - 1887-135

144 155. országos ülés noTember 21-én, szerdin, 1888. hozatalát évtizedek óta sürgeti mindenki az országban, sőt Unger t. képviselőtársam azt is mondotta ; hogy azt majdnem minden képviselőjelölt belefoglalta programmbeszédébe. Én ehhez többet is akarok hozzá tenni és figyelmeztetek arra, a midőn koronás királyunk az országgyűlést megnyitotta és már akkor amaz óhajának adott kifejezést, hogy ezen törvényjavaslat előterjesztessék. Ennek meg volt akkor is a maga oka, tudniillik az, hogy legalkotmányosabb királyunk mindig népei közóhajaival kivan egyetértésben lenni s ő már tudta azt, hogy ezen regalemegváltás keresztülvitele évtizedek kifejezett kivánalma volt s hogy ez a haladás, a szabadelvűség követelménye. Kormányunk tehát nemcsak e királyi szózat, de saját tapasztalataiból merített meggyőződése szerint is a közóhaj után terjesztette elő szerintem népszerű törvényjavaslatát.Népszeríínek kell azt jeleznem ; mert még nem hallottam senki által azt, hogy a megváltás keresztülvitelét ne óhajtaná. Némelyek, mint hallottam, Polónyi képviselőtársunk csak a kellő időpontban nem találja azt betérj esztettnek, nem tudom azonban azon okból-e, hogy a községek számadásait is látni szeretné, vagy pedig más indokból. A mi azt illeti, hogy a községek számadásait vagy nem tudom az azok által követelhető adóalapok statistikáját kívánná látni, erre nézve a törvényjavaslatnak szüksége nincs, mert meg van adva a mód a törvényben, hogy minden jogosított bármiféle úgynevezett Írásos adattal bizonyíthatja jövedelmét, de nem is találnám helyén levőnek, hogy a megváltás keresztülvitele s a kártalanítás megállapításánál a bizonyító okmányokat a jogosítottaknak más szolgáltassa. Ha ez időpont megválasztását tán a jelenlegi pénzpiacz állapota a kamatláb vagy papírok cursusa szempontjából találja tévesztettnek, erre már megmondta a ház most nemrég a conversio-törvényjavaslat elfogadásával álláspontját, hogy az ily törvénynek meghozatala most időszerű. Ha valaki a törvény czélját veszi s a monopóliumot vagy azt, mit Polónyi ur beszédében felhozott, 12 millió új adósságcsinálást hoz fel a törvényjavaslat ellen, az ellentétbe jön a népszerűséggel s ellentétbe jön az 1848-iki törvényekbe fektetett egyenlőség elveinek kivitele s a tisztelt ellenzék által is követett szabadelvűséggel. Már constatáltam ugyanis, hogy ezen hííbérmaradvány megszüntetése mindenkinek közóhaja, tehát ennek keresztülvitelére csak két mód állott a kormány rendelkezésére, ha csakconfiscálást tenni nem akart, a mit tennie nem is lehetett. A két mód a községi megváltás és az állami, vagyis kincstári, én amazt visszaesés, emezt a haladás útjának bátran nevezem. A községi megváltás ellen azon általános, már elmondott szempontok, hogy a községek eddig is gyakorolták kisebbnagyobb mértékben az italmérési jogot s nem látjuk, hogy azokkal akár a közerkölcsiség, akár a közrendészet szempontjából ugy tudtak volna bánni, hogy e szempontokból is ne óhajtaná valaki annak keresztülvitelét, de a közgazdasági és korcsmáros-ipar fejlesztése is azon szabadelvű okok, melyek e községi megváltásnak ellene vannak. De azon okon felül, mit a 21-es bizottság is indokolásában felhoz, hogy a mai körülmények közt a községek közül többen a megváltás súlya alatt összeroskad vala; én meg az okolásban tovább megyek s felhozom azt is, hogy mit tett volna ily gyakori előfordulhatott esetben az állam? Saját tekintélye és saját hitelével kellett volna adózó községe segélyére menni, vagyis ugyanazt az eszközt venni in ultima analysi elő, melyet most általánosan czélba vesz, az állami megváltást. Még egy ok a községi megváltás ellen az, hogy azon községekben, hol a törvény alapján gyakoroltatik a regale, tudniillik úrbéres község által V* vagy V* év s a volt földesúr által, községi megváltás esetében ugyanazon jogosított földbirtokos is tagja s pedig legnagyobb adófizetője levén a községnek, ennek megváltási terheihez neki, mint jogosítottnak is hozzá kell vala járulnia s ha van az illető községnek saját vagyona, ugy azillető jogosítottra nézve ez annyit tenne, mint az egyik zsebéből a pénzt áttenni a másikba, mert hisz azon vagyonnak ő maga is részese s részben tulajdonosa, ha pedig nincs vagyona a községnek, ő is hozzájáruljon az adósságcsináláshoz aczélból, hogy saját jogosított kártérítési követelését megkaphassa. Ezt a nélkül is megtehette vala. Az ellenzéki szónokok azonban a községi keresztülvitel módjait bölcsen elhallgatják s maguknak tartják fenn. A főindok azonban, mely az állami megváltást teszi indokolttá, az állami pénzügyek rendezésének czélja, nem egyenesen fiscalis okokból, hanem főleg az ipar és kereskedelmi czélok előmozdítása okaiból; én tehát az elmondottak után a törvényjavaslatokat az általános tárgyalás alapjául elfogadom. Van azonban a törvényjavaslatban egy, a mi a törvény által czélzott egyöntetűség elvével áll ellentétben, hogy némelyeknek bizonyos több jogot nyújt és biztosít; nemcsak az eljárás és bizonyítás módja, hanem a kártalanításnak ebből származó mérvére nézve is. Én, midőn egy országos törvény meghozataláról van szó, mindenkire ugyanazon elveket alkalmaznám és mindenkinek ugyanazon mértékkel mérnék s ha már különbséget tett a törvényjavaslat az egyesek és törvényhatósági joggal bíró városok közt, ugy e különbségtételnél nem szeretek hézagot látni, vagyis azt, hogy a törvényhatósági joggal biró városokon kívül levő 1,000 községet a különbségtételből kihagyja s ezeket már az egyes jogosítottakkal állítja egy színvonalra. Szerintem vagy minden jogosítottat